A korábban átirányításnak, kirendelésnek illetve kiküldetésnek nevezett jogintézményt az új Munka törvénykönyve lényegesen egyszerűbben szabályozza.
Egyebek mellett például megszűntek a korábbi helyettesítési díjra vonatkozó szabályok, nem feltétel továbbá az sem - a más munkáltatónál történő foglalkoztatás esetén -, hogy a munkáltatók tulajdonosi köre azonos legyen, illetve az új törvényi rendelkezések már lehetővé teszik a munkaszerződéstől eltérő foglalkoztatás időtartamának órában történő nyilvántartását is.
A Kovács Réti Szegheő Ügyvédi Iroda szakértője szerint az egyszerűsítések ellenére azonban lényeges szigorítás, hogy míg korábban jogcímenként (átirányítás, kirendelés, kiküldetés) évente 44 munkanapon foglalkoztathatta a munkáltató a munkavállalót eredeti munkaszerződésétől eltérően, és a különböző jogcímek összeszámolhatók voltak.
Így mindösszesen évente összesen 110 munkanapon volt lehetőség a munkaszerződéstől eltérő foglalkoztatásra, addig a jelenlegi szabályok már ilyen összeszámítást nem engednek.
Bármelyik jogcímet alkalmazza is a munkáltató - akár egyenként, akár variálva - a munkaszerződéstől eltérő foglalkoztatás időtartama naptári évenként a 44 beosztás szerinti munkanapot nem haladhatja meg. Munkaórában kifejezve 352 a limit, fontos azonban hangsúlyozni, hogy a kettő közötti áttérés nem engedélyezett.
A munkáltató döntési jogköre e tekintetben azonban nem mindig abszolút, bizonyos munkavállalói csoportok (például: várandós nők, gyermekét egyedül nevelő szülő) csak hozzájárulásával kötelezhető más helységben történő munkavégzésre - hangsúlyozta dr. Orbán Zita.