Adóügyi információcsere (2. rész): az adóügyi egyezmények az off-shore centrumok végét jelentik?

Gyakorlatilag minden államot jelentősen érintenek az elmúlt évek azon komoly változásai, amelyek a nemzetközi adóügyi információcserével, és az ezzel összefüggő nemzetközi egyezményekkel kapcsolatban történtek. A változások lényegi hatása, hogy napjainkra – ellentétben például a pár évvel ezelőtti helyzethez képest - teljes biztonsággal már senki nem tudja elrejteni vagyonát az adóhatóságok szeme elől. A magyar és nemzetközi adójog szakértője, a Jalsovszky Ügyvédi Iroda részéről dr. Csővári István és dr. Jalsovszky Pál három részes sorozatukban átfogó képet adnak a változások korát élő adóügyi információcserével kapcsolatos legfontosabb tudnivalókról, most a második részt olvashatják, az első rész itt érhető el.

Magyarország mintegy 75 állammal kötött kettős adóztatási egyezményt, közöttük valamennyi EU- és OECD-tagállammal. Ezeknek az egyezményeknek most már mindegyike tartalmazza annak lehetőségét, hogy a NAV, kérelemre, bármilyen magyar adózót érintő ügyletről, társaságról, vagyonról információt szerezzen be a másik ország adóhatóságától.

Svájc ebből a szempontból sokáig kivétel volt, mert a jelenleg hatályban lévő egyezmény még nem kötelezi Svájcot Magyarország irányában információ-szolgáltatásra. Az október 21-én ratifikált új svájci egyezmény várhatóan jövő évi hatálybalépésétől kezdődően azonban ennek már meglesz a jogi alapja.

Szükséges a kölcsönösség

A magyar adóhatóságok megkeresése esetén egy másik állam adóhatósága az egyezmény alapján köteles a kért adatot kiszolgáltatni. Ezen túlmenően egyes államok (például: Franciaország) előszeretettel adnak át információt spontán adatszolgáltatás keretében is, azaz megkeresés nélkül.

Forrás: MTI/Koszticsák Szilárd

Az egyezmények ugyan jogi alapot szolgáltatnak az automatikus információcseréhez is, ehhez azonban a kölcsönösség is szükséges – mutattak rá a Jalsovszky Ügyvédi Iroda szakértői. Az automatikus információcsere tényleges megvalósulásához tehát az érintett adóhatóságoknak külön meg kell állapodniuk a szolgáltatandó adatok és az érintett adózók körét, valamint az adatgyűjtés és adatátadás technikai lebonyolítását illetően.

Az OECD egy 2012-ben készült felmérése alapján 14 ország bocsát Magyarország számára rendelkezésre adóügyi információt automatikus információcsere keretében. Az országok pontos listáját, illetve az adózók és az információk körét azonban nem hozták nyilvánosságra.

Az információk köre nem korlátozódik ügyletekre

A Jalsovszky Ügyvédi Iroda szakértői kiemelték: a kiszolgáltatandó információk köre nem korlátozódik ügyletekre, vagy a kérelmezett országban bejegyzett társaságok, ott élő személyek adataira. Bármilyen, adózás szempontjából fontos információ kérhető, így például információ kérhető egy, az adott országban működő vagy ott bankszámlával rendelkező társaság tulajdonosi hátterére vonatkozóan is.

A kérelem teljesítésének az sem lehet akadálya, ha ez az információ egyébként titoktartásra köteles bankok, vagyonkezelők, névleges tulajdonosok (nominee shareholderek), illetőleg névleges igazgatók (nominee directorok) birtokában van.

Elvi szabály azonban, hogy az információ-kérésnek valamilyen mértékben konkrétnak kell lennie és a megkereső országnak valószínűsíteni kell, hogy adókötelezettségek teljesítése érdekében szükséges információt kér. Általános, adathalászás célú információ-kérés teljesítésére a megkeresett adóhatóság nem köteles.

Nem tehető tehát adott esetben a magyar adóhatóság által olyan megkeresés, hogy a külföldi adóhatóság szolgáltassa ki az összes ott bankszámlával rendelkező magyar személy listáját, személyes vagy bankszámlával kapcsolatos adatait. Ezért igazi veszélyt a kettős adóztatási egyezmény megléte akkor jelent egy magyar adózóra, ha vele szemben már a magyar adóhatóság vizsgálatot folytat – húzták alá a Jalsovszky Ügyvédi Iroda szakértői.

Az információkérés a legtöbb egyezmény alapján vonatkozhat az egyezmény hatályba lépését megelőző időszakra is. Emiatt tehát a vagyonukat elrejteni kívánóknak nem jelenthet teljes biztonságot az a tény, hogy egy adott állammal Magyarország még nem kötött kettős adóztatási egyezményt: ha a későbbiek során az egyezmény megkötésre kerül, ez a korábban keletkezett adatok átadására is alapot adhat. Emiatt is keltett sokakban félelmet az Egyesült Arab Emirátusokkal a napokban megkötött egyezmény.

Adóügyi információcsere egyezmények

A kettős adóztatási egyezményekhez hasonló szabályok szerint teszik az információcserét levetővé az úgynevezett adóügyi információcsere egyezmények. Ilyen megállapodásokat jellemzően normál adóterhek mellett adóztató államok kötnek adóparadicsomokkal. Ezeknek az egyezményeknek a megkötése azért áll az adóparadicsomok érdekében, mert vonakodásuk esetén könnyen felkerülhetnének az OECD feketelistájára, aminek következményeként különböző hátrányos következménnyel szembesülnének.

Az információcsere egyezmények csupán kérelemre történő információcserét tesznek lehetővé és általában csupán az egyezmény megkötésétől kezdődő időszakra vonatkozóan. Magyarország a mai napig csupán egyetlen állammal kötött ilyen egyezményt, a Csatorna-szigetekhez tartozó Guernseyvel, de a Kormánytárgyalási felhatalmazással rendelkezik csaknem valamennyi fontosabb off-shore központtal, ideértve Liechtensteint, Andorrát, a másik „Csatorna-szigetet”, Jerseyt, a Brit Virgin Szigeteket és Bermudát. Szintén tárgyalási felhatalmazással rendelkezik a magyar kormány egy Panamával megkötendő kettős adóztatási egyezmény vonatkozásában is.

Az OECD többoldalú adóügyi együttműködési egyezménye

Szintén említést érdemel az OECD többoldalú adóügyi együttműködési egyezménye, amelyhez Magyarország néhány napja, november 12-én csatlakozott 61. államként. Ennek az egyezménynek tagja az off-shore központok közül Belize, vagy a hozzá múlt hónapban csatlakozott Svájc. Ez az egyezmény egy ernyőegyezményként fogható fel, amelynek égisze alatt a csatlakozott országok az együttműködés különböző fokozataiban, variációiban állapodhatnak meg – hangsúlyozták a Jalsovszky Ügyvédi Iroda szakértői.

Az egyezmény célja, hogy platformot adjon ahhoz, hogy a tagállamok az adóügyi együttműködéseikben a szokásosnál lényegesen szélesebb és uniformizáltabb eszköztárat használhassanak: adóhatóságaik az adónemek széles körét érintően cserélhetnek egymással információt - kérelemre, spontán módon, vagy akár automatikusan is. Ezen túlmenően pedig akár párhuzamos és közös adóvizsgálatokat is lefolytathatnak.

Maga az egyezmény önmagában csak kérelemre, valamint spontán történő információcserére kötelez, főszabály szerint egy adott állam csatlakozását követő időszakra nézve. A visszamenőleges hatályú alkalmazáshoz, valamint az automatikus információcseréhez két adóhatóságnak vagy az adóhatóságok egy csoportjának külön meg kell állapodnia az alkalmazás gyakorlati lebonyolításának kérdéseit illetően.

(Az adóügyi információcseréről, az off-shore centrumokat érintő adóegyezményekről és a svájci banktitok megrendülni látszó helyzetéről, a Jalsovszky Ügyvédi iroda szakértőivel készült háromrészes sorozat harmadik részét hamarosan közöljük – a szerk.)