White & Case: a befektetők bíznak a transzparencia joganyagának további fejlődésében

A Réczicza White & Case LLP Ügyvédi Iroda szabályozási csoportjának vezető ügyvédje szerint a jelenlegi szabályozás a jogállami keretek között első ízben védi alkotmányos eszközökkel a közpénzek felhasználását és óvja a nemzeti vagyont, így mérföldkő a korábbi kodifikációs modellekhez képest. A jelenlegi szabályozási modell dr. Fazekas Balázs szerint legnehezebb feladata az, hogy a közjogi garanciákat egyensúlyba hozza a gazdasági fejlődéshez szükséges piaci igényekkel, a magyar gazdaság versenyképessége fejlesztésének igényével.

A befektetők azonban alappal bízhatnak abban, hogy az egyensúly elérése - figyelemmel arra, hogy jelenleg is formálódó joganyagról van szó - csupán idő kérdése, mondta el az [origo]-nak dr. Fazekas Balázs kétrészes elemzésünk második részében (az első részt itt olvashatják).

A nemzetközi gazdasági élet szereplői között számos jelentős multinacionális gazdasági szereplő található, amelyek tulajdonosi struktúrájuk miatt jelenleg nem tudnak a hatályos átláthatósági feltételeknek megfelelni, jóllehet az Európai Unió tagállamaiban évtizedek óta működő, jelentős gazdasági erővel rendelkező társaságokról van szó.

A már említett első részben szó volt arról, hogy a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása megelőzéséről és megakadályozásáról szóló törvény a tényleges tulajdonos személyét a természetes személyekre korlátozza. Ebből következően azon szervezeteknél, ahol a szervezetben a legalább huszonöt százalékos tulajdoni hányaddal vagy huszonöt százalékos megtestesítő szavazati aránnyal rendelkező természetes személy nem azonosítható, a tulajdonosi struktúra nem minősül megismerhetőnek, vagyis nem átlátható.

Ez alól jelenleg egyetlen kivételt a tőzsdei cégek (kizárólag az Európai Unióban elismert és nyilvántartott tőzsdéken jegyzett cégek) képeznek - mutatott rá a Réczicza White & Case LLP Ügyvédi Iroda szakértője.

A nemzetközi gyakorlat szerint

A nemzetközi gyakorlat ismer olyan tőkeegyesítő társulási formákat - lásd kockázati tőkealapok, "private equity" alapok -, amelyekben a tulajdonosi kör diffúz, de a jogi formából adódóan van egy töredék részesedésű, ám technikai értelemben irányító tulajdonos.

E tulajdonos személye azonban az átláthatósági szabályok által elérni kívánt cél, vagyis a tényleges tulajdon azonosítása szempontjából irreleváns, mert e személy szerepe és pozíciója jellemzően alkalmatlan jövedelmek eltitkolására vagy hatalommal való összefonódás leplezésére, mivel a jövedelem túlnyomó része nem ennél a személynél akkumulálódik, tekintve, hogy egyetlen feladata a vagyontömeg prudens kezelése, vagyis alapvetően menedzsmentfunkciók ellátása.

A Réczicza White & Case LLP Ügyvédi Iroda szakértője hangsúlyozta, a magyar átláthatósági szabályok szerint az alapkezelő társaság (ez lehet akár egy közismert befektetési bankház) végső tulajdonosát kell azonosítani, és nyilvánvalóan aránytalan szabálynak tűnik, hogy e személy - a jelenleg hatályos magyar szabályok szerint - az alap portfóliójába tartozó valamennyi működő társaság végső tulajdonosának minősül, miközben erről a tőkeegyesítő társaságoknál szó sincs.

Nyitott kérdések

Dr. Fazekas Balázs szerint némileg tisztázatlan az is, hogy a tulajdonosi minőség feltárása során kizáró oknak minősül-e, ha a tulajdonosi láncolat egyik eleme nem teljesíti az átláthatóság feltételeit, ugyanakkor a láncolat utolsó eleme, vagyis a "végső" tulajdonos a feltételeknek teljes körűen megfelel. Azon szervezetek tehát, amelyek végső tulajdonosa nem nyilvános részvénytársaság és tagjai nem azonosíthatóak, vagy a láncolatban offshore országbeli adórezidens is van, akkor sem képes a hatályos jogi környezet mellett a magyar piacon közbeszerzéseken részt venni és a nemzeti vagyon hasznosítása körében szerződni (például: önkormányzattal kötött szerződés, ingatlanbérlet állami tulajdonú ingatlanban), ha egyébként a végső tulajdonos megismerhető, és e végső tulajdonos adóilletősége nem minősül offshore-nak.

Bizonytalansághoz vezethet az is, hogy az említett törvények eltérő módon rögzítik az átláthatóság feltételrendszerét, hiszen amíg az államháztartásról, illetve a nemzeti vagyonról szóló törvény azt rögzíti, hogy milyen esetben minősül a szervezet átláthatónak, addig a közbeszerzései törvény a negatív oldalt fejti ki, vagyis azt, hogy mely esetekben nem átlátható a szervezet. Ezen felül vegyesen található az említett törvényekben vagylagos, illetve konjunktív feltételrendszer.

A jelenlegi szabályozás - éppen a töredezettség okán - bizonytalanságot teremt a tulajdonosi részesedés mértékének számítása kapcsán is. Ennek számításához alapvetően a polgári törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény a tulajdonosi részesedés számítására vonatkozó 685/B §-ában rögzített szabályt kell alkalmazni, ugyanakkor a közbeszerzési törvény végrehajtási rendelete szerint a többségi tulajdonost úgy kell tekinteni, mint aki teljes egészében tulajdonos. Felvetődik a kérdés, hogy a közbeszerzési eljárás szabályai alapján kizárólagos tulajdonosnak minősülő személy hogyan ítélendő meg az államháztartásról, vagy a nemzeti vagyonról szóló törvény tilalmi szabályainak együttes alkalmazásakor.

Megfontolásra érdemes

A Réczicza White & Case LLP Ügyvédi Iroda szabályozási csoportjának vezető ügyvédje szerint a felvetett gyakorlati problémák jelentkezése elkerülhetetlen a nemzeti vagyonnal történő gazdálkodásnak és a közpénzek felhasználásának átláthatóságát megteremteni kívánó szabályanyag kodifikálásakor, amelynek jogpolitikai célja minden szempontból támogatandó, helyes.

Dr. Fazekas Balázs szerint érdemes megfontolni, hogy az átláthatóság jogszabályi szinten egységesen jelenjen meg, így egységesen - lehetőleg egyazon jogszabály keretein belül - kerüljön sor az "átlátható szervezet" törvényi feltételeinek, illetve a feltételek teljesítési módjának meghatározására, amely esetben számos bizonytalansági tényező kiküszöbölhető lenne.

Megfontolásra érdemes az is, hogy a szabályozás a jelenleginél rugalmasabb formában fogadja be a magyar jog által nem ismert jogi személyek tulajdonosi struktúráját - megfelelő, a jelenlegihez hasonló törvényi garanciák mellett -, vagyis önmagában azért, mert a magyar jog nem ismer egy jogi konstrukciót, az eszerint létrejött szervezetek ne essenek el az állami támogatások, a közbeszerzések, vagy az állami vagyon megvásárlásának vagy hasznosításának lehetőségétől.

Kettős adóztatás elkerülése: további országokkal, további egyezmények

Szintén jelentős előrelépést jelentene, ha Magyarország további országokkal is kötne kettős adózás elkerüléséről szóló egyezményeket (vagy legalább az OECD keretei között kidolgozott nemzetközi adózási szabályokat átültető országokkal az adózói információk kölcsönös, feltétel nélküli megosztására irányuló bilaterális megállapodásokat), ezzel törvényhozási megoldás helyett mintegy automatikusan kinyitva a kaput az ezen országokban adórezidens (és az egyéb szempontok szerint is átlátható) társaságok előtt. Az, hogy mely országokkal sikerül ilyen megállapodásokat kötni, nyilván számos, az átláthatóságon túlmutató szemponton is múlik.

Dr. Fazekas Balázs szerint a tárgyalások előkészítése, a folyamat ütemezése során mindenképpen célszerű volna azt is figyelembe venni, hogy az adott országban adórezidens gazdasági szereplők (itt elsősorban befektetési alapokra kell gondolni) milyen súlyt képviselnek, és milyen szerepet töltenek be Magyarországon. Kifejezetten versenyképességi kérdés, ha az adott országnak a térségünk más államaival már van kettős adózás elkerüléséről szóló egyezménye, mivel így felmerülhet annak a gyanúja, hogy más országban már jogszerűen működő társaságokat diszkreditálunk tulajdonképpen feleslegesen.

Indokolt lehet annak megfontolása is, hogy a jelenlegi - alapvetően a jogalanyokra koncentráló -általános tilalom helyett az ellenőrzési funkció lehetőségét erősítse, és annak eszköztárát bővítse a jogalkotó, hiszen ez az út is alkalmas lehet arra, hogy a nemzeti vagyon megóvható, a közpénzek felhasználása átlátható legyen. Megfontolandó lehet továbbá a végrehajtó hatalom megfelelő szintje (pl. minisztérium) számára az egyedi mentesség adásának jogát biztosítani, előírva például, hogy a mentesség feltétele a tulajdonosi szerkezet feltárása, valamint hogy a tulajdonosi szerkezet a feltárt információk alapján nem hordoz kockázatot - javasolta a Réczicza White & Case LLP Ügyvédi Iroda szakértője.