Az elmúlt húsz év legjelentősebb lépése a vízügyben az egységes irányítás

Vitorlások a Balatonon Tihany közelében

Fotó: andras_csontos/Shutterstock

A Nyírség és a Homokhátság félsivatagi állapotba került, ott a felszíni vizek mellett a talajvízszint is nagymértékben csökkent. Az egyik első fontos feladatunk adataink, adatbázisaink összehangolása, folyamatos karbantartása, hogy vízkészleteinkkel rugalmasabban tudjunk gazdálkodni - mondta az Origónak adott interjúban az Energiaügyi Minisztérium víziközmű-ágazatért felelős államtitkára azzal kapcsolatban, hogy augusztus elejétől további feladatokkal bővült az energiaügyi tárca hatásköre. V. Németh Zsolt szerint árvízvédelmi rendszerünk soha nem látott mértékben fejlődött, gondoljunk csak a hét Tisza-menti árvízcsúcs csökkentő tározóra, vagy a Felső-Tisza árvízvédelmi rendszerére. Az államtitkár arról is beszélt, hogy az elmúlt évek energiaár-robbanása rávilágított arra is, hogy felül kell vizsgálnunk az energiafaló rendszereinket. Az elmúlt évtizedben 1000 milliárd forintot költött a kormány a víziközmű-hálózat fejlesztésére, amelynek része volt a szennyvíztelepek fejlesztése is. Még több részlet az interjúban!

Nemrégiben jelent meg a Magyar Közlönyben az a jogszabály, amely szerint augusztus elejétől további feladatokkal bővült az energiaügyi tárca hatásköre. Miért fontos ez a lépés?

A vízzel kapcsolatos jogszabályi környezet három jelentős miniszteri felelősségi kört rögzít. Ezek a víziközmű-szolgáltatással kapcsolatos feladatok mellett a vízgazdálkodás és a vízvédelem, utóbbiak a Belügyminisztériumtól átkerültek az Energiaügyi Minisztériumhoz. Ez a változás azért jelentős, mert a víz egy természeti elem, minden élet alapja, szakrális jelentősége mellett gazdaságépítő eszközként is funkcionál. Akkor tudunk a vízzel kapcsolatban hatékonyan gazdálkodni, ha ez a három felelősségi kör össze van hangolva.

Elsődleges feladatunk a lakossági fogyasztók és a gazdaság ivóvízzel való ellátása, ezért fontos, hogy megfelelő mennyiségű és minőségű vízkészlet álljon rendelkezésre. Az ehhez kapcsolódó vízbázisaink védelme is fontos, amiken keresztül a szolgáltató elvezeti a vizet a fogyasztókhoz. A fogyasztó által már egyszer használt víz ismételt hasznosítása szintén a szolgáltatók feladata. A tisztított vizeket a felszíni vizekbe vezetik vissza, hogy utána a víz körforgása révén újra a vízkészleteinket gyarapíthassa. Ennek az ellátási láncnak egyenszilárdnak, minden elemének biztosnak kell lennie, ezért sem jó, ha felszíni- vagy felszín alatti vízkészletünknek vagy a hozzá tartozó szolgáltatásoknak több felelőse van.

V. Németh Zsolt szerint árvízvédelmi rendszerünk soha nem látott mértékben fejlődött, gondoljunk csak a hét Tisza-menti árvízcsúcs csökkentő tározóra, vagy a Felső-Tisza árvízvédelmi rendszerére. Fotó: Polyák Attila - Origo

Ezeknek a feladatoknak a gyakorlatban való koordinálása hogyan valósulhat meg? Lát-e ebben kihívást?

A víz tekintetében egy új, példátlan időszakot élünk, hiszen manapság akár egyazon évben előfordulhat aszály és árvíz is, emiatt kiemelten fontos a víz megtartása, a vízzel való tudatos, tervezett gazdálkodás. Ezt végig vinni komoly szemléletváltást igénylő feladat.

Fontos, hogy a vízkárelhárítás mellett a fenntartható készletgazdálkodás is kiemelt figyelmet kapjon. Eddig az volt a fókuszban, hogy védjük meg a lakosságot, a vagyonunkat az árvíztől. Ebben a tekintetben hihetetlen fejlődés történt az elmúlt években, ugyanis 

nagyságrendileg 450 milliárd forintot fordított az állam hazai és uniós forrásból arra, hogy ezt a fajta képességet erősítse.

Nagyszerű eredményeket értünk el: árvízvédelmi rendszerünk soha nem látott mértékben fejlődött, gondoljunk csak a hét Tisza-menti árvízcsúcs csökkentő tározóra, vagy a Felső-Tisza árvízvédelmi rendszerére. De nem csak a nagyobb folyóink árvizeire kell felkészülnünk, a mellékfolyóinkon való védekezés a klímaváltozás következtében szintén évről évre egyre nagyobb kihívást jelent. Szerencsére védelmi képességünk itt is sokat fejlődött. 

Jó példa erre a szentgotthárdi árapasztó vápa, illetve egy mederszelvény bővítés, amivel el lehetett érni azt, hogy az emberek a piacon veszélyérzet nélkül vásárolnak, miközben a fejük felett folyik el a megduzzadt Rába. Ez is elképesztő technikai fejlesztéseket igényel, de megéri.

A magyar vízügy már többször is kiválóan vizsgázott a nehéz helyzetekben, mindig magas színvonalon teljesít, és a világ élvonalában van.

Az ár- és belvízvédekezés, ideértve az árvízi biztonság növelését is új hatáskör. Miért fontos ez a feladat?

Sajnos a környező országokban az árvizek sokszor szednek halálos áldozatot, például Szlovéniában, ahol a védelmi szervezetet leépítették. Nálunk viszont kiváló a szervezet és a vízügyi képzés is. Vízügyi szakembereink felkészültek, naprakész gyakorlati tudással rendelkeznek, mellyel az elmúlt évek embert és szakmát próbáló vészhelyzeteit kezelni tudták. A vízgazdálkodásban az egyik legfontosabb, hogy pontosan tudjuk, mennyi vízkészletünk, felszíni és az alatti vizünk van. A klímaváltozás új kihívások elé állít mindannyiunkat. A csökkenő készletek pótlása, vizeink jobb visszatartása érdekében az élére álltunk a „Vizet a tájba” program megvalósításának.

Fontos látnunk, hogy új szemléletre és új eszközökre van szükségünk, jobban kell alkalmazkodunk az új éghajlati körülményekhez. Ehhez kell a tájhasználat, a termőföld-használat hatékony átgondoltsága. Technológiafejlesztéssel csökkenteni kell az energiafelhasználásunkat, a vizet a talajban kell megtartani, hiszen ez a legnagyobb víztározónk.

Emellett a víz egy létfontosságú gazdasági eszköz, számos kapcsolódással az agráriumhoz, amivel így továbbra is sok közös feladatunk lesz.

Elég sokrétű feladatnak tűnik.

Még tudom fokozni. Településeink csapadékvíz gazdálkodása is kiemelten fontos, hiszen azt látjuk, hogy a burkolt felületek nagysága nő, az extrém időjárási jelenségek pedig egyre gyakoribbak. Napok, órák alatt is leeshet egy vagy akár több havi csapadék. 

A villámárvizek következtében sajnos már nem újdonság a vízben álló aluljárók, mélygarázsok, folyóvá váló utak képe. Megoldásként tekintünk az úgynevezett „szivacsvárosokra”, ahol a lehető legtöbb vizet „fogjuk meg”, hogy hatékonyan védekezzünk, és később hasznosítani tudjuk ezt a készletet.

Az elmúlt évek energiaár-robbanása rávilágított arra is, hogy felül kell vizsgálnunk az energiafaló rendszereinket. Hihetetlen energiákkal juttatják el bizonyos szolgáltatók az ivóvizet a fogyasztóhoz, vagy gondoljunk a hatalmas belvízi szivattyúrendszerünkre, a vízkormányzási létesítményeinkre, amelyekkel visszatartjuk, és a földekre juttatjuk a vizet, miközben a vízerőben, a víz hőmérsékletében vagy akár a szennyvízben rejlő energiatartalékunkat nem használjuk ki hatékonyan.

Fotó: Csudai Sándor -  Origo 

Miért fontosak a szennyvíztisztítók?

Az elmúlt tíz évben Magyarországon megdupláztuk a szennyvíztisztítók számát, amellyel hatalmas lépést tettünk vizeink védelme érdekében. Az ilyen tisztított vizet bizonyos országokban öntözésre használják. Izraelben például szőlészeteket öntöznek, és közparkba vagy tavakba vezetik el.

A víz tehát értékes erőforrás. Európai, világviszonylatban hogyan állunk vízkészletek tekintetében?

Jelenleg jól állunk, ugyanakkor vannak kihívások, melyeket kezelnünk kell. Készleteink csökkennek, az időbeni- és térbeni aránytalanság nő. A forró, száraz aszályos időszakokat, heves esőzések váltják fel. 

A Nyírség és a Homokhátság félsivatagi állapotba került, ott a felszíni vizek mellett a talajvízszint is nagymértékben csökkent. Az egyik első fontos feladatunk adataink, adatbázisaink összehangolása, folyamatos karbantartása, hogy vízkészleteinkkel rugalmasabban tudjunk gazdálkodni.

V. Németh Zsolt Fotó: Polyák Attila - Origo

Van ugyanis elegendő vizünk, csak nem mindig ott, ahol kell és akkor, amikor kell. Az ivóvízellátás területén fellépő problémák kezelése épp ezért minden esetben elsőbbséget élvez. Az agglomerációs településeken előforduló gondok megoldása érdekében már sokat tettünk, de látni kell, hogy vízrendszereink nem ilyen éghajlati körülményekre és igénybevételre lettek tervezve. 

Ezért is kiemelten fontos, hogy egy terület fejlesztését megelőzze a víz mennyiségének és minőségének feltérképezése. Látni kell, hogy a készletek fenntarthatóak-e, rendelkezésre állnak-e majd.

2023. február 8-tól a víziközmű-szolgáltatás is Önöknél van. Milyen eredményekről tudna beszámolni?

Fontos az, hogy ez az egész egy közösségi víziközmű-szolgáltatás, melynek hatékony működtetéséért az állam felel. Ezek a tevékenységek elsősorban szabályozó és ellenőrző jellegűek, de a vízvagyon tulajdonosaként az állam mindig, mindenhol jelen van.

Az elmúlt évtizedben 1000 milliárd forintot költöttünk a hálózat fejlesztésére, amelynek része volt a szennyvíztelepek fejlesztése is. Az uniós csatlakozásunkkor 365 településen nem volt megfelelő az ivóvíz minősége, most 9 ilyen település van. Amíg az ivóvíz tekintetében szinte 100 százalékos a lakosság ellátása hosszú ideje, addig ez a szám 86 a horvátoknál és 74 a románoknál.

Ugyanakkor a meglévő infrastruktúra szinten tartása, megújítása nem kapott kellő figyelmet. A következő időszakban ez kerül majd fókuszba. Ami még nagyon fontos, hogy 400 szervezet volt 2010-ben hazánkban, amely az ivóvíz- és csatorna-szolgáltatásokat látott el, ezt mára 36-ra csökkentettük, melyek fele állami tulajdonban van. Ezek hatékony koordinációja érdekében létrehoztuk az ország negyedik legnagyobb állami cégét, a Nemzeti Vízműveket, így a lakosság felének már állami cég szolgáltat.

Erre miért volt szükség?

Sok cégen belül egyes egységek önálló életet éltek, és sokszor nem történt meg a műszaki integráció. Az önkormányzatokra továbbra is számítunk, ezért valamennyi szolgáltatási területen önkormányzati konzultációs tanácsot hozunk létre.

Emellett egy központi raktárbázist is kialakítunk, hogy alkatrészeket tárazzanak be. Emlékezzünk a tavaly decemberi érdi esetre, amikor mindenki azon izgult, hogy az ünnepekre megérkezik-e két javító idom Olaszországból. A raktárbázis kiszámíthatóbb és biztosabb ellátást eredményez.

Eredményünk még az, hogy amíg a már említett 36 szolgáltató harmada az elmúlt év elején csődközelben volt, addig mára a cégek konszolidált körülmények között, tisztességes béremelést követően rendezetten tudnak működni. 

Korábban a nem lakossági fogyasztóknál az ivóvíz esetében 932-féle díjszabás volt országszerte, és 936 a szennyvíznél. Tehát ez azt jelentette, hogy 49 és 26-szoros különbségek voltak az országban, amelyet megszüntettünk, és létrejött egy egységes díjrendszer.

Létrehoztunk egy ellentételezési alapot is, hogy a méltánytalanul elszenvedett veszteséget és az érdemtelen nyereséget kiegyenlítsük. Ez az új szisztéma azt is lehetővé teszi, hogy a rekonstrukciókra forrást tudjunk biztosítani a cégeknek. A vízügyi igazgatóságoknál hasonló eredményeket szeretnénk felmutatni.

Egyre több bajt okoz az aszály. Fotó: MTI/AP/Emilio Morenatti 

Óriási aszállyal kellett szembenéznie a magyar és európai gazdáknak is nemrég. Miért van fontos szerepe ebben a víznek?

Vizeinkkel fenntarthatóan kell gazdálkodnunk, mint minden erőforrásunkkal, hogy majd az unokáinknak is jusson. Mondok egy példát: az öntözőrendszerek tekintetében meg kell nézni, hogy a felszíni vizekből hogyan lehet bizonyos igényeket kiszolgálni, mert az, hogy a felszín alatti vízkészletet használjuk erre, az nem mindig tartható. Felszíni vizeinken keresztül is tudjuk felszín alatt készleteinket óvni, pótolni. Az elmúlt években a vízügyi ágazat számos regionális megoldást előkészített, hogy a mezőgazdaság, az ipar növekvő igényeit fenntartható módon tudjuk kiszolgálni.

Az öntözésben az eddigi hatáskörök megmaradtak az agrárminisztériumnál, így velük együttműködve kell a lehető legoptimálisabb megoldásokat megtalálni.

A klímaváltozás kihívásaira hogyan tudnak reagálni hosszú távon?

Nem győzöm hangsúlyozni a szemléletváltás fontosságát. Megváltoztak a körülmények, ezért alkalmazkodnunk kell. Újra kell gondolni az alapokat: a víz- és energia fogyasztásunkat, településeink szerkezetét, vízi létesítményeink üzemrendjét, oktatási anyagainkat, öntözési szokásainkat és még sorolhatnám.

Hogy csak egy dolgot említsek, a Homokhátságot egykor több száz természetes tó jellemezte, ma pedig már a térség vízpótlásával foglalkozunk.

Összegezve talán nem is az a legfontosabb, hogy ma hogy állunk vízkészleteinkkel, hanem az, hogy jövőnket hogyan alakítjuk a klímaváltozás és használati szokásaink ismeretében.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEINK