A 2012. évi I. törvény, a Munka törvénykönyve ezen esetek kapcsán eredetileg előírta, hogy a munkavállaló az Mt. által biztosított védettségre csak akkor hivatkozhatott, ha a várandóságáról illetve a reprodukciós eljárással összefüggő kezelés megkezdéséről a felmondás közlését megelőzően a munkáltatót tájékoztatta – ismertette dr. Penz Attila.
Ezt az előírást az Alkotmánybíróság 17/2014. (V. 30.) AB határozatával alaptörvény-ellenesnek minősítette és megsemmisítette.
Az Alkotmánybíróság döntése
Az Alkotmánybíróság szerint az előírás - mely szerint a védelem csak akkor illette meg a munkavállalót, amennyiben az adott körülményről a felmondás közlését megelőzően tájékoztatta a munkáltatót - egyrészről szükségtelenül korlátozta a gyermeket vállaló munkavállalók magánélethez és emberi méltósághoz való jogát (tekintettel arra, hogy a felmondás közlésétől függetlenül kötelezte a munkavállalót arra, hogy tájékoztassa a munkáltatót a fenti körülményekről).
Másrészt bizonyos esetekben – amikor maga a munkavállaló sem tudja még, hogy várandós – lehetetlen feltételt írt elő a munkavállaló számára – hangsúlyozta a Kovács Réti Szegheő Ügyvédi Iroda szakértője.
Az Alkotmánybíróság döntését követően így adott esetben az Mt. alapján egy esetleges felmondás közlését követően is tájékoztathatta a munkavállaló a munkáltatót arról, hogy a fentiek szerint védelem illeti meg.
Ez ugyanakkor azt eredményezte, hogy a munkáltató utólag értesült arról, hogy intézkedése jogszerűtlen. Ebben a helyzetben a munkáltató jogellenes felmondását – a 2016 júniusában hatályba lépett Mt. módosításig – az Mt. értelmében csak a munkavállaló beleegyezésével tudta jogszerűen visszavonni.
A Munka törvénykönyve joghézagot próbál kiküszöbölni
A fentiek szerinti joghézagot kívánja az Mt. 2016. június 18-ával hatályba lépett (és kizárólag ezen időpont után közölt felmondások esetén alkalmazható) azon módosítása kiküszöbölni, mely szerint a felmondás közlését követő fentiek szerinti munkavállalói tájékoztatást követő 15 napon belül jogosult a munkáltató felmondását írásban visszavonni.
A június 18-án hatályba lépett módosítás erre az esetre előírja azt is, hogy a munkaviszony helyreállítására vonatkozó, az Mt. 83. §. (2) – (4) bekezdéseiben rögzített szabályokat kell megfelelően alkalmazni.
Dr. Penz Attila szerint a hivatkozott szabályok értelmében a munkaviszonyhoz kapcsolódó, a munkaviszony helyreállítását követően keletkezett jogosultságok szempontjából a munkaviszony megszüntetése és helyreállítása közötti tartamot munkaviszonyban töltött időnek kell tekinteni, meg kell téríteni a munkavállaló elmaradt munkabérét, egyéb járandóságát és esetleges ezt meghaladó kárát.
Az elmaradt munkabér illetve egyéb járandóság számításakor azt az összeget, amit a munkavállaló időközben megkeresett vagy adott helyzetben elvárhatóan megkereshetett volna, továbbá az esetlegesen kifizetett végkielégítés összegét le kell vonni.
Megnyugtató megoldás az érintettek számára
A fenti Mt. módosítás így megnyugtató megoldást kínál a munkáltatók részére és mindkét fél érdekeire figyelemmel olyan szabályozást alakít ki, mely egyrészről lehetővé teszi a várandós illetve az emberi reprodukciós eljárással összefüggő kezelésben részesülő nők részére, hogy magánéletükre vonatkozó szenzitív információkat kizárólag azért ne kelljen munkáltatójukkal haladéktalanul megosztani, hogy felmondási védelemben részesülhessenek – a védelem ennek hiányában is megilleti őket.
Másrészről a munkáltató méltányolható érdekére figyelemmel biztosítja a munkáltatók részére az esetleges, tudtukon kívüli jogszerűtlen felmondásuk visszavonásának és így jogellenes eljárásuk önkéntes és egyoldalú reparálásának lehetőségét.
A Kovács Réti Szegheő Ügyvédi Iroda szakértője szerint fontos megjegyezni, hogy ez nem jelenti azt, hogy a munkavállaló visszaélésszerűen visszatarthatna a munkaviszonyát érintő lényeges információt, így amennyiben tudomást szerez arról, hogy a munkáltató munkaviszonyát meg kívánja szüntetni, haladéktalanul köteles védett állapotáról a munkáltatót tájékoztatni.
Mind a munkáltató, mind pedig a munkavállaló jogaik gyakorlása és kötelezettségeik teljesítése során a jóhiszeműség és tisztesség elvének megfelelően kötelesek eljárni, a feleket kölcsönös együttműködési és tájékoztatási kötelezettség is terheli, továbbá az Mt. tartalmazza a joggal való visszaélés tilalmát is.
Így a feleknek ezeket az alapelveket mindenkor szem előtt tartva szükséges a konkrét helyzetben eljárniuk, és az adott helyzetben követendő eljárásukat ezen elveket is mindenkor mérlegelve szükséges meghatározniuk – tanácsolta végezetül dr. Penz Attila.