Ahány uniós tagállam, annyiféle örökösödési gyakorlat, és mi tagadás, az eljárások nem egyszer nehézkesek, bonyolultak. Gyakran nem egyértelmű, melyik európai ország jogát is kell alkalmazni, és egyazon hagyaték ügyében a tagállamok bíróságai olykor egymásnak ellentmondó ítéleteket hoznak. Megtörtént, az örökös belefáradva a hosszadalmas procedúrába, lemondott a más országban található hagyatékról.
A problémát észlelve, az Európai Bizottság 2005-ben Zöld Könyvet adott ki az öröklésről és a végrendeletről - a "Zöld"minősítés jelzi, még számos kérdés nyitott, az előterjesztéssel csupán a széleskörű konzultációra módot adó folyamat indult el. Végleges döntés tehát nincs, ám a probléma fontosságát jelzi - emelte ki előadásában Christian Hertel, a Német Közjegyzői Intézet igazgatója -, hogy a tagállamokban jelenleg félmillió nemzetközi örökösödési ügy van folyamatban, s az így érintett vagyon értéke 120 milliárd euró.
Ahány ház, annyi szokás
Az európai gyakorlat rendkívül szerteágazó, hiszen a nemzetek a saját öröklési jogukat évszázadokon keresztül alakították ki. Például a tagállamok egy részében, köztük Magyarországon is, főszabályként a gyermek az elsőszámú örökös, a túlélő házastárs haszonélvezeti jogot kap. Az országok egy másik részében a túlélő házastárs kerül előtérbe, az ő jogosítványai az erősebbek (Hollandia).
Emellett akadnak olyanok tagállamok is - hogy a helyzet még színesebb legyen -, ahol a két rendszer elemeit vegyítik, az utóbbira példa Németország. Írországban is természetesen saját rendszer van, a hagyaték kétharmada jár a házastársnak, Olaszországban már a gyerekek száma is számít (!), Spanyolországban pedig a házastárs haszonélvezeti joga nem az egész hagyatékra, hanem annak egyharmadára terjed ki csupán.
Christian Hertel kifejtette: Magyarországon, vagy Németországban létezik például az úgynevezett kötelesrész intézménye. (Röviden összefoglalva, ez Magyarországon egy "minimumrészesedést"jelent, amely címén a leszármazót és a szülőt annak a fele illeti meg, ami neki, mint törvényes örökösnek járna. A köteles rész alapját bonyolult számítások után kapják meg - a szerk.) Ám Angliában vagy Észak-Írországban ezt a jogintézményt így nem ismerik, ellenben létezik az úgynevezett pénzügyi gondoskodás, amelynek összege lehet ötven, de akár nulla (!) százalék is.
Ezek után nem meglepetés, abban is megoszlik a gyakorlat, hogy melyik ország jogát alkalmazzák. Közép-Európában, Németországban, Olaszországban az örökhagyó állampolgársága dönt, Dániában és Észtországban az utolsó, életvitelszerűen lakott hely számít, a francia és holland gyakorlat ezt a kettőt kombinálja.
Európai öröklési bizonyítvány
Nincs szó a meglévő, az évszázadok során kialakult nemzeti eljárások megszűnéséről, az örökösödési illeték, az örökösök személye, a vagyon köztük történő megoszlása továbbra is a tagállami jogszabályok hatálya alá fog tartozni. Ám az uniós polgároknak és a jogászoknak nagyobb mértékben lesz beleszólásuk, hogy a hagyatékot alkotó vagyontárgyakra milyen szabályokat alkalmazzanak, függetlenül azok feltalálási helyétől. Választhatnak a nemzeti jog, és a szokásos tartózkodási hely szerinti ország között - mutatott rá Christian Hertel.
Az Európai Bizottság szerint a viták gyors és hatékony rendezését segíti az európai öröklési bizonyítvány is. A tervek szerint ez egy olyan okmány lenne, amely ellenkező bizonyításig jogerősen rendelkezne az alkalmazandó jogról, az örökség kedvezményezettjeiről, magáról az örökségről. Egy ilyen dokumentum az örökösök, a hagyaték kezelői számára igazolná jogállásukat, és azt a tagállamok teljes körűen elismernék.
Az európai öröklési bizonyítvány a több tagállamot érintő örökösödési eljárásokat egyszerűsítené és gyorsítaná meg, és segítségével számos, határokon átnyúló hagyatéki vitát lehetne megelőzni. Az új rendelet elfogadásához azonban az is szükséges, hogy a megfelelő jogalkotási lépcsőkön átmenjenek az európai jogalkotók elképzelései.