Még egyszer a németországi késelésről

Bayer Zsolt publicista írása a Magyar Nemzeten.

Úgysem fogják elhinni, pedig igaz: egy szír terrorista volt a késelő. Na most mond, most szólj hozzá! Egy szír. Micsoda meglepetés! Pedig azt mondták, idestova tíz éve, hogy „wir schaffen das”! Továbbá, hogy „Wilkommenskultur”! Ugyanis hülye, ostoba jelszavakat kitalálni, aztán azt skandáltatni a teljesen elhülyített, zombi társadalommal nem annyira nehéz. Majd ráereszteni ezt az iszonytató, Európába nem való, a civilizációval és a kultúrával összeegyeztethetetlen előemberhordát az országra, az se túl nehéz. Ehhez csak liberálisnak, zöldnek, szocialistának kell lenni – de ez is önbecsapás. Hiszen a németeknél már a kereszténydemokrácia is pont ilyen, elég csak egy pillantást vetni a Weber nevű sötét lelkű és agyú gazemberre, és minden világossá válik. Vagy, ha így érthetőbb: tegye fel a kezét, aki bármi, egyetlen egy különbséget meg tud nevezni a mai kereszténydemokraták és a jelzőlámpa-koalíció idiótáinak politikája között, bármilyen lényeges kérdésben. Na ugye…

És most megint megöltek három ártatlan németet. Három fehér embert. Három európait. További nyolcat pedig megsebesítettek, többen válságos állapotban vannak.

Jöjjön, hajoljon közelebb, megsúgom: egy szír volt a tettes. Egy gyáva iszlamista gazember. Te se hitted volna, igaz? Hiszen „wir schaffen das” – és valóban: ha ez azt jelentette, hogy feladjuk önmagunkat, és ezentúl egy széjjel barmolt, közbiztonság nélküli, bármiféle összetartó erő nélküli, no go zónákkal terhelt, párhuzamos társadalmakat elnéző és eltűrő, a gyilkos idegenséget dicsőítő zombi társadalomban fogunk élni, akkor hibátlanul sikerült minden.

Jöjjön, hajoljon közelebb, súgok még valamit: a közösségi médiában egyre gyakrabban jelennek meg olyan tartalmak, amelyek szerint a Németországban élő afgánok rendszeresen elmennek nyaralni régi hazájukba, és az ottani élményeikről posztolnak képeket – annak ellenére, hogy azzal az ürüggyel élnek a német adófizetők pénzén, hogy nincsenek biztonságban Afganisztánban. Tavaly mintegy négyszázezer afgán állampolgárságú ember élt Németországban, közülük mintegy hatvanezernek van úgynevezett kék útlevele. Ezeket a speciális úti okmányokat a Németországban elismert „menedékjoggal rendelkező személyek” vagy „menekültek” számára állítják ki a származási ország útlevelének helyettesítésére. Az útlevelekben szerepel, hogy birtokosuk nem jogosult beutazni abba az országba, ahonnan elmenekült. Vannak olyan afgánok is, akiknek német tartózkodási engedélyük van, de afgán útlevelükkel utaznak.

Csakhogy az utazási irodák és maguk az utazók az iráni hatóságok segítségével egy trükköt alkalmaznak: az úgynevezett kettős beutazású vízumok lehetővé teszik az afganisztáni utazást iráni átszállással. A német hatóságoknak – például a német repülőtéren történő ki- és belépéskor – Iránt jelölik meg tényleges célországként. Az útiterv ekkor például a következő: Hamburg–Teherán– Kabul–Teherán–Hamburg.

A német hatóságok megtévesztése érdekében a vízumokat nem ragasztják be az útlevelekbe, mint általában, hanem csupán egy papírlapot helyeznek bele. Így a hatóságok pecsétje nem a kék útlevélbe kerül, hanem csak a papírlapra, amelyet még időben, a Németországba való visszaút előtt el lehet dobni. A tényleges célország, Afganisztán, így a Németországba történő újbóli belépéskor rejtve marad. A legtöbb esetben a német hatóságok erről nem is tudnak.

A teljes írás ITT olvasható el!