Talán ehhez a naphoz kapcsolódik a legtöbb babona és jóslás. Ennek az az oka, hogy a Gergely-naptár 16. századi bevezetése előtt nem a mai téli napforduló (december 21 vagy 22), hanem december 13-a volt az év legrövidebb napja. A hagyomány szerint ezen a napon a szokásosnál is jobban kellett tartani a boszorkányoktól, szellemektől és más gonosz lényektől – és meg kellett tenni a szükséges óvinézkedéseket.
Egy szicíliai vértanú
Lúcia egy előkelő siracusai családból származott. Édesanyja súlyos beteg lett, ezért elkísérte őt Cataniába, Szent Ágota sírjához. Imáik hatására az asszony meggyógyult, Lúcia álmában pedig megjelent a gyógyító szent. Húgának nevezte Lúciát, és gyakorlatilag megjósolta neki, hogy ő is a vértanúk táborát fogja gyarapítani.
Lúcia azt kérte anyjától, hogy ne adja férjhez, és rendelkezhessen a hozománya felett. Vagyonát a szegényeknek adta, vőlegénye pedig bosszúból bíróság elé hurcolta. A bíró először arra utasította a lányt, hogy mutasson be áldozatot a pogány isteneknek. Lúcia ezt megtagadta, ezután prostitúcióra akarták kényszeríteni, de teste olyan nehézzé vált, hogy nem tudták elmozdítani a helyéről. Kegyetlen kínzások után halálra ítélték, de akárcsak Szent Katalin vagy Szent Borbála esetében, itt sem sikerült elsőre a kivégzés. Miután a torkába kardot döftek, még tanította a népet, és csak az utolsó kenet felvétele után halt meg.
Szent Luca a szembetegségben szenvedők és a vakok védőszentje, mivel a Lúcia név a lux (fény) szóból származik), de hozzá fohászkodtak a bűnbánó utcanők és a hegyes szerszámokkal dolgozók – a földművesek, kézművesek, varrónők, párnakészítők, nyergesek is.
Fokhagymával a boszorkányok ellen
Luca nap gonoszjáró nap volt, ezért védekezni kellett a boszorkányok ellen. Az egyik leghatékonyabb ellenszer a fokhagyma volt, a szaga ugyanis a leggonoszabb lényeket is képes távol tartani. Ezért fogyasztották kenyérrel lefekvés előtt, és ezzel dörzsölték be az állatok fejét. A kapuk elé hamut szórtak, és a seprűket is elrakták, nehogy a kint ólálkodó boszorkányok kedvet kapjanak egy kis randalírozáshoz.
Ezen a napon kezdték el faragni a Luca-széket, de úgy, hogy minden nap csak egyetlen műveletet végezhettek el, szentestére pedig készen kellett lennie. A Luca-székre állva meg lehetett látni a boszorkányokat.
A Luca-nap nem a munkáról szólt, ezen a napon tilos volt fonni, sütni, mosni, és kölcsönadni sem volt ajánlatos, mert az elkért dolgok boszorkányok kezére kerülhettek.
A Luca-napon a jóslás is fontos tevékenység volt. A Luca-búza keltetésével a következő év termését próbálták előrejelezni: búzaszemeket kezdtek csíráztatni a kemence közelében, amelyek karácsony tájára zöldültek ki.
A Luca-naptár szintén a régi magyar Luca-hagyománykör eleme. A lényege, hogy a következő év januárjában olyan lesz az idő, mint Luca napján, februárban olyan, mint Luca másnapján és így tovább egészen karácsonyig, ami a következő decemberi időjárásra utal.
Szabad volt a rongálás
A Halloween jellegű jelmezes program sem hiányozhatott a hagyományos Luca-napon. Hajnalban a gyerekek kísértetnek öltözve körbejárták a házakat. Ajándékokért cserébe bő termést és jószágszaporulatot ígértek, ha pedig nem kaptak semmit, átkokat szórtak a házra. Ilyenkor bizonyos településeken belefértek olyan durva tréfák is, mint a kertkapu leakasztása, vagy a szekér szétszedése. A tökfejek faragása nálunk is ismert volt, főleg a Dunántúlon.
A Luca-napot az északi országokban is ünneplik, itt a hosszú éjszakák miatt még nagyobb a jelentősége. A szicílilai vértanú legendáját a vikingek vitték északra, állítólag eléggé meghatotta őket a történet. Svédországban például fehér ruhában, derekukon piros övvel, a fejükön gyertyakoszorúval vonulnak végig a nők az utcán (A gyertyalángot elemek helyettesítik, biztonsági okokból). A Fény Királynőjét hívják így, hogy megszüntesse a téli sötétséget.