Demeter Szilárd azt mondja, hogy
"induljunk a trivialitásoktól, hátha közelebb kerülünk annak megértéséhez, mi történik velünk, mi történik a világban. Az egyik ilyen mára közhelyszerűvé laposodó probléma a fenntartható fejlődés kérdése, ami sokak szerint legfőbb bajaink okozója. Most nem bonyolódnék bele abba a feladványba, hogy egyáltalán hogyan lehetséges fejlődés, ha egyszer a történelem véget ért. A mennyországnak nem lehetséges fokozása, az utópiák is a lehetséges világok legjobbikának beteljesülését ígérik. Fogadjuk el, hogy a balliberális logika szerint ebben a szerintük poszthisztorikus korban is tetten érhető valami, amit akár fejlődésnek is nevezhetünk".
A hirado.hu szemléje szerint Demeter Szilárd úgy véli, hogy a közelgő olimpiára való tekintettel jó lenne, ha ennek az úgynevezett fejlődésnek a dinamikáját is leírhatnánk a „gyorsabban, magasabbra, erősebben” hármasával, de nem, ezt is sikerült degradálni: ahogy a művelt európai mondaná, „more and more”, többet és többet, nagyjából ezt jelenti manapság a fejlődés fogalma. Erre mondja azt az okosabbja, hogy ez fenntarthatatlan, a fogyasztói társadalom modellje csődtörténet. Alapvetően ennek az igazságát nem nehéz belátni: ha egyre többen egyre többet akarunk, és a nyersanyagkészlet, valamint ezzel szoros összefüggésben a fogyasztási javak előállításához, működtetéséhez szükséges energia véges, akkor az elemi matematika szabályai szerint ennek valahol, valamikor csúnya vége lehet, az apokalipszis lovasai csak egy kávét kérnek.
A teljes adás ITT hallgatható vissza!
KAPCSOLÓDÓ CIKKEINK