A Fradi edzőjének nem kell ordítania az öltözőben

A 35-szörös magyar bajnokcsapatot, a Ferencvárost immár két hónapja vezeti Pascal Jansen. A Fradi új trénere, a holland-angol edző már az érkezése napján világossá tette az öltözőben, hogy a labdabirtokláson alapuló focit részesíti előnyben és mindig ragaszkodni a fog a saját játékkép megtartásához. Az 51 éves edző az Origónak ezúttal az ígéretesen induló labdarúgó karrierje kettétöréséről, edzői gondolatairól és példaképeiről mesélt, valamint arról is, miért nem szól bele az öltöző életébe a Ferencvárosnál. (Az interjú még a tegnapelőtti, a dán bajnok elleni BL-visszavágó előtt készült.)

A Fradi edzője 14 évesen került az Ajax akadémiára

"Egészen kis gyermekként már az volt az álmom, hogy egy nap a legnagyobbak között játszhassak - mondta az Origo kérdésére Pascal Jansen, a Fradi edzője. "Ez az álom közelebb került hozzám, amikor először kiválasztottak, hogy a régiónkat képviseljem. Ez volt az első lépés, hogy aztán egy nagyobb területi tornára is bekerüljek, és innen jött már a meghívó a korosztályos nemzeti válogatottba."

Pascal Jansen, a Fradi vezetõedzõje a labdarúgó Bajnokok Ligája harmadik selejtezõfordulójának elsõ, Midtjylland-Ferencvárosi TC mérkõzésén a dániai Herningben
Fotó: MTI/EPA/Ritzau/Claus Fisker

Ekkor kezdődött el számomra a labdarúgó akadémiai élet is, de akkoriban nem volt annyi intézmény, mint manapság. 

Az én időmben az Ajax, a Feyenoord és talán a PSV Eindhoven csapatának volt kiváló akadémiája. 14 évesen kerültem az Ajax akadémiájára, egy rendhagyó kiválasztás eredményeként. Hollandiában az úgynevezett "nyílt nap" keretében bárki kipróbálhatta magát a régi stadion körül, lényegében az utcán fociztunk és körülöttünk ott voltak az Ajax megfigyelői. Ők kiválasztották a legügyesebb gyerekeket, rám is így esett a választásuk, ezek után még két-három próbajáték kellett, hogy bekerüljek az akadémiára. 

Igazából ennek köszönhetően már tinédzserként megtapasztalhattam, hogyan működik egy profi klub, így az álmom még közelebb került hozzám. 

A Fradi edzőjnek, Pascal Jansennek határozott elképzelései vannak a csapat kapcsán. Fotó:  Polyák Attila  Origo  /  Polyák Attila  Origo 

Akkor jött a sérülés?

Igen, 18 éves koromban jött egy komoly sérülés, ami erőteljesen visszavetette az álmaim, ekkor kezdtem el tanulni is. A felépülésem aztán nem alakult úgy, ahogy terveztük, és így hamar kiderült számomra, újra kell tervezzem, az életem, mert nem lehetek profi focista. 

Úgy gondoltam váltok, és a tanulmányaimra fókuszálva edző leszek, méghozzá megpróbálok a legjobb lenni a világon.

A felnőtté válás kapujában kellett mindent újraterveznie. Traumaként élte ezt meg, kivel tudott erről beszélni?

Kemény időszak volt az életemben, de egyszerűen csak váltottam, élveztem a futballt, szerettem játszani, de ilyen a természetem, mert mindig is realista voltam, tudtam, ennek vége, mást kell, csináljak. Ezért arra fókuszáltam, amire hatással lehettem, ez pedig a tanulás volt. Ezen nem is kellett gondolkozzak, jött magától, egyébként 

ez a tulajdonságom megmaradt később is, átlátom és jól tudom elemezni a dolgokat, majd arra fókuszálok, amelyek az én részemet képezik a kitűzött cél elérése érdekében és megteszek mindent, amit tudok.

Ki vagy kik voltak Önre a legnagyobb hatással az edzők közül, kitől tanult szívesen?

Az akadémián volt egy edzőm, még ma is él, a kilencvenes évei elején jár, aki a mentorom is volt egyben. Aztán, amikor elkezdtem edzőnek tanulni, akkor ráadásul még az egyik tanárom is lett az iskolában, így újra találkozhattam vele, igazi inspiráció volt számomra. Egyébként a mai napig tartjuk egymással a kapcsolatot.

Még játékos koromban meglátogattam az egyik korábbi edzőm, akinek a fia éppen az Ajax akadémián focizott és kicsit idősebb volt nálam. Elvitt a fia egyik edzésre, 

amit Lois van Gaal tartott, és végig nézhettem a tréninget, aztán később még egyszer volt lehetőségem munka közben látni van Gaalt, aki fiatal, kezdő edzőként és a mai napig is igazi inspirációt jelent számomra. 

Mellette akkor az AC Milánnál dolgozó Arrigo Sacchit is figyeltem, mert nagyon érdekes és jól ismert alakja volt a labdarúgásnak, szerintem modern felfogásúnak számított a maga idejében. 

Jansen egyik edzői példaképe Louis van Gaal. Fotó: Ramon van Flymen / ANP / AFP) / Netherlands OUT

Később, ahogy idősödtem, más edzőket is elkezdtem tanulmányozni, 

Phil Jacksont a Chicago Bullsnál, és néhány igazán inspiráló sportolót is követtem, mint Lewis Hamilton és Kobe Bryant. És persze nemcsak őket, hanem az edzőiket is, például John Wooden kosárlabda trénert, aki érdekes karakter volt, például Kareem Abdul-Jabbart is edzette.

Az az érdekes ezekben a trénerekben, amit lenyűgözőnek tartok bennük, hogy igazi világklasszis sportolókkal dolgoztak együtt, és kihozták belőlük a legjobbat úgy, hogy közben arra is figyeltek, mi kell a csapat legjobb teljesítményéhez. Úgy lehetsz a legnagyobb sztár, a legnagyobb atléta, úgy lehetsz kiemelkedő, hogy olyat is megteszel, amit nem biztos, hogy szeretnél.

Véleményem szerint lehetsz nagyon jó edző, de ahhoz, hogy 

eljuss egy profi sportoló agyába vagy szívébe, más eszközökre is szükséged lesz. Az edzői lét legfontosabb esszenciája, hogy képes legyél arra, hogy rávedd a sportolókat arra, amit nem biztos, hogy annyira akarnak, de kell ahhoz, hogy a fejlődjenek, jobbak legyenek a pályán és azon kívül is. 

Ha jól értem, akkor egy edzőnek lényegében egyfajta pszichológusnak is kell, lennie, ha sikeres akar lenni?

Igen, így van, ehhez elég, ha megnézed azt az egyszerű tényt, hogy emberekkel dolgozol együtt. Az nem elég, hogy a laptopod mögül elemzel és irányítasz, az én filozófiám szerint az egy része a dolognak, de észre kell venned, hogy emberekkel dolgozol együtt, sőt, az is nagy különbség, ha fiatalokkal vagy idősebbekkel dolgozol. Képesnek kell lenned arra, hogy megértsd őket, az ő helyzetükbe tudd képzelni magad, azért, hogy kapcsolódhass hozzájuk, mivel edzőként erősen hiszek abban, hogy bizonyos keretek között jóban kell lenned a játékosaiddal. 

Kobe Bryant (háttal) is sokat tanított Jansennek. Fotó: Getty Images via AFP / Getty Images via AFP/2010 Getty Images

Nyilvánvalóan mindenkivel nem lehetsz jóban, de bizonyos keretek között meg kell találni az utat az emberekhez, hogy képesek legyetek együtt dolgozni és megérteni egymást. Ez azzal kezdődik, hogy elég nyitott vagy, kinyílsz lényegében, és tényleg érdeklődsz a többiek iránt, nem csak úgy csinálsz, valamint nyitott vagy arra, hogy a másik érezze, te segíteni akarsz neki abban, hogy jobb sportoló legyen.

Nem nehéz megtalálni azt a határvonalat, amelynél jóban van még a játékosokkal, ugyanakkor mindenki számára tiszta, hogy ön a vezetőedző, ön a főnök?

Számomra egyáltalán nem, mert ahogy mondtam, hiszek a jó kapcsolatban, de ugyanakkor én vagyok az az ember, aki a végső döntéseket hozza a csapatnál, ez is a munkám része, tisztában vagyok vele. 

Ezeket jól el tudom választani egymástól, az én meglátásom szerint nem kell barátoknak lennünk egymással, hogy jó kapcsolatunk legyen, hanem az kell, hogy jól megértsük egymást, te tudod mit várhatsz el tőlem és én is tudom, mit várhatok el tőled.

A futballban pedig nagyon fontos, hogy a kapcsolat lehetővé tegye, hogy beszélhess a játékosokkal azokról a dolgokról, amelyek az ő felelősségük a pályán, véleményt is mondj róluk, visszajelzést adj és kapj ezzel kapcsolatban, mert ezen van a hangsúly. 

Abban hiszek, hogy ahhoz, hogy jobban megértsd a dolgokat, jó kapcsolat kell, megértésen alapuló kapcsolat. De ahogy mondtam, ehhez nem kell barátoknak lenni, sőt, de az elfogadásnak és a megértésnek ott kell lennie, mert a nap végén mindenkinek meg kell értenie, én döntök, mert az enyém a felelősség. De választhatsz más nézőpontot, mondhatod azt, nem beszélhet a játékos velem, megtartom a távolságot, döntéseket hozok bárminemű kapcsolattartás nélkül, de ez nem az én felfogásom, ez nem én vagyok, nem hiszek benne, hogy ez így tudna működni. 

Mi a filozófiája az öltözővel kapcsolatban, ha valamilyen probléma merül fel, akkor ráhagyja a csapatkapitányra, hogy rendezze a dolgokat, vagy valamikor közbelép?

Ez egy olyan dolog, amit az évek alatt tanultam meg. Abban hiszek, hogy ez egy megosztott felelősség. A Ferencvárosnál ez már az első napon elkezdődött, megosztottam a stábbal, miben hiszek, mik az elképzeléseim, aztán kihasználtuk az időt arra, hogy jobban megismerjük egymást, a másik képességeit, személyiségét, illetve a játékosokét is. Megvannak azonban az alap elképzeléseim, ezeket tudja már a stáb és a csapat is, mert kialakítottam egy képet magamban az elején, hogyan játszik, viselkedik a csapat, mi az, amit mindig támogatok, mit nem fogadok el. 

Kialakítottuk a keretrendszert mindenkinek, és ennek elég kényelmesnek kell lennie, hogy mindenki tudjon benne szabadon mozogni. Mert ha túl szoros a keret, akkor azok az emberek, akiknek több térre van szükségük, ami teljesen normális emberi viselkedés, akkor ők gyakrabban próbálják áthágni a kereteket.

Tehát mindenkinek meg kell érteni, mi a keretrendszerünk, és el kell fogadni azt. A kérdésedre visszatérve, ha valami történne az öltözőben, akkor nem kellene felemelni a hangom, sem idegesnek lenni, mert tudják, mi lehet az öltözőben. És ha ezt valaki nem értené, akkor segítek neki, hogy figyelj, ez nem az, amiről ez a csapat szól. Szóval, ha mindenkinek tiszta, milyen értékek mentén működsz és mik az elvárásaid, akkor mindenki vagy eszerint viselkedik, vagy nem megfelelően, nincs köztes állapot. 

Ha azt választod, közénk tartozol, akkor tudod milyen elvárások, értékek vannak köztünk. Ha úgy döntesz, nem úgy viselkedsz, ahogy elvárható, akkor lényegében az öltözőn kívülre teszed saját magad.

Nem számít, nyerünk-e vagy veszítünk, ezek az értékek állandóak, és ha úgy döntesz, másképp viselkedsz, az a te döntésed, de akkor az is a tiéd lesz, hogy ezzel kizárod magad az öltözőből, nem miattam fog megtörténni. Ez a hozzáállásom az öltözővel kapcsolatban általánosságban.

Természetesen nem vagyok mindig az öltözőben, mert ez a játékosok területe, de ott vannak a stábból mások is, akik nyitott szemmel és füllel figyelnek. Szóval nincs olyan, hogy valami váratlan dolog történik és azt mondjuk, ezt vajon hogy nem vettük észre? Ilyen esetekben a felelősség a miénk, mert nem figyeltünk fel a jelekre. Ezzel kapcsolatban proaktív a hozzáállásom, ami itt azt jelenti, hogy lényegében a hét minden napján állandóan résen kell lenned. 

Rendkívül sűrű a nyári program a csapatnál, hétvégén bajnoki, hétköznap nemzetközi kupa selejtező. Hogyan készül ilyenkor az egyes mérkőzésekre?

Az első nemzetközi meccsek után, a visszavágó előtt, még aznap este azon dolgozom, mik lesznek azok a dolgok, amelyekre figyelnünk kell majd a második mérkőzésen, miket kell fejlesztenünk az első találkozón látottak alapján. Ilyenkor másnap még a repülőgépen is elemzek és készülök a második mérkőzésre, de ugyanezen a napon már elkezdődik a felkészülés a hétvégi bajnoki összecsapásra is. A figyelmemet így meg kell osztanom, mert a meccs utáni elemzés fontos része a folyamatnak, de ilyenkor a fő fókusz már a hétvégi találkozón van. Sűrűnek hangzik, de számomra ez a normális.