Szárnyas segítők

 Sokan vannak, akik kitartanak gyermekkori elképzelésük mellett, és vallják, hogy a karácsonyi ajándékokat bizony az angyalkák csempészik a fa alá.

Karácsonyi angyal Forrás: fickr/tom_focus

Lehet, hogy eljön a pillanat, amikor a kiskamasz kiábrándul a Mikulás legendájából. Ám van megoldás, hogy a csodatudatunkat, mágikus világképünket tovább őrizzük - reményeinket megtestesíthetik a bennünket segíteni vágyó, szárnyas angyalok. Különösen ilyenkor, decemberben.

Az ünnep hírnökei

Az angyalok - mondják -, az idők kezdetétől kísérnek bennünket, szárnyasságuk ténye még Babilonból ered. Az a feladatuk - a bennük hívők szerint, és őket nem feltétlenül vallásos meggyőződés hajtja, inkább a gyermeki csodatudat -, hogy az embereket kísérjék, segítsék a mindennapokban. Erre emlékeztet az Advent is: elengedve önmagunk, mások irányában gyűjtögetett nehezteléseinket megbocsássunk, ünneplőbe öltöztessük a szívünket, így készülve az ünnepre.

Természetesen ez a belső folyamat külső rituálékban is megfogalmazódik - ezért van az, hogy hétről hétre gyertyát gyújtunk az adventi koszorúnkon, amelynek színvilága szabad döntés kérdése is lehet, ám figyelembe vehetjük a szimbolikát is. Az első angyal idén is november utolsó vasárnapján érkezett el hozzánk, méghozzá az ünnep rituáléja szerint talpig kékben, hogy a másokra való odafigyelésre inspiráljon bennünket a mindennapos robotból való kilépés által. Idén már a második angyal is meglátogatott bennünket, az elmúlt vasárnap.

Piros kötényt viselt, és az ég-menny szövetség fontosságára hívta fel a figyelmünket. A harmadik angyal december 15-én köszön majd ránk, hófehérbe borítva a napunkat. Megsimogatja, megvigasztalja, megerősíti azokat, akik a szeretet mentén vezetik életüket. Az utolsó angyalka idén december 22-én köszönthető, az utolsó gyertya meggyújtásával. Lila ruhájában tekint körbe a bolygón, és megnézi, minden rendben van-e. Lanttal a kezében énekel, békét hirdet. A földbe rejtett magok dala hatására készülődni kezdenek az új életre - így invitálva a tavaszt.

Csodát várni - ajándék

Pszichológiai megközelítésben már maga a várakozás hangulata gyógyító lehet az emberek számára. Ebben persze nagy segítőink a kisgyermekek, hiszen rájuk hivatkozva a felnőttek is megfogalmazhatják, felvállalhatják a csodában, a mesében való, még megőrzött reményüket. A kisgyermekes családokban ugyanis még létezőként emlegetik a Mikulást, a Jézuskát és az angyalkákat, és így nyíltan lehet "kapcsolódni" e mágikus teremtményekhez gondolatban, szavakban, szokásokban.

Sokakban szerencsére a gyermekek felnőtté válása sem altatja el a reményt - nem vagyunk egyedül a világban, vigyáznak ránk, fontosak vagyunk -, és ez a hit karácsonykor mer megszólalni bennük leginkább. Gyönyörű hagyománya az ünnepkörnek az angyalok megidézése - egy szárnyas küldött szimbólumába rejtve még mindig nevelhetők vagyunk ezekben az érzékenyebb napokban-hetekben. Az ő alakjuk segít emlékezni annak fontosságára, hogy legalább ilyenkor adjunk figyelmet, empátiát egymásnak.

A hétköznapi racionalitás által felgyűlt magányérzet, megbántottság, keserűség ebben a csodaváró hangulatban kész talán leginkább feloldódni, és megbocsátássá, egymás felé fordulássá erősödni. Ezekből az átvarázsolt érzelmekből táplálkozhatunk az év többi napján. Hiszen hányszor van szükségünk varázslatra, csodára ahhoz, hogy egy nehéz helyzetben megszülethessen a gyógyító megoldás, amely harmóniához vezet? Ebben is nagy segítségünk a karácsonyi töltekezés, amely gyakorlatilag "üzemanyagot" gyűjt számunkra a későbbi életcsatákban való helytálláshoz.