Építési szerződések: a legegyszerűbb biztosíték a garanciális visszatartás

Az építési szerződések leggyakoribb és talán legegyszerűbb biztosítéka a garanciális visszatartás, és többek közt ezért is indokolt figyelembe venni e jogintézmény sorsát, bármelyik szerződő fél fizetésképtelensége, felszámolása esetére - tudtuk meg a Szécsényi és Társai Ügyvédi Társulás szakértőjétől, dr. Vágvölgyi Balázstól.

Garanciális visszatartásnak azt az összeget hívjuk, melyet a megrendelő a kivitelező végszámlájából a teljesítéskor (átadás-átvételkor) nem fizet ki, és az így visszatartott összeg (jellemzően a vállalkozói díj öt százaléka) az építtető szavatossági (jótállási) jogosultságainak biztosítékaként funkcionál.

A szerződésben kikötött (szavatossági, vagy jótállási) időszak leteltekor a visszatartott összeg a kivitelezőt illeti meg feltéve, hogy azt az építtető - a kivitelező által nem teljesített - szavatossági igényeinek fedezésére korábban nem vette igénybe.

A garanciális visszatartás idejét a felek nem ritkán több évre, bizonyos esetben - az eredetileg visszatartott összeget lépcsőzetesen csökkentve -pedig akár az egyes épületelemek tekintetében irányadó teljes kötelező alkalmassági időtartamra is kikötik.

Erre tekintettel - emelte ki dr. Vágvölgyi Balázs -, indokolt figyelembe venni e jogintézmény sorsát, bármelyik szerződő fél fizetésképtelensége, illetve az építőiparban érdekelt cégek (közel sem ritka) felszámolásának esetére is.

A visszatartás szabályai

A megrendelőknek figyelembe kell venniük, hogy a kivitelező felszámolás alá kerülése miatt a visszatartás nem jelent a teljes szavatossági időtartam tekintetében azonos "védelmet", és kielégítési jogot függetlenül attól, hogy a megrendelő a kivitelező felszámolási eljárásának kezdő időpontjában az adott összeg birtokában van.

A Szécsényi és Társai Ügyvédi Társulás szakértője arra mutatott rá, hogy a bírósági joggyakorlat a visszatartott összeget - több hasonló jellegzetessége alapján - szavatossági jogokat biztosító óvadéknak minősíti.

Az óvadéki minősítés következménye azonban az, hogy az építtető által elvárt védelem (a pénzösszeg kifizetésig történő hasznosítása, közvetlen és egyszerű igénykiegyenlítés), kizárólag a kivitelezővel szemben megindított felszámolási eljárás első három hónapjában adott.

Ezen időszakban jogosult az építtető a felmerült és esedékes követelését a visszatartott összegből változatlanul kielégíteni.

Amennyiben az építtető a kivitelezés szerződés rendelkezései szerint ezen időpontig nem igazolta, hogy a visszatartás teljes összege felmerült szavatossági igényeinek fedezésére felhasználásra került, a visszatartott összeget át kell adni a felszámolónak.

Az átadással a kielégítési elsőbbség még nem szűnik meg azonnal - emelte ki a Szécsényi és Társai Ügyvédi Társulás szakértője.

Likviditási probléma és joghézag

A felszámoló ezt követően az átvett összeget elkülönítetten kezeli, és az elkülönített összegből a megrendelő újabb kivitelezési hibák és hiányosságok felmerüléséből eredően esedékessé váló követeléseit, mint zálogjoggal biztosított követelést - közvetlenül az egyéb hitelezői követeléseket megelőzően - kiegyenlíti.

Ezen állapot tehát még - némileg korlátozottan, de - biztosítja a visszatartott összeg eredeti rendeltetését, és az esedékessé váló szavatossági költségigény kielégítési elsőbbségét.

Ugyanakkor az átadási kötelezettség nagyobb beruházások esetén építtetői oldalon egyrészt likviditási nehézségeket okozhat, másrészt megszünteti a megrendelő jogosultságát arra, hogy a visszatartott összeget a szavatossági határidők leteltéig maga hasznosíthassa.

Ennél is jelentősebb probléma, hogy az építtetőnek előbb-utóbb joghézaggal kell szembenéznie - fejtette ki dr. Vágvölgyi Balázs.

Ez pedig nem más, mint hogy a feltételes szavatossági igény, illetve az annak biztosítására szolgáló összeg nem eredményez olyan függő követelést, amely a csődtörvény szabályai alapján külön kielégítési rendet alapítana meg.

A felszámoló nem köteles "bevárni"

A kifejezett szabály hiányának az a következménye, hogy a felszámoló nem köteles "bevárni" az adott szavatossági időszak leteltét a felszámolás lezárásával, hanem a visszatartástól függetlenül intézkedhet a felszámolási eljárás befejezése érdekében.

A speciális szabályozás hiánya miatt a visszatartás biztosítéki jellege ennek következtében kizárólag a felszámolási zárómérleg fordulónapjáig felmerült kivitelezői hibás teljesítésből eredő igénnyel kapcsolatban értelmezhető.

A zárómérleg fordulónapjáig javítási igény fedezetére fel nem használt pénzösszeget a felszámoló a hitelezői igények kielégítésére fordítja az általános kielégítési sorrend alapulvételével.

A zárómérleg fordulónapját követően felmerült hiba kijavítására tehát a visszatartott összeg már nem használható fel, azaz az eredeti biztosíték a biztosított követelés későbbi esetleges felmerülésétől függetlenül megszűnik.

A kivitelező helyzete

A Szécsényi és Társai Ügyvédi Társulás szakértője szerint problémát jelenthet, hogy a kivitelező még kiszolgáltatottabb helyzetbe kerül a megrendelő felszámolásának esetében.

Az építtető felszámolásának kezdő időpontjában ugyan esedékessé válik a kivitelező visszatartott vállalkozói díj kielégítése iránti követelése, függetlenül a visszatartás eredeti szerződéses időtartamától

A szakértő hangsúlyozta: ugyanakkor a vállalkozó követelése semmiféle kielégítési elsőbbséget nem élvez a felszámolt cég egyéb tartozásaival szemben, és a visszatartott összeg a vállalkozó részére nagy valószínűséggel a felszámolási eljárásban (részben/egészben) nem fog megtérülni.

Tovább nehezíti a kivitelező helyzetét az, hogy az esetleges hibás teljesítése esetén a felszámoló aligha fog vele szemben elsődleges szavatossági igényeiről (kijavítás/kicserélés) árleszállításra, vagy más igényre áttérni.

Tényleges kijavítás vagy a kijavítás költségei?

Amennyiben ugyanis a felszámoló az elvégzett munka tényleges kijavítása helyett a kijavítás költségeinek megtérítését követelné, a regisztrált igénnyel rendelkező kivitelező a vele szemben érvényesített igénnyel szemben beszámítással élhetne.

Az elsődleges szavatossági igényekkel szemben ugyanakkor - egyneműség hiányában - beszámításra már nincsen lehetősége.

Azaz, a kivitelező könnyen olyan helyzetbe kerülhet - figyelmeztetett dr. Vágvölgyi Balázs -, hogy maga köteles teljesíteni a szavatossági javítást, míg az eredeti teljes szerződéses ellenérték kifizetésére egyáltalán nem lesz reménye.

A kivitelezők számára kifejezetten hátrányos az is, hogy a visszatartott összeg után a felek a legritkább esetben kötnek ki ügyleti kamatot.

Valamint, a kivitelezők pénzügyi helyzete szempontjából nem egyáltalán nem lényegtelen, hogy az átadás-átvételt követő három/öt/tíz év elteltét követően jutnak-e hozzá a teljes szerződéses díjhoz, vagy azonnal.

Helyettesítés bankgaranciával

A fenti bizonytalanságok és kockázatok miatt indokolt és a gyakorlat által alkalmazott megoldás, hogy a felek a visszatartott összeg tekintetében opcionálisan lehetővé teszik a bankgaranciával történő helyettesítést.

Ebben az esetben a vállalkozó a végszámla kiegyenlítésekor hozzájut a teljes díjához feltéve, hogy megfelelő (többnyire absztrakt és visszavonhatatlan) bankgaranciát tud átadni az építtetőnek a garanciális/szavatossági igények biztosítására.

A bankgarancia fedezetéül sok esetben maga a kiváltott visszatartás fog majd szolgálni.

A bankgarancia szolgáltatásával belép egy újabb szereplő a jogviszonyba, és a bankgarancia feltételes igénybevételével összefüggésben pedig már a Cst. is tartalmaz külön - ugyanakkor nem teljes körű és problémamentes - szabályokat.