Balga költő

Nem adatott meg mindenkinekA balgaság, mely a füvekben ég,Tudom én jól, tudom én.Csak pazaroljam,Csak tékozoljamSzegénységem,Alázatosságom,A friss levegőt,A rigókat,A földek bőízű nedveit,A futkározó mezei virágokat, melyek homlokukon hordják álmaimS huncutul dörgölőznekA nyihogó kancák bokáihoz.Lehetnék én a kőműves, akiMikor ölel,Megroppantja az asszony derekát -Házat, börtönt és templomot épít magasra,De délben lehever a téglák mellé,Megeszi a kenyeret, szalonnát, hagymát, nagyot nyujtózkodik,Szusszantva-kortyantva vizet iszik mégÉs máris alszik és mosolyog,Mint a legbölcsebb halott fáraó.Lehetnék én a könyvelő is,Akinek vannak főnökei,Vagy a szabó, kit nem irigyelnek,Ha jól varr kabátot s rossz az asszonya -Sokat dolgozik, de sztrájkol,Ha kicsi a bér -Lehetnék vándor hasbeszélő,Hisz annyi sok madár zokog, csapkod, kacag benn a szivemben,És szónok is, szellemes, aranyszájú!Aki fönn áll az emelvényen,Kis pocakját megveregetiS beszél a nép nagy nyomoráról,Melyet csak ő tud eltiporni,Francia szabású félcipőben -S éljen! éljen - dübörög a nép,Egymást tiporják, hogy jobban hallják - Mintha nagy, sötét alagútban sok szép gyorsvonat rohanna egymásbaS én szebben tudnék bolondítani!Lehetnék paraszt, pap, remete, zsúrfiú, bankár és király is!Fogadjátok hát balgán, együgyüenBalga, együgyü szivemet.1925. április vége<< előző    következő >>