A konzervatívok felemelkedése

Merényletkísérletek a békéért kiálló politikusok ellen az Egyesült Államokban és Európában. Bennfentesek palotaforradalma megbuktatja a demokrata elnökjelöltet. A világ a harmadik világháború felé menetel. Szánthó Miklós írása.

Az Alapjogokért Központ igazgatója a 2024. szeptember 9-én Washingtonban, az Alapjogokért Központ "Ronald Reagan a CPAC-en: Mi győzünk, ők veszítenek" című könyvbemutatóján tartott beszédet, melynek szerkesztett változatát a Magyar Nemzet tette közzé.

A történelem ugyan nem ismétli önmagát, de bizonyosan rímel rá. Bizonyos minták újra és újra felbukkannak. Sok hasonlóságot vélek felfedezni Jimmy Carter és Joe Biden elnökségeinek végnapjai között.

Az 1970-es évek Amerikáját a bizonytalanság és a pesszimizmus jellemezte. A szovjet hadiipar a csúcson volt, miközben az Egyesült Államok diplomáciai vereségeket szenvedett. Az iráni túszválság történelmi léptékben mérve szorosan követte a vietnámi kivonulást. Az olajválság elképesztő inflációt és munkanélküliséget hozott magával. 

Ronald Reagan ebben a feszült és megaláztatásokkal teli nemzetközi helyzetben nyerte meg az elnökválasztást – éppen olyan környezetben, amelyben Donald Trump is győzelemre készül idén novemberben.

Amikor azonban Ronald Reagan második ciklusa 1989-ben véget ért, a leköszönő elnök büszkén jelenthette az amerikai népnek, hogy a Szovjetunió megkezdte a kivonulást Afganisztánból, a berlini falat ledöntötték és Közép-Európában a szabadság új korszaka köszöntött be. Magyarország és a szomszédos országok népei fokozatosan visszanyerték függetlenségüket. Bár egyes regionális konfliktusok továbbra is zajlottak, a világháború veszélye rég tovatűnt.

„Tudjuk jól, hogy a háború nem akkor jön, amikor a szabadság fiai erősek, hanem éppen akkor, amikor gyengék. A zsarnokok ilyenkor kísértésbe esnek” – mondta maga Reagan. Ma pedig sajnos Washingtonban és Brüsszelben is gyengék a vezetők. Reagan elnök külpolitikai doktrínájának kulcsfogalma, lényege a „peace through strength”, azaz a „béke az erő által” volt. Híres mondása szerint „a béke nem a konfliktus hiánya, hanem a konfliktus kezelésének békés módja”. Erről ma ketten jutnak eszembe. Igen, Orbán Viktorra és Donald Trumpra gondolok.

És hadd legyek teljesen őszinte: az amerikai elnökválasztás nem kizárólag amerikai belpolitikai kérdés.

Mivel az Egyesült Államok – legalábbis most, de mégsem sokáig, ha a baloldal marad hatalmon – a világ vezető szuperhatalma, így egyértelműen érezhető a nyugati világban is, hogy ki irányítja a Fehér Házat. Trump ellenzi az illegális migrációt, eléggé felháborítja a genderpropaganda térnyerése – és ami a legfontosabb, háború helyett békét hozna. A józan ész talaján áll a woke-őrülettel szemben. És egy ilyen elnök nemcsak a világnak, nemcsak az USA-nak jobb, hanem – engedtessék meg az önzésem – Magyarországnak is.

A háború befejezése, a globális káosz megszüntetése, a demokráciaexporttal való felhagyás és az észszerű külkereskedelmi politika egyértelműen a magyar gazdaság és a magyar emberek javát szolgálná. Ezzel szemben a Harris-féle, Isten-, haza- és családellenes figurák nemcsak az Amerikai Egyesült Államokat, hanem magát a nyugati civilizá­ciót is tönkretennék: elég csak megnézni, hogyan dolgoznak a globalisták a dekonjunktúrán, hogyan rontanak a büszke demokraták minden velük egyet nem értő „populistákra”, tehát az egyszerű emberekre, akiket nyolc évvel ezelőtt már Hillary Clinton is sértegetett a kampányában, és hogyan váltak az egykori megrögzött baloldali pacifisták brutális háborúpártiakká. 

De a globális érdek, a politikai preferenciák mégis egyértelműek: a határvédelem jobb, mint a migráció; az anya, az apa és a gyerekek jobbak, mint a nem bináris aszexualizmus – és a béke jobb, mint a háború.

Kedves barátaim, a ránk váró küldetés igencsak hasonlít arra, amit Reagan sikerrel teljesített. A baloldalon káosz uralkodik, de elsöprő médiafölényük okán továbbra is rendkívül veszélyesek. A Trump–Harris-vitáról szóló eddigi tudósítások tökéletesen szemléltetik ezt. Mégsem szabad, hogy inunkba szálljon a bátorságunk!

Tanuljuk meg inkább önmaguk ellen fordítani a baloldal legfélelmetesebb fegyverét. Tegyük a konzervatív konnektivitást a XXI. század kulcsfogalmává! A magyar külpolitikai stratégiának éppen a konnektivitás az esszenciája – ezt a szót kell a konzervatív szövetség zászlajára is felírni.

Kedves barátaim! A szabadság, a rend és a biztonság megőrzése érdekében létrehoztuk a jobboldal gyorsreagálású hadtestét. Büszkén jelenthetem, hogy a Wokebusters immár működésbe lépett. Egy sokoldalú, többdimen­ziós kezdeményezést építünk: a cselekvés közösségét, a politikai know-how, a legjobb gyakorlatok és a legjobb barátok gyűjtőhelyét és tárházát.

Hadjáratot indítunk a mocsár lecsapolására online és offline egyaránt. Mint tudják, a CPAC-nek 2022 óta Budapesten is van hídfőállása. Együttműködésünk fontos mérföldköve a Matt Schlapp barátom által szerkesztett könyv magyarra fordítása.

De miért is aktuálisak a mai napig Ronald Reagan szavai?

Mindannyian tudjuk, hogy kiváló szónok volt, beszédei egy egész generáció világnézetét inspirálták. Reagan mély hatással volt azokra, akik keleten megdöntötték a kommunizmust. Orbán Viktor is nagy tisztelője Ronald Reagannek. Születésének 100. évfordulója alkalmából Budapesten szobrot állítottak a néhai amerikai elnöknek.

Reagan nélkül nem lenne a nagy elődje nyomdokaiba lépő Donald Trump sem. A párhuzamok szembetűnők: Reagant támadta a liberális sajtó, a bürokraták lázadoztak a döntései ellen és ő is napi szintű lejáratókampány célpontja volt. Ráadásul mindkettőjük ellen merényletet kíséreltek meg. Az egyetlen különbség az, hogy a civilizáltabb 1980-as évekhez képest a technokrata mélyállam mára egy H. P. Lovecraft-regénybe kívánkozó valóságos szörnyeteggé vált.

Reagan inspirációt és lendületet adott a kibontakozó transzatlanti konzervatív mozgalomnak, a nemzeti erők nemzetközi együttműködésének, amely továbbra is ellenáll a globalista elit egyre átfogóbb támadásainak. Orbán Viktor és Donald Trump barátsága, valamint a CPAC Hungary sikere ennek a politikai szövetségnek a növekvő erejéről tanúskodik. A woke-diktatúra elleni közös küzdelemben Reagan szellemi horizontja elengedhetetlen.

Miért olyan fontos ez a könyv 2024-ben? Mert a mai vészterhes időkben – a posztmodern, neomarxista baloldal folyamatos támadásainak kitéve és az atomháború szélén egyensúlyozva – nagy szükségünk van olyan emberek szövetségére, akiket ma is Ronald Reagan szellemisége és öröksége vezérel.
A magyar olvasók immár saját nyelvükön is olvashatják Reagan szavait.

Sose felejtsük el, amit a híres „politikai gondolkodó”, Rocky Balboa mondott: „Mindig a végén van vége.”

Köszönöm mindannyiuknak! Isten áldja Amerikát! Isten áldja Magyarországot!