Az talán nem újdonság, hogy a munkaszerződést írásban kell megkötni –h húzta alá dr. Varga Júlia. A gyakorlatban az azonban már többször szokott elmaradni, hogy a felmondást, a munkaviszony megszüntetésére irányuló jognyilatkozatot is írásba foglalja a munkáltató vagy a munkavállaló.
A vonatkozó jogszabály alapján azonban tekintettel arra, hogy a munkaszerződést is írásba kell foglalni, azt megszüntetni is csak írásban lehet. Érdemes tehát ügyelni mind munkáltatói, mind munkavállalói oldalon arra, hogy a szóban közölt távozási, illetve kirúgási szándék joghatás kiváltására nem alkalmas.
Közlés
A munka világában érvényesülő jogi környezet is megfogalmazza, hogy a jognyilatkozatok, így többek között a felmondás is, a közléssel válnak hatályossá. Nem jó taktika azonban a munkavállaló részéről, ha nem veszi át a felmondást, ezzel kifejezve egyet nem értését.
A Munka törvénykönyve alapján az írásbeli jognyilatkozat – így a felmondás is – akkor tekinthető közöltnek, ha azt a címzettnek vagy az átvételre jogosult személynek átadják, vagy az elektronikus dokumentum részükre hozzáférhetővé válik.
Rendkívül lényeges, hogy a közlés akkor is hatályos, ha a címzett vagy az átvételre jogosult más személy az átvételt megtagadja, vagy szándékosan megakadályozza.
A felmondás átvételének megtagadásával tehát a munkavállaló sajnos nem nyer se időt, se jogorvoslati lehetőséget, a jogellenes felmondás okán fennálló 30 napos keresetindítási határidő a felmondás átvételének megtagadásakor megkezdődik.
Mindenképp érdemes tehát az írásbeli felmondást átvenni, mivel jogorvoslattal csak annak ismeretében érdemes élni.
Indokolás - jog vagy kötelezettség?
A munkáltató köteles indokolni, ha felmond a munkavállalónak, mind határozatlan, mind határozott idejű munkaviszony esetén, kivéve próbaidő alatti felmondásnál. Nem sorolható ide, ha a munkaviszony határozott időre jött létre, és a feleknek nincs szándékában a határozott idő lejárta után határozatlan idejű szerződést kötni.
Ebben az esetben a munkaviszony a határozott idő lejártával szűnik meg, és nem kell hozzá egyik fél felmondása sem, tehát indokolási kötelezettség sem terheli a feleket.
A munkavállaló vonatkozásában azonban vannak eltérések. A munkavállaló a határozatlan idejű munkaviszonyának felmondását nem köteles megindokolni.
Ha azonban határozott idejű munkaviszonyról van szó, a munkavállaló is köteles megindokolni a felmondást, aminek indoka csak olyan ok lehet, amely számára a munkaviszony fenntartását lehetetlenné tenné, vagy körülményeire tekintettel, aránytalan sérelemmel járna.
Konfliktus esetén sem ér véget a jogviszony
A gyakorlatban a felmondásnak legtöbbször a felek közötti konfliktus, bizonyos témákban, elképzelésekben, vagy emberi természetben megnyilvánuló ellentét az oka, azonban nagyon lényeges, hogy az elmérgesedett viszony sem jogosítja fel a munkavállalót arra, hogy a rendes felmondást követő napon már ne menjen be dolgozni.
Amennyiben nem azonnali hatályú felmondással szüntetik meg a felek a jogviszonyt, mind a két félnek fontos szem előtt tartania, hogy a munkaviszony csak a felmondást követő naptól induló felmondási idő végén szűnik meg.
A munkavállalót a felmondási idő alatt is rendelkezésre állási és munkavégzési kötelezettség terheli, ha a munkáltató ehhez ragaszkodik. Vannak olyan esetkörök, amikor a felmondási idő nem a felmondás közlését követő napon kezdődik.
Ha a munkaviszony a munkáltató felmondása okán szűnik meg, a munkavállalót – legalább a felmondási idő felére – a munkavégzés alól fel kell menteni.
A munkavégzés alóli felmentés tartamára a munkavállalót távolléti díj illeti meg, kivéve, ha a munkabérre egyébként nem lenne jogosult – hangsúlyozta végezetül a D.A.S. JogSzerviz szakértője.