Ki verné fel lelkünkben a lelket?

A meddő dombok homlokábólKiemeltük a csillagvizsgáló gondolatokat,Föl, föl a magasságigRepülőgépeket hajigálunkÉs roppant, visszahulló pályájukkalKipányváztuk a madarak birodalmát,Mozdonyokkal korcsolyázunk messze földreÉs kantárt holnap elektromos hajókból dobunkA sörényes, üvöltő tengerekre,De emberek, emberek! Ki venné újból észre,Hogy le kell sikálni asztalainkat,Ki mondaná meg az asszonyoknak,Hogy kisöpörhetik a szomorúságot,Ki ültetne kerteket szemünkbe,Ki verné föl lelkünkben a lelket? 1924. május<< előző   következő>>