Mérföldkő az új transzparencia-szabályozás, ám anomáliák is tapasztalhatóak

A Réczicza White & Case LLP Ügyvédi Iroda szabályozási csoportjának vezető ügyvédje szerint a gazdaság átlátható működése összességében magasabb társadalmi jólétet tesz lehetővé, ezért igen jelentős lépés, hogy az új Alaptörvény 38-39. cikkében megfogalmazta a transzparencia elvet. Ám a jelenleg is formálódó jogi keretrendszer szabályai számos olyan, a gyakorlatban jogbizonytalanságot előidéző problémát hoztak felszínre, amelyek a szabályozás átalakításának szükségességét is felvethetik - hívta fel az [origo] figyelmét dr. Fazekas Balázs, aki a kétrészes elemzésben úgy látja: az új szabályozás mérföldkő a korábbi kodifikációhoz képest, ám az egyensúly elérése érdekében a jelenlegi anomáliákat ki kellene szűrni.

Az "átláthatóság" fontos érték; a gazdaság átlátható működése hatékonyabb, igazságosabb, stabilabb társadalmi alapokat, összességében magasabb társadalmi jólétet tesz lehetővé. Ezért mindenképpen üdvözlendő minden olyan törekvés, amely az átláthatóság koncepcióját a jogrendszerben következetesen érvényesíteni kívánja. E törekvések körébe tartozik, hogy a Magyar Országgyűlés az Alaptörvény elfogadásával a nemzeti vagyon és a közpénzek védelme területén a legmagasabb szinten rögzíti az átláthatóság követelményét.

A Réczicza White & Case LLP Ügyvédi Iroda szakértője rámutatott: az új szemléletmód kétszintű szabályozást teremtett meg, amelynek alapját az Alaptörvény adja, pilléreit pedig az úgynevezett sarkalatos törvények rögzítik.

Az Alaptörvény az átláthatóságot a nemzeti vagyon átruházása és hasznosítása körében, valamint a közpénzek felhasználása kapcsán követeli meg, amely követelmény az állammal (önkormányzattal) szerződő fél tulajdonosi szerkezetére, felépítésére, illetve a vagyonkezelési tevékenységére, továbbá a szerződő fél részére történő kifizetés felhasználására egyaránt kiterjed.

Az Alaptörvényre épülő sarkalatos részletszabályok

Az Alaptörvény 38-39. cikkében megfogalmazott transzparencia elvet az elmúlt évben elfogadott sarkalatos törvényeken keresztül finom hangolta a jogalkotó, jelenleg három területre kiterjedően, így a nemzeti vagyonra, a közbeszerzésre és az államháztartásra - ismertette dr. Fazekas Balázs.

Az államháztartásról szóló 2011. évi CXCV. törvény ("Áht.") az 1. §-ának 1. pontja, illetve 50. §-a, és a nemzeti vagyonról szóló 2011. évi CXCVI. törvény ("Nvtv.") 11. §-a szerint jogi személy vagy jogi személyiséggel nem rendelkező más szervezet akkor minősül átláthatónak, ha annak tényleges tulajdonosa azonosítható (ide nem értve a nyilvánosan működő részvénytársaságokat), továbbá, ha az EGT-megállapodásban részes államban, az OECD tagállamában vagy olyan államban adórezidens, amellyel Magyarországnak kettős adózás elkerüléséről szóló egyezménye van. Az átláthatóságnak az is feltétele, hogy az illető szervezet ne minősüljön a társasági adóról és az osztalékadóról szóló törvény szerint meghatározott "ellenőrzött külföldi társaságnak".

Mindezen követelményeknek fenn kell állniuk azon szervezetek esetén is, amelyek az adott gazdálkodó szervezetben közvetlenül vagy közvetetten több mint huszonöt százalékos tulajdonnal, befolyással, szavazati joggal rendelkeznek.

Állami vagyonhoz való hozzáférés

Az átláthatóság hiánya a gazdasági mozgástér tekintetében súlyos korlátokat eredményez: azon gazdasági szereplők, amelyek a fentiekben írt feltételeknek nem felelnek meg, nem köthetnek szerződést a nemzeti vagyon hasznosítására (ide akár a legegyszerűbb ügyletek, például helyiségbérlet is tartozhat), illetve a nemzeti vagyon tulajdonjoga sem ruházható át részükre, valamint nem részesülhetnek költségvetési támogatásban sem.

Nem mellékes ugyanakkor, hogy az államháztartás finanszírozása kettős fedelű biztosítéki rendszert állít fel, hiszen előírja, hogy a költségvetési támogatások felhasználását közbeszerzés alkalmazásához kell kötni - ha ennek a közbeszerzésekről szóló törvény szerinti feltételei fennállnak. Ebből következően az államháztartási törvény rendelkezésein felül a közbeszerzési törvény tilalmait együttesen kell az esetek jelentős részében figyelembe venni.

Az ajánlattételre való alkalmasság

A Réczicza White & Case LLP Ügyvédi Iroda szakértője hangsúlyozta: a közbeszerzésekről szóló 2011. évi CVIII törvény releváns 56. §-a az ajánlattételre való alkalmasság oldaláról közelít. Eszerint az eljárásban nem lehet ajánlattevő, részvételre jelentkező, alvállalkozó, és nem vehet részt az alkalmasság igazolásában olyan gazdasági szereplő, amely nem EU-, EGT- vagy OECD-tagállamban, vagy olyan államban rendelkezik adóilletőséggel, mellyel Magyarországnak kettős adózás elkerüléséről szóló egyezménye van.

További kizáró ok, ha a gazdasági szereplőnek a közbeszerzési szerződéssel kapcsolatban megszerzett jövedelme az adóilletősége szerinti országban kedvezményesebben adózna, mint ahogy a gazdasági szereplő az adott országból származó belföldi forrású jövedelme után adózna; vagy olyan nem szabályozott tőzsdén jegyzett társaság (helyesebb lett volna így fogalmazni: szabályozott tőzsdén nem jegyzett olyan társaság), amelynek a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása megelőzéséről és megakadályozásáról szóló 2007. évi CXXXVI. törvény 3. § r) pontja szerinti tényleges tulajdonosa nem megismerhető.

Hasonlóan az Áht. illetve az Nvtv. Szabályaihoz, az említett tilalmak itt is kiterjednek az ajánlattevőben vagy részvételre jelentkezőben közvetetten vagy közvetlenül több mint huszonöt százalékos tulajdoni résszel vagy szavazati joggal rendelkező jogi személyre vagy jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaságra egyaránt.

A szabályozás anomáliái

Dr. Fazekas Balázs szerint ugyanakkor a szabályozásban anomáliák fedezhetőek fel, mert a jelenleg is formálódó jogi keretrendszer szabályai számos olyan, a gyakorlatban jogbizonytalanságot előidéző problémát hoztak felszínre, amelyek a szabályozás átalakításának szükségességét is felvethetik.

Általánosságban elmondható, hogy a több jogszabályban történő, sporadikus szabályozási modell önmagában is aggályos. Ez esetben ugyanis felvetődik az egyes jogszabályhelyek egymáshoz való hierarchikus viszonyának problematikája, illetve szükségszerűen megjelennek a terminológiai eltérésekből, valamint a részletszabályok tartalmi különbségeiből fakadó bizonytalansági tényezők. Például amíg a közbeszerzési szabályanyag a megismerhetőség körében - igaz, végrehajtási rendeleti szinten, de - meghatározza, hogy a megismerhetőséget milyen módon kell igazolni, addig sem az államháztartási törvény, sem pedig a nemzeti vagyontörvény nem tartalmaz erre nézve szabályokat.

(A Réczicza White & Case LLP Ügyvédi Iroda szabályozási csoportjának vezető ügyvédjével készült kétrészes elemzés második részét, amiben a szabályozás további anomáliát járjuk körül, hamarosan közöljük - a szerk.)