Az Európai Parlament október elején elfogadta, majd a Miniszterek Tanácsa november 16-án szintén zöld utat adott a belső piaci pénzforgalmi szolgáltatásokról szóló új irányelvnek (2. Pénzforgalmi Irányelv).
Az új szabályok célja többek között a fogyasztók fokozottabb védelme, az online és mobilfizetések biztonságosabbá tétele, de szigorodnak az úgynevezett zártkörű hálózatokra vonatkozó kivételek is – hangsúlyozta a Kovács Réti Szegheő Ügyvédi Iroda szakértője.
Amire nem terjed ki az irányelv hatálya
Az 1. Pénzforgalmi Irányelv hatálya nem terjedt ki azokra a készpénz-helyettesítő, úgynevezett „loyalty”, azaz hűségkártyákra (például: üzemanyag-kártyákra, tagsági kártyákra, utalványokra, stb.) amelyeket kizárólag a kibocsátó által használt létesítményekben, vagy a kibocsátóval kötött megállapodás alapján korlátozott körben használtak.
Így ezeknek a pénzforgalmi tevékenységeknek nem kellett megfelelniük az irányelv által a hagyományos pénzforgalmi szolgáltatókkal szemben (például: hitelintézetek) támasztott szigorú követelményeknek.
Nem biztosított a jogi védelem
Valójában azonban ezek a zártkörű hálózatok rendkívül jelentős volumenű pénzforgalmat bonyolítanak, a „zárt kör” pedig korántsem olyan zárt, hiszen gyakran több ezer féle árut és szolgáltatást foglal magában.
Az így kialakult helyzetben nem biztosított a jogi védelem a pénzforgalmi szolgáltatásokat igénybe vevők, különösen a fogyasztók számára, a szabályozott piacok szereplőire pedig kifejezetten hátrányos – fejtette ki dr. Égertz Andrea.
Ezen a helyzeten szeretne változtatni a 2. Pénzforgalmi Irányelv, amikor többek között szigorítja azokat a kivételeket, melyek alapján egy zártkörű hálózat mentesülni tud a szabályozás alól.
Ezek alapján kizárólag olyan, korlátozott módon használható készpénz-helyettesítő fizetési eszközökön alapuló szolgáltatások mentesülhetnek a szigorú szabályok alól, amelyek esetében teljesül az alábbi feltételek valamelyike.
Három feltétel
Első feltétel: olyan fizetési eszközök, amelyek csak a kibocsátó helyiségeiben vagy a kibocsátóval közvetlen kereskedelmi szerződésben álló szolgáltatók zártkörű hálózatán belül teszik lehetővé az áruk vagy szolgáltatások beszerzését.
Második feltétel: olyan fizetési eszközök, amelyek csak áruk, illetve szolgáltatások igen szűk körének beszerzését teszik lehetővé.
Harmadik feltétel: olyan, csak egyetlen tagállamban használható, valamely vállalkozás vagy intézmény kérésére kibocsátott fizetési eszköz, melyet egy nemzeti vagy regionális hatóság szabályoz meghatározott szociális vagy adóügyi célból, és amely meghatározott áruknak vagy szolgáltatásoknak a kibocsátóval kereskedelmi szerződésben álló beszállítóktól való beszerzésére szolgálnak.
(A Kovács Réti Szegheő Ügyvédi Iroda szakértőjével készült írás második részét hamarosan közöljük – a szerk.)