A svédországi Gävle városában ilyenkor mindig felállítanak egy 12-13 méteres szalmakecskét. 1966 óta megy ez így, mióta egy helyi lakos kitalálta, hogy készítsék el a svédeknél kedvelt apró szalmakecskét nagyban is. Hogy miért? A cél az volt eredetileg, hogy a város déli részére csábítsák a vásárlókat és az éttermek potenciális vendégeit.
Az építmény azonban csak néha éri meg az újévet, ugyanis a kezdetektől fogva esküdt ellenségei vannak, eddig csaknem harmincszor gyújtották fel vagy rombolták le. A kecskére ezért biztonsági őrök vigyáznak.
A wales-iek talán egyik legfurcsább szokása a Mari Lwyd. Egy lófejet botra erősítenek, leplet húznak rá, egy ember pedig a lepel alól mozgatja a „szürke kancát”. És ez még nem minden, a kanca és 5-6 fős társasága házról házra, kocsmáról kocsmára jár, és versbe szedett válogatott szitkokkal illeti a bentieket, akik erre választ adnak. Az egyház rosszallása miatt a rímelő káromkodások mellé idővel karácsonyi dalokat is felvettek a repertoárba.
Honoluluban kémény híján szörffel közelíti meg a Mikulás Waikiki Beach-et. A „hagyomány” megteremtője egy John Fulton nevű szörfoktató volt, aki így akarta reklámozni szörfiskoláját 1985 telén. Az akció lényege ma már a jótékonykodás, és az, hogy a Surfing Santa felhívja a figyelmet a hajléktalanok helyzetére, és adakozásra buzdítsa az embereket.