A magyar jog a kontinentális európai jogrendszer (ezen belül is leginkább a német joghoz hasonítható) része, s mint ilyen a római jogi hagyományokon kialakult jogalkotó által kialakított tételes, kódexbe, kihirdetett jogszabályokba foglalt jogi normák összessége.
Tekintettel arra, hogy a FIDIC-szerződési feltételek alapvetően az angolszász szerződések ismertetőjegyeit hordozzák magukban, s az angolszász szerződéskötési szokásokat előfeltételezik, így jelentős részben azokkal a problémákkal szembesülünk a magyar jog és a FIDIC-szerződések összevetésekor, a gyakorlatban az összehangolásukkor, melyekkel az angolszász országok joga és a magyar jog konkrét esetekben való találkozásakor is előfordulnak.
Sok a kötelező norma
Az előbbieken túlmenően a magyar építési jog egyik sajátsága, miszerint nagyon sok kötelező normát tartalmaz, amelytől a felek nem térhetnek el, esetleges eltérő rendelkezésük semmis, vagy ha az adott kérdésről nem is rendelkeztek a FIDIC-szerződési feltételeket alapul vevő szerződésükben, a kötelező magyar jogi rendelkezés érvényesül a létrehozott jogviszonyukban, több esetben akkor is, ha a felek nem a magyar jogot választották alkalmazandó jognak.
A fentiekkel kapcsolatos problémák a magyar gyakorlatban elsődlegesen a felek jogvitájakor, valamint a magyar építésfelügyeleti ellenőrzések alkalmával szoktak előfordulni - húzta alá a Balázs & Kovátsits Ügyvédi Társulás szakértője, aki szerint a Red Book és a Yellow Book alapul vételével érdemes azokat a kérdéseket áttekinteni, amelyek gyakran felmerülnek egy magyarországi FIDIC-szerződés kialakítása során, amikor a FIDIC-szerződési feltételeket kell összehangolni a magyar jog rendelkezéseivel.
Jogválasztás és joghatóság a magyarországi alkalmazás esetén
A FIDIC-szerződési feltételek Magyarországon sem tekinthetők szupranacionális, általánosan kötelező erejű normáknak. A FIDIC-szerződési feltételek alkalmazása esetén tehát mindig szükség van az alkalmazandó anyagi jog megválasztására és a joghatóság kikötésére – figyelmeztetett dr. Balázs Tamás.
Jogválasztás hiányában a nemzetközi magánjogi szabályok döntik el, hogy melyik ország jogrendjét kell alkalmazni. Magyarországon ezeket a szabályokat az 1979. évi 13. törvényerejű rendelet, illetve az uniós országok vonatkozásában az Európai Parlament és a Tanács 593/2008/EK rendelete (röviden: Róma I. rendelet) tartalmazza. A Róma I. rendelet alapján jogválasztás hiányában a kivitelező székhelye szerinti ország jogát kell alkalmazni.
A jogválasztás nem eredményezheti azt, hogy a kivitelezés országában kötelezően alkalmazandó, nem diszpozitív jellegű normáktól eltérjenek. A magyar jogban az építőipari kivitelezésről szóló 191/2009. kormányrendelet például az építési szerződés tartalmával kapcsolatban részletes szabályokat tartalmaz, megemlítendő a számos kötelező rendelkezést tartalmazó úgynevezett építési törvény (1997. évi LXXVIII. tv.) is.
De további példaként említhető a 181/2003. (XI. 5.) kormányrendeletet is, amely újonnan épített lakások és lakóépületek vonatkozásában hároméves kötelező jótállási időt állapít meg, és semmis a rendelettől a megrendelő hátrányára eltérő szerződéses rendelkezés.
Az értelmezési nehézségek elkerülése, továbbá annak megakadályozása érdekében, hogy több ország jogát is alkalmazni kelljen jogvita esetén, célszerű egy Magyarországon megvalósítani tervezett építkezés esetében a magyar anyagi jogot választani és a magyar bíróságok joghatóságát kikötni – tanácsolta dr. Balázs Tamás.
A nyelvválasztás kérdése
A FIDIC-szerződési klauzulák eredeti nyelve az angol, bár készült már – elsődlegesen a Red Bookról – számos nyelven hivatalos fordítás is. Tekintettel arra, hogy a magyar jog is a kontinentális európai jog része, így amennyiben magyar nyelvű változat is készül a konkrét FIDIC-szerződésről, úgy hasonló terminológiai problémákkal szembesülünk, mint minden más kontinentális európai jog esetében, amikor az egyes jogintézményeket az angolszász jog terminológiájával kell összhangba hoznunk.
A Magyarországon kialakult szerződéses és bírói gyakorlat értelmében, amikor kétnyelvű változat esetén tartalmi, értelmi eltérés van az egyes nyelvi változatok között, úgy a felek által a szerződésben ilyen esetre autentikusként megjelölt nyelvi változatot kell az értelmezés alapjául venni (lásd például a Red Book 1.4. bekezdését). Ilyen megjelölés hiányában magyarországi hatósági, illetve bírósági eljárás esetén a hatóság, illetve a bíróság dönti el a jogeset összes körülményére tekintettel, hogy a felek szerződéses szándéka, melyik szerződéses kötelezettség létrehozására irányult.
(A Balázs & Kovátsits Ügyvédi Társulás szakértőjével készült írás második és harmadik részét hamarosan közöljük – a szerk.)