Dr. Vágány Tamás kifejtette: napjainkban sajnos közismert tény, hogy az egészségügyi szektor igen komoly problémákkal küzd, melynek egyik oka a jelenleg fennálló humánerőforrás, ezen belül is orvos hiányban fogalmazható meg.
Közismert tény az is, hogy sajnos ma Magyarországon kevés orvos jut sok betegre, a fiatalok tömeges külföldön történő letelepedése pedig nem segíti elő az utánpótlás biztosítását.
Korántsem egyszerű helyzet
Hazánkban a kórházakban dolgozó orvosok, ápolók többsége közalkalmazotti jogviszonyban látja el munkáját. A köztisztviselőkkel ellentétben a közalkalmazottak jogállására vonatkozó törvényi szabályozás nem teszi kötelezővé a munkáltató számára azt, hogy amennyiben a közalkalmazott betöltötte az öregségi nyugdíjkorhatárt és megszerezte az öregségi nyugdíjhoz szükséges szolgálati időt, felmentse.
A törvényi szabályozás tehát összehasonlítva a köztisztviselőkre vonatkozó szabályozással, megengedőbbnek tekinthető, ugyanis a munkáltatónak pusztán a lehetőséget adja meg, hogy az öregségi nyugdíjra való jogosultságra, mint felmentési okra hivatkozzon, hogyha felmentéssel meg kívánja szüntetni a jogviszonyt.
Ez eddig tehát rendkívül logikusnak tűnik, hiszen az öregségi nyugdíjra jogosult orvost alkalmazó intézmény kezébe helyezi a döntést, hogy felmentéssel megszünteti-e a közalkalmazott munkaviszonyát.
A helyzet azonban sajnos korántsem ennyire egyszerű, hatályban van ugyanis egy, jogszabálynak nem tekinthető, az érintettek számára ugyanakkor kötelező erővel bíró kormányhatározat, amely további feltételeket szab az öregségi nyugdíjkorhatárt elért közalkalmazottak továbbfoglalkoztatásához – húzta alá a D.A.S. JogSzerviz szakértője.
A vonatkozó jogszabály és kérdések
E kormányhatározat értelmében a minisztereknek és a Miniszterelnökséget vezető államtitkárnak meg kell tenniük minden szükséges intézkedést annak érdekében, hogy az irányításuk alá tartozó költségvetési szervekkel közalkalmazotti vagy kormányzati szolgálati jogviszonyban álló, öregségi nyugdíjkorhatárt betöltött és öregségi nyugdíjra jogosult személyek jogviszonya megszüntetésre kerüljön.
A kormányhatározat rendelkezik arról is, hogy az így megüresedett álláshelyekre újabb közalkalmazotti vagy kormányzati szolgálati jogviszony nem létesülhet, illetve a feladat ellátására vállalkozási vagy megbízási szerződés sem köthető.
Ugyanígy tilalmazott az is, hogy egy üres álláshelyre eleve olyan személyt vegyenek fel, aki az öregségi nyugdíjkorhatárt betöltötte és rendelkezik az öregségi nyugdíjhoz szükséges szolgálati idővel.
A fentiek alól a kormányhatározat egyetlen kivételt fogalmaz meg, abban az esetben, hogyha különösen fontos érdek, vagy a munkáltató alaptevékenysége indokolja, a munkáltató a továbbfoglalkoztatásról kikérheti a kormány véleményét.
Tipikusan ilyen területnek tekinthető az egészségügy területe, hiszen a betegellátás folyamatosságának és biztonságának biztosítása véleményünk szerint olyan fontos érdek, ami bőségesen indokolja azt, hogy a nyugdíjasnak minősülő orvosokat, ápolókat továbbfoglalkoztassák.
A kormány véleménye kötelező a munkáltató számára, tehát ha a Kormány elutasítja a közalkalmazott továbbfoglalkoztatására irányuló kérelmet, a kör bezárul, az elutasító döntésre tekintettel mégis csak kötelező lesz felmenteni a közalkalmazottat.
A kormányhatározat ugyan rendelkezik arról, hogy a továbbfoglalkoztatásra irányuló kérelmeket mikor, melyik állami szervhez kell benyújtani, illetve rendelkezik azok továbbításának rendjéről is, azonban a folyamat mindenképpen bürokratikusnak nevezhető. Mivel a végső döntés a kormány kezében van, így a kérelmekről kormányülésen kell dönteni.
Sajnos igen könnyen előfordulhat, hogy egy-egy kérelemről akár hónapokig sem születik döntés. Ekkor a közalkalmazottat foglalkoztató intézmény számára két út áll nyitva: vagy engedély nélkül továbbfoglalkoztatja a közalkalmazottat vagy nem, amely döntésével esetleg a kockára teszi a betegellátás folyamatosságát és biztonságát.
A kormányhatározat célja mindenképpen az volt, hogy az állami szférában dolgozó, öregségi nyugdíjkorhatárt elért, s arra jogosultakat kivezesse a munkaerőpiacról, illetve a közigazgatásban dolgozók létszámát csökkentse.
Megfontolandó lenne ugyanakkor, hogy a szabályozásnak a jelenlegi helyzetben az egészségügyben mennyire van létjogosultsága, nem lenne-e célszerű az állami egészségügyi intézményeket és az ott dolgozókat ezen kormányhatározat előírásai alól, különösen a bonyolult engedélyezési folyamat alól mentesíteni – mondta végezetül dr. Vágány Tamás.