Köntösök

Remegni kell a vérsötétGyökérző Bánat köntösétS tisztelni kell, ki hordja EmberÉs ebfoggal nem tépi szét. Csalán s tövisből jólszövöttÉs nem libeg a test fölött,Tapad, szorul, ölel, fujt és mar,Az emberrel szint' összenőtt. És néha egyszerű, porosÉs néha meg rózsás-pirosÉs néha szemszinű, meg barna,De mindig egyformán szoros. És néha pókhálós, avasÉs néha súlyos, mint a vasÉs néha meg aranyszegélyűS csillog, mint messzi kék havas. Rettegni kell a vérsötétGyökérző Bánat köntösétS tisztelni kell, ki hordja EmberÉs ebfoggal nem tépi szét. Ki fölvette, azon maradÉs benne jár és nem szabad.Elhordja egész életén át,Míg teljesen szét nem szakad. 1922. május közepe<< előző    következő >>