Az első részben olvasható volt, hogy előfordulhat, miszerint a munkavállaló oldalán áll fenn olyan körülmény (például betegszabadságon vagy táppénzes állományban volt), mely miatt nem volt lehetőség a szabadság kiadására az esedékesség évében.
Ebben az esetben a körülmény megszűnésétől számított 60 napon belül kell a szabadságot kiadni.
A fentieknek azonban ellentétje is előfordul. Ekként a munkáltatónál is felmerülhet olyan körülmény, mely miatt a szabadság kiadása nem lehetséges – mutatott rá dr. Burján Zsuzsanna.
Ilyenkor a munkáltató módosíthatja a szabadság kiadásának időpontját, de az is előfordulhat, hogy a munkáltató a szabadság megszakítására kötelezi a munkavállalót.
Megtérítés, kollektív szerződés
Ez utóbbi esetben természetesen köteles megtéríteni a munkavállaló ezzel összefüggő kárát és költségeit - emelte ki a D.A.S. JogSzerviz szakértője.
Ugyanakkor a súlyos gazdasági érdekre, okra hivatkozva az is lehetséges, hogy a munkáltató a kollektív szerződésben teszi lehetővé, hogy a szabadság egynegyedét az esedékességet követő év március 31. napjáig adja ki.
A felek között lehetséges olyan megállapodást is kötni az adott évre, hogy az alapszabadságon felül, az életkor után járó pótszabadságokat az esedékességet követő év végéig adja ki a munkáltató.
Ez nem tipikus és nem is gyakori megállapodás, viszont ha ilyen van, akkor azt írásba kell foglalni.
Ha folyamatában átnyúlik a következő évre
Végezetül pedig érdemes még egy rendelkezésről beszélni.
A törvény lehetővé teszi azt, hogy amennyiben a munkavállaló a szabadságot elkezdi az esedékesség évében kivenni és ez folyamatában átnyúlik a következő évre, akkor az ilyen szabadságot úgy kell tekinteni, hogy azt az esedékességének évében vette ki a munkavállaló.
Egy feltétel szükséges még ehhez, mégpedig az, hogy az átnyúló napok száma az 5 munkanapot ne haladja meg – mondta végezetül dr. Burján Zsuzsanna.