Alig lehet haladni a Római-parton, akkora a sár. Mindenki gumicsizmában jár. Több utcát már lezártak, ezeket a Duna néhány órán belül be fogja lepni. Hogy pontosan mikor, nehéz megmondani.
Az önkéntesek, és a helyiek közösen rakják meg a zsákokat homokkal. Küzdenek minden erejükkel.
Tanácstalanság, és félelem - leginkább ez olvasható ki az emberek szeméből. És ezt erősíti meg az is, amikor elkezdenek beszélni, panaszkodni.
„Több kocsival is ki kellett állni annak a társasháznak a mélygarázsából, ahol lakom.
Ezután amennyire csak lehetett, a mélygarázs előtti részt homokzsákokkal körberaktuk, a tárolóban pedig minden feltettünk a legfelső polcra, illetve felvittünk a legértékesebbek felvittük a lakásba
– mondja egy fiatal férfi.
Azt is mondja, ő szerencsés, az egyik part menti társasház legfelső szintjén lakik, oda nem fog befolyni a víz, a földszintre azonban szinte biztosan igen.
„Nagyon félünk, hogy mekkora lesz a kár. Reméljük az áramot időben lekapcsolják. Ha nem, akkor nagy lesz a baj. Az, hogy ki kell festetnünk, nem kérdés” – teszi hozzá.
Ő szerencsés, ha el kell hagynia az otthonát, van hová mennie. Már gondoskodott is szállásról arra az esetre, ha megkezdődik az evakuálás.
„A konyhabútorokat féltem a leginkább. Ha az beázik, akkor nagy a baj. Akkor tönkremegy a sütő, és a hűtő is” - mondja egy másik férfi.
Egy férfi pedig, aki 33 éve lakik a Római-parton, azt mondja, abban bízik, hogy az idei árvíz nem hoz akkora pusztítást, mint a 2013-as. És abban, hogy a következő napokban nem fog esni az eső. Ez utóbbi kulcsfontosságú.
„Ha menni kell nem tudok mit csinálni, megyünk. Az egész szerintem 8-10 fog tartani, meglátjuk mi lesz” – mondja.
Egy nő, akiknek egy étterme, és egy bicikliüzlete is van a parton, azt mondja, minden elvisznek, ami mozdítható, csak így tudnak védekezni.
Volt itt 300 kerékpár, 30 hűtő,, meg az élelmiszerek. Ezeket mind most pakoljuk el. Arra számítunk, hogy nekünk a terasz plafonjánál lesz a víz
Most abban bíznak, hogy a bolt nem dől össze, ha így lesz kifestetnek, aztán újra nyitnak.
Egy közelben lakó nő azt mondja, ez egy tragédia.
„Én 75 éves vagyok, fizikailag nem sokat tudok tenni, de azért ételt mindig viszek le, és ha kell tartom a zsákot.
Itt sok régi épület van, attól tartunk, hogy lesz, ami összedől.