Adóügyi információcsere (1. rész): már nem lehet elrejtőzni az adóhatóságok elől?

Gyakorlatilag minden államot jelentősen érintenek az elmúlt évek azon komoly változásai, amelyek a nemzetközi adóügyi információcserével, és az ezzel összefüggő nemzetközi egyezményekkel kapcsolatban történtek. A változások lényegi hatása, hogy napjainkra – ellentétben például a pár évvel ezelőtti helyzethez képest - teljes biztonsággal már senki nem tudja elrejteni vagyonát az adóhatóságok szeme elől. A magyar és nemzetközi adójog szakértője, a Jalsovszky Ügyvédi Iroda részéről dr. Csővári István és dr. Jalsovszky Pál három részes sorozatukban átfogó képet adnak a változások korát élő adóügyi információcserével kapcsolatos legfontosabb tudnivalókról; most az első részt olvashatják.

Az elmúlt hónapokban nem múltak el hetek arról szóló híradások nélkül, hogy a magyar adóhatóság arzenálja éppen milyen fegyvernemekkel bővült a pénzüket külföldön elrejtő adózók elleni küzdelemben, vagy, hogy Svájc éppen hányadán áll az általa egyre kevésbé féltve őrzött adótitkok kiszolgáltatásával.

Ezek a gyorshírek jellemzően egy-egy új egyezmény, csatlakozás, kormányzati bejelentés kapcsán születtek és az információcsere tárgyának csupán egy adott, aktuális szegmensével foglalkoztak. Ám az adóügyi információcserével kapcsolatban számos kérdés merülhet fel – mutattak rá a Jalsovszky Ügyvédi Iroda szakértői.

Kérdések sokasága

Ilyenek lehetnek például, hogy milyen információk szolgáltathatók ki Magyarország részére a külföldi országok adóhatóságai által, vagy lehet-e az információcsere visszamenőleges, azaz vonatkozhat-e az azt szabályozó egyezmény, jogszabály hatálybalépését megelőző időszakra?

Forrás: AFP

További kérdések, hogy mit jelentenek azok a gyakran hallott kifejezések, hogy „automatikus”, „spontán” vagy „kérelemre” történő információcsere? Vagy éppen kiadhat-e Svájc információt egy bankszámláról, ha az nem egy magyar magánszemély, hanem az ő külföldi cégének a tulajdonában van, és ő annak a cégnek még csak nem is nyilvántartott részvényese?

Dr. Csővári István és dr. Jalsovszky Pál leszögezték: elöljáróban szükséges tisztázni, a fenti kérdésekre adandó válaszok alapvetően függenek attól, hogy az érintett külföldi ország tagja-e az Európai Uniónak, illetve, hogy Magyarországgal kötött-e kettős adóztatási egyezményt.

Vannak ugyanakkor egyéb egyezmények is, amelyeknek jelentősége lehet. Ilyen például az OECD többoldalú adóügyi együttműködést szabályozó egyezménye, amelyhez hazánk frissen, november 12-én csatlakozott, továbbá az információcseréről szóló kétoldalú egyezmények vagy a svájci specialitásként tekinthető, úgynevezett Rubik-egyezmények. A sorozatban előbb az egyezményeken alapuló információ-szolgáltatással kapcsolatos, majd ezt követően az EU-ban érvényesülő szabályozással kapcsolatos tudnivalókat olvashatják.

Kérelemre teljesített és spontán információcsere

A kérelemre történő információcsere azt jelenti, hogy egy adott ország adóhatósága bizonyos ügyletekkel vagy adózókkal kapcsolatos információkat ad át egy másik ország adóhatóságának, amennyiben utóbbi jelzi az adott információra vonatkozó – többé-kevésbé konkretizált – igényét. Az információcserének ez a módja tekinthető jelenleg az általánosan elterjedtnek. A kettős adóztatási egyezmények és az uniós jogszabályok által kötelezően előírt adatszolgáltatás tipikusan ebbe a körbe esik.

A spontán információcsere viszonylag ritkán alkalmazott. Abból áll, hogy egy adóhatóság esetileg megoszt egy másik ország adóhatóságával valamilyen információt, amelyről úgy véli, hogy a másik adóhatóság érdeklődésére tarthat számot.

Automatikus információcsere

Az automatikus információcsere azt jelenti, hogy egy ország adóhatósága rendszeresen és szisztematikusan adózási relevanciával bíró információkat gyűjt be (például: pénzintézetektől), majd az összegyűjtött adatokat külön kérés nélkül is átadja egy másik adóhatóság részére. Általánossága és feltétlensége miatt értelemszerűen ez az adatszolgáltatási mód bír a legnagyobb elrettentő erővel a jövedelmük elrejtését fontoló adózók szemében.

Az automatikus információcserét ugyan a kettős adóztatási egyezmények is lehetővé teszik, kötelező és általános jelleggel egyelőre azonban még csak kizárólag az Európai Unió úgynevezett megtakarítási irányelve írja elő a magánszemélyek külföldi bankbetétei tekintetében. Fontos ugyanakkor kiemelni, hogy a világ az automatikus információcsere kora felé halad. Az OECD és az EU – karöltve a legnagyobb gazdasági hatalmakat tömörítő G20 csoportosulással – hatalmas nyomást gyakorol tagállamaikra és a világ off-shore központjaira egyaránt ennek egyre kiterjedtebbé tétele érdekében.

(Az adóügyi információcseréről, az off-shore centrumokat érintő kettős adóegyezményekről és a svájci banktitok megrendülni látszó helyzetéről, a Jalsovszky Ügyvédi iroda szakértőivel készült háromrészes sorozat második és harmadik részét hamarosan közöljük – a szerk.)