Költőszerelem teremtő estje

Az erdőben elülnek már a varjakÉs lelkemben a sötét gondok is.Szűz Hold csókolgat száz rügyező gallyatS ujult szerelmet fehér arcod is.Most minden: erdő, rét s az ég is hallgat.S hallgatnak most a büszke dalok is.De vége lesz e csoda végtelennek,A Nap, a küzdelem kikél s hamisGondok, varjak szöllőkre, szívre kelnek,A Hold lehull és véle álmom is.A hajsza jön, a hajsza krajcáros, búsS az estét várom: új holdat teremtsek.Isten vagyok s a leghitványabb koldús!1923. ápr. 26.<< előző   következő >>