Április 11

A talló kalászait hányvaS a verebek közé belesvénNagy szél kapott föl egyszer engemHirtelen, áprilisi estén.Gyerekeit kereste arraS engem talált ott épp az utban.Bömbölt, örült, s én mosolyogvaRengeteg mellén elaludtam.Vitt falvan, földeken keresztül,Meghempergetett jó sárosra,Cibálva és kacagva vitt egy Pesti, csatakos külvárosba.Az uccán vídám jasszok lógtakS még vidámabban verekedtek,Kiabáltak, kiabáltunk ésA jasszok végül berekedtek.Mondom, valami nagy ünnep volt,A hívek templomokba mentekÉs reszketve, szomorú kézzelÁldották őket meg a szentek.S hogy a harangok búgtak, fölnőtt A szívekben nagy, esti béke.A gyilkos végzett emberévelS úgy menekült, kalaplevéve.Reménységnek és tulipánnakKicsi kis deszka alkotmányba1905-ben ígyen Iktattak be az alkotmányba.A kártyás munkásnak fiúként,S a szép, ifjú mosóasszonynak,Ligetnek, sárnak, vágynak, célnak,Fejkendőbe kötözött gondnak.A szegényasszony rég halott már,De fiát a szél el nem hagyja,Együtt nyögünk az erdőn éjjelS együtt alszunk el virradatra.1925. ápr. 22.<< előző    következő >>