András Galileából származott, és a későbbi egyházfő, Simon Péter testvére volt. Egyszerű halászként kereste a kenyerét, először Keresztelő Szent János tanítványa volt, majd Jézushoz csatlakozott, miután „emberhalászatra” hívta őt. András volt az, aki Pétert elvitte Jézushoz.
Csodák és legendák
András csodás cselekedeteiről számos legenda maradt fenn. Az első „küldetése” az volt, hogy a megvakított és bebörtönzött Máté apostol után küldte az Úr angyala Murgundiába, vagyis a mai Etiópiába. András erre azt válaszolta, hogy nem tudja az utat, mire az angyal megparancsolta neki, hogy menjen a tengerpartra, és szálljon föl az első hajóra. Az apostol rögtön engedelmeskedett a parancsnak, és megérkezett a úti céljához. Itt megtalálta Mátét, akinek az egyik legenda szerint „az Úr visszaadta Máténak a szeme világát, melytől a bűnösök gonoszsága megfosztotta”.
András apostol később Kis-Ázsiában és Örményországban is tevékenykedett. A csodás történetek beszámolnak arról, hogy segített egy életveszélyben levő vajúdó asszonyon, ördögöt űzött, és tengerbe fulladt keresztényeket támasztott fel. Egy ártatlan, vérfertőzéssel vádolt keresztény ifjú perén a szent imájára megrengett a föld, vádlója elégett, a bíró pedig hívő lett.
András utolsó útján megtérítette egy pátrai helytartó feleségét, és megtagadta a bálványimádást. A helytartóra az apostol egyik érve sem hatott, így a szentre vértanúhalál várt. A legenda szerint az apostolt saját kérésére feszítették X alakban ácsolt keresztre, mivel azt mondta, hogy nem méltó arra, hogy Krisztuséval azonos formájú kereszten haljon meg. Az X alakban ácsolt keresztet azóta hívják „Andráskeresztnek”.
A csodák a szent halála után is folytatódtak. A kivégzését elrendelő helytartó szörnyethalt, a szent „sírjából manna és illatos olaj árad, ami a vidék lakóinak előre jelzi, milyen lesz a termés a következő esztendőben” Egy másik történet szerint Szent Andrásnak zarándok képében sikerült megakadályoznia, hogy egy egyébként példás életű püspök a szemérmetlenség bűnébe essen. Részletek itt olvashatók.
A szerelmi jóslatok éjszakája
Az András-naphoz (november 30.) igen sok babona és népszokás kapcsolódik, és ezek nagy része szerelmi jóslás. A 18. század végéig ezen a napon előírás volt a koplalás, a böjtnek pedig a népi hitvilág mindig is mágikus erőt tulajdonított. „Aki böjtöl András napján, vőlegényt lát éjszakáján” - tartották.
„Aki kíváncsi volt arra, hogy ki lesz a férje vagy a felesége, András napján egész nap böjtölt, és csak este felé evett három harapásnyi kenyeret, de azt sem nyelte le, hanem a kapcájába köpte, majd lefekvés előtt a feje alá tette. Éjjel aztán megálmodta, ki lesz a férje, ill. felesége” - olvasható a Magyar Néprajzi Lexikonban. Ugyanez a szokás férfi fehérneművel is működött: ha a lány egész napi böjt után párnája alá férfi fehérneműt dugott, éjjel megálmodta leendő férjét.
Egy másik hagyomány szerint a lányok egy pohár vízbe piros almát tettek, a poharat pedig az ágy alá helyezték. András napjának reggelén megitták a vizet, megették az almát, majd kiszaladtak az utcára, akit megláttak, az lett a mátkájuk. Az ország számos vidékén volt szokásban, hogy a lányok, mikor a fonóházból mentek hazafelé, megrázták a zsúpfedeles házak ereszét, s közben kötényüket alá tartották, Úgy tartották, ha búza esett a köténybe, a lány gazdalegényt, ha rozs, zsellérlegényt kapott férjül.
Az is egyfajta jóslási forma volt, hogy a lány András nap éjjelén kiment a disznóólba és meghallgatta, hányszor röfög a disznó, megtudta, mikor megy férjhez.
Végül következzen egy balaton-felvidéki faluból származó történet: egy lány éjjelente fölkereste Szent András szobrát a templomban, és fohászkodott hozzá szíve szerelméért, Jánosért. Őt azonban egy másik legény, István szerette volna, aki kifigyelve a lány szokását egy este elbújt a szobor mögött, s a Jánosért imádkozó lánynak Szent Andrásként azt tanácsolta: „Felejtsd el Jánost, neked adom Istvánt!” – mire a lány: „Lelkem, Uram Szent András, István is jó, ha nincsen más”!