Gyermekké tettél

Gyermekké tettél. Hiába növesztettharminc csikorgó télen át a kín.Nem tudok járni s nem ülhetek veszteg.Hozzád vonszolnak, löknek tagjaim. Számban tartalak, mint kutya a kölykéts menekülnék, hogy meg ne fojtsanak.Az éveket, mik sorsom összetörték,reám zudítja minden pillanat. Etess, nézd - éhezem. Takarj be - fázom.Ostoba vagyok - foglalkozz velem.Hiányod átjár, mint huzat a házon.Mondd, - távozzon tőlem a félelem. Reám néztél s én mindent elejtettem.Meghallgattál és elakadt szavam.Tedd, hogy ne legyek ily kérlelhetetlen;hogy tudjak élni, halni egymagam! Anyám kivert - a küszöbön feküdtem -magamba bujtam volna, nem lehet -alattam kő és üresség fölöttem.Óh, hogy alhatnék! Nálad zörgetek. Sok ember él, ki érzéketlen, mint én,kinek szeméből mégis könny ered.Nagyon szeretlek, hisz magamat szinténnagyon meg tudtam szeretni veled. 1936. május<< előző    következő >>