KRS: miért tiltják a viszonteladói árrögzítést?

Gazdasági Versenyhivatal (GVH).

A vállalkozások alapérdekeit érinti a vállalkozások közötti együttműködés szabadsága. Az együttműködés különböző formái az értékesítés bonyolult részfolyamatait segítik összehangolni. Miért bünteti mégis a Gazdasági Versenyhivatal az árrögzítést? A kérdéskört a Kovács Réti Szegheő Ügyvédi Iroda szakértője járja körül.

A versenyjogi jogszabályok alapvetően a gazdasági versenyt korlátozó megállapodásokat kívánják megakadályozni, mivel a kívülállók részére hátrányosak és ezek a résztvevők számára biztosítanak előnyt – fejtette ki dr. Merics Lajos.

A tiltott magatartáshoz tartoznak az olyan vertikális típusú megállapodások is, amelyek az eladási árat határozzák meg a forgalmazási lánc különböző szintjein.

A viszonteladási ár meghatározásának súlyos versenykorlátozó hatásai lehetnek. A rögzített ár megakadályozza a szállítót abban, hogy az értékesítés növekedéséből előnye származzon, és így a forgalmazói felé csökkentse az árait.

Elősegítheti továbbá a forgalmazási szinten megvalósuló összejátszást. Általánosságban enyhítheti a gyártók és a kiskereskedők közötti versenyt, és csökkentheti a gyártó árrésére nehezedő nyomást.

A versenyhivatal határozata

A GVH Vj/104/2014. ügyszámú aktuális határozata is ezt hangsúlyozza – ismertette a Kovács Réti Szegheő Ügyvédi Iroda szakértője.

Az eljáró versenytanács a konkrét eset indoklásában arra hivatkozik, hogy már az Európai Uniós versenyjogot kell alkalmazni, ha a vizsgált magatartások alkalmasak lehetnek arra, hogy a tagállamok közötti kereskedelemre gyakoroljanak hatást.

Érdekesség, hogy ezt abban az esetben is meg lehet állapítani, ha a nagy és kiskereskedők ugyan kizárólag Magyarországon tevékenykednek, de a viszonteladók által forgalmazott termékeknek a gyártója Magyarországon kívüli másik uniós tagállam terültén működik.

A vertikális megállapodásra vonatkozó EU rendelet értelmében a megállapodás fogalmának fő eleme a szerződő felek közötti akarategység.

Forrás: Szabó Balázs [origo]

A vizsgált magatartás vertikális megállapodásnak minősülhet abban az esetben is, ha az akaratok egyezését kifejező egyértelmű megállapodás nem létezik, mert a GVH még ekkor is bizonyíthatja, hogy az egyik fél egyoldalú politikája a másik fél beleegyezését élvezi.

Dr. Merics Lajos szerint kiemelendő, hogy a megállapodásra irányuló szándékot közvetett módon is ki lehet fejezni. Az ajánlott ár elfogadása már önmagában utalhat arra, hogy akarategység jött létre.

Az akarategység megállapításának kérdése

A vizsgált ügy kapcsán az is elmondható, hogy az eljáró versenytanács két esetben könnyen hoz döntést az akarategység megállapításáról. Az egyik esetben, ha konkrét bizonyítékokat szerez például az e-mailen történő kommunikáció vizsgálatakor.

A nagykereskedő a kiskereskedőnek például az alábbi módon tesz javaslatot: „Szerintem át kéne árazni. Ezen nem keresel és a piacnak sem tesz jót.", amelyre az következő válasz érkezik, "Javítottam az árakat".

A másik egyértelmű eset, és ekkor az akarategység és ezzel együtt a kiskereskedő jogsértése könnyen ki is zárható, ha az áremelésre vonatkozó kérés elutasításra kerül és a kiskereskedő kifejezetten elhatárolta magát a verseny korlátozására tett kísérlettől – hangsúlyozta végezetül a Kovács Réti Szegheő Ügyvédi Iroda szakértője.