A szakember kifejtette: a mediáció költségeit tekintve lényegesen olcsóbb, mint a peres eljárás, ahol az évek alatt milliós tételekre rúg egy-egy viszálykodás. A magas ügyvédi óradíjak, különféle szakértői díjak, illetékek, munkából kiesés, utazási, szállodai költségek, tanúk költségei, tolmács, periratfordítás, ügygondnok, beadványok külön díjai, és végül a perérték 5-12 százalékos ügyvédi sikerdíjai jócskán megemelik az egész bírósági procedúra összköltségét.
Nem elhanyagolható szempont, hogy a mediáció bizalmas, zártkörű, csak azok vehetnek részt az eljárásban, akiket a felek meghívnak és közösen elfogadtak. A közös megegyezés tartalma csak a felekre tartozik, a mediátort titoktartás kötelezi. Előnye továbbá, hogy önkéntes, bármikor megszakítható és újrakezdhető.
Rugalmas, a felek és a mediátor közösen döntik el az ülés időpontját, témáját, a felek pedig a megállapodás tartalmát, betartásának technikai kivitelezését. Amennyiben nem születik elfogadható egyezség, a bíróság dönti el a jogvitát. A mediációs eljárások 80-90 százalékban sikeres megállapodásokkal zárulnak.
Peres eljárásban eszkalálódó konfliktusok
A peres eljárás nagyon drága, hosszadalmas folyamat, miközben a felek konfliktusa eszkalálódik, családi (válás, örökösödési stb.) jogvita esetén nemcsak az érintett felek, hanem a környezet, azaz a közeli családtagok is szépen lassan felőrlődnek egészségileg és anyagilag egyaránt az ügyvédi, szakértői, bírósági költségek, illetékek és lelki háborúskodás miatt - emelte ki Pálfalvi Ildikó.
Gazdasági jogviták esetén sajnos, az adott cégek működésében jelentkezik komoly gond, ami azt indukálja, hogy az évekig tartó peres eljárás okozta költségek ellensúlyozása miatt munkatársakat küldenek, bocsájtanak el. Legrosszabb esetben, a cég felszámolás alá kerül, megszűnik, amivel még nagyobb kár éri nem csak a társadalmat, ezen belül családok és további vállalkozások (például: beszállítók) egzisztenciáját, hanem az egész gazdaságot.
Mindenki nyertes lehet
A mediáció permegelőzés, békéltetés egy olyan humánus, alternatív vitarendezési módszer, amelyben a konfliktus érintettjei közös erőfeszítéssel együtt dolgoznak a probléma olyan megoldásán, amely minden érintett fél számára elfogadható és maximálisan teljesíthető, azaz mindenki nyertesnek, és nem legyőzöttnek érzi magát a folyamatban.
Az eljárás nem a jogokra és kötelezettségekre, hanem az igényekre és érdekekre összpontosít, így nem kell azzal a kockázattal számolniuk a feleknek, hogy egy harmadik fél (bíróság) hoz számukra egy kedvezőtlen, esetleg vállalhatatlan, nyertes-vesztes, de kötelező erejű döntést. A mediáció, egyezségközvetítés lényege abban áll, hogy képes a feleket egymás felé fordítani, ami által megváltozik egymáshoz való viszonyulásuk és a közös megoldás kidolgozására törekszenek.
A felek jobban betartják vállalásaikat
Magyarországon a 2002. évi LV. törvény, a közvetítői törvény ad lehetőséget polgári peres jogvitában mediáció, azaz közvetítés alkalmazására a KIM listában szereplő akkreditált igazságügyi mediátor, közvetítő közreműködésével. Az alternatív vitarendezés bevezetésének eredeti célja a bíróságok túlterheltségének enyhítése, a költséges pereskedés elkerülése családi, üzleti, gazdasági és munkaügyi viták esetén - mutatott rá Pálfalvi Ildikó.
A mediáció, az egyezségközvetítés igénybevételével megakadályozható a vita, konfliktus elhúzódása, elmérgesedése, újraépíthető a megromlott családi vagy üzleti kapcsolat. A felek nem sérülnek testileg - lelkileg, anyagilag sem mennek tönkre a perköltség, a szakértői díjak és illetékek súlya alatt, senki sem válik földön futóvá, hajléktalanná. A felek önmaguk döntenek a sorsukról, ezért vállalásaikat sokkal nagyobb mértékben tartják be, mint egy bírósági ítélet esetén.
Kötelező jellegű lehetne?
A mediáció módszere, szemlélete 10 év távlatából még mindig kiscipőben jár hazánkban - állapította meg a szakember, akinek meggyőződése, hogy az emberek tájékozatlansága is akadálya ennek a humánus konfliktuskezelő módszernek az elterjedésének, ráadásul az állam sem "reklámozza" kellőképpen. Másrészről a jogász, ügyvéd szakma részéről lévő elutasítás és érdekellentét is gátat szab a mediáció elterjedésének a köztudatban.
A közvetítői törvény módosítása lehetne a biztos megoldás erre a problémára, amely nem csak lehetőségként kínálná a mediáció alkalmazását polgári peres jogviták esetén, hanem kötelező jellegűvé tenné azt, és addig senkit sem engedne a bíróságra, amíg képzett mediátorral nem próbálta békésen rendezni vitáját. Ezzel egy jobb irányt vehetne ennek a szakmának az ismertsége, és esélyt adna a vitában álló feleknek a választásra, konfliktusaik békés rendezésére közvetítésben vagy a pereskedésre.
Empátia és pszichológia
A mediátor egy magasan képzett, tapasztalt, empatikus szakember, aki jártas a konfliktuskezelés, kommunikáció különféle technikái terén, illetve készség szinten képes alkalmazni a legújabb pszichoterápiás módszereket, szakmailag folyamatosan képzi magát, ami 2011-től törvényi előírás is a Közvetítői névjegyzékben maradáshoz.
A mediátor olyan pszichoterápiás módszereket alkalmaz, amellyel rávilágít a konfliktus olyan rejtett szándékaira, indítékaira, ami által a kliensben szemléletváltást indít el. Ezután a kliens változtat viselkedésén, merev álláspontján, a konfliktus eredményes befejezése érdekében, hiszen már látja a probléma gyökerét, ami sok esetben érzelmi sérelmen alapszik, esetleg vélt vagy valós félreértéseken. Az ügyfelek önmaguk sikerén felbuzdulva magán- és üzleti életük folyamán a továbbiakban is bátran alkalmazzák a békés vitarendezést.
A családjogi viták közvetítésében, békéltetésében a pszichológus, pedagógus, szociológus, szociális képesítéssel, diplomával illetve tanulmányokkal rendelkező mediátorok a legalkalmasabbak - mondta végül Pálfalvi Ildikó, aki megfigyelései szerint gazdasági, munkaügyi, vállalati jogviták közvetítésében azok a közgazdászok, bölcsészek, jogászok, mérnökök stb. a legeredményesebbek, akik sok éves, esetleg vezetői munkatapasztalattal rendelkeznek az üzleti életből az adott területen.