A csendestárs (The Silent Partner, 1978)
Nem lennénk meglepve, ha Steven Soderbergh épp A csendestárs-at nézte volna, amikor azon gondolkodott, ki formálhatná meg Reubent az Ocean's Eleven-ben. Ebben az 1978-as filmben Elliott Gould egy unatkozó pénztárost alakít, aki egy nap észreveszi, hogy a pláza mikulása (Christopher Plummer) ki akarja rabolni a bankot, ahol dolgozik. Túljár a rabló eszén, megelőzi őt, és ő viszi el a napi bevételt. A tolvajt nem hagyja nyugodni, hogy átverték, ezért elkezdődik kettejük elszánt, erőszakos és véres kergetőzése a pénzért és két nő szerelméért.
- - -
A közellenség (Enemy of the State, 1998)
Az amerikai Nemzetbiztonsági Ügynökséggel (NSA) láthatóan már 1998-ban sem volt kibékülve mindenki. Nem szeretjük, ha lehallgatnak minket. A filmbeli NSA egyik vezetője (Jon Voight) pedig végképp nem, ha valaki véletlen felveszi, amikor emberei megölnek egy útjukban álló képviselőt. A szalag egy ügyvédhez (Will Smith) kerül, aki sokáig nem is tudja mi látható a felvételen, csak azt tapasztalja, hogy összeomlik körülötte az élete. A Tony Scott és Jerry Bruckheimer nevével fémjelzett produkció bővelkedik a nagyszabású akciójelenetekben, sokszor azonban túlzó, emiatt kicsit hiteltelenné válik. Egy pillanatban mégis jól foglalja össze az ügynökségek mottóját, miszerint "ma már a béke ellen harcolunk."
- - -
Batman visszatér (Batman Returns, 1992)
Tim Burton még Batman kedvéért sem hazudtolta meg önmagát. Hogy mi lett a végeredmény? Mindenidők legszürreálisabb Gotham City-je, Velencéhez hasonlóan szűk utcákkal, ahol már az is csoda, hogy a batmobil képes megfordulni. És ugyan ki másnál lehetett volna még Danny DeVito Batman fő ellensége? És miért szimpatizálunk a gonoszakkal is? Ezek is csak egy Burton-filmben fordulhatnak elő. Ahelyett tehát, hogy Burton merült volna el Batman világában, mindez fordítva történt meg. És ebbe az álomvilágba tökéletesen passzol Christopher Walken őrült fizimiskája, Michelle Pfeiffer csábító szenvedélye és Michael Keaton mélabús komolysága.
- - -
Brazil (Brazil, 1985)
Terrorizmus, megfigyelés, robotmunka, plasztikai sebészet. Állj be a sorba és nem esik bántódásod. Sam Lowry, a Brazil hivatalnok főhőse azonban álmodik. Egy nap pedig találkozik a nővel, akit álmaiban látott, de egy tévedés folyományaként terrorizmussal vádolják meg és menekülnie kell. Terry Gilliam filmjét csak szeretni vagy utálni lehet. Köztes megoldás nincs. A sokszor nehezen követhető történet egy széteső és ijesztő disztópikus világban játszódik, ahol a vezetők nem ismerik el, ha hibáznak, és ennek levét mindig a kisemberek isszák meg. A várostól messze talán mégis van remény az új életre, mindez attól függ, hogy Gilliam vagy a stúdió változatát sikerül megnéznünk.
- - -
Drágán add az életed (Die Hard, 1988)
"Most már van géppisztolyom, hahaha!" - kapja meg groteszk karácsonyi ajándékát Hans Gruber a télapót helyettesítő John McClane-től. A McClane és a Gruber-család közös története már a kezdetekkor rosszul indult. Talán, ha nem a Nakatomi toronyban (ami a valóságban a filmet készítő 20th Century Fox épülete) találkoztak volna karácsonykor, miközben Hans és terrorista csapata megpróbálják kirabolni az irodaház széfjét. John McTiernan remek akciófilmje nem csak Bruce Willis frappáns beszólásai miatt maradt emlékezetes, de a korábban csak tévéfilmekben feltűnő Alan Rickman is a Drágán add az életed-del vált nemzetközileg ismertté.
- - -
Erőszakik (In Bruges, 2008)
A bizarr magyar cím ne tántorítson el senkit a két bérgyilkos (Colin Farrell és Brendan Gleeson) történetétől, akik a főnökük (Ralph Fiennes) utasításait várva karácsony környékén a belgumi Bruges-be utaznak. A városba, ami egyikük számára tündérmese, másikuknak pedig csak egy szarfészek. Az Erőszakik erőssége egyrészt a remekül megírt párbeszédekben, másrészt a cselekmény kibontásában rejlik, aminek talán csak egy kiszámítható pillanata van, de azt valószínűleg mindenki érzi majd. A Martin McDonagh által írt és rendezett filmből szerencsére az angol humor sem maradt ki, így aki még nem járt London Tottenham kerületében azt is megtudhatja, hogy nagyjából olyan, mint a purgatórium.
- - -
Fekete karácsony (Black Christmas, 1974)
A karácsonyi szünet egyik estéjén megcsörren a telefon az egyetemi lányszövetség házában. A vonal túloldalán lévő férfit az egyik lány addig provokálja, míg az halálosan meg nem fenyegeti őt, majd lecsapja a telefont. Ez a kiindulópontja Bob Clark mára klasszikussá vált horrorfilmjének, ami Steve Martin egyik kedvenc filmje is. Csak huszonhétszer látta. A szereplők között találkozhatunk Zeffirelli Júliájával, Olivia Hussey-vel, és a 2001: Űrodüsszeia Dr. Dave Bowmanjével, Keir Dulleával is. A borzongás garantált, ahogy a szereplők fogyatkozó száma is. Talán ne akkor nézzük meg, ha egy fontos hívást várunk.
- - -
Halálos fegyver (Lethal Weapon, 1987)
"Öreg vagyok már az ilyen mókához..." - mondogatja az ötvenéves Roger Murtaugh már az első Halálos fegyver-ben is, amit aztán még három másik követett. Karácsonykor mindenki megőrül kicsit, de mi történik, ha főhőseink közül az egyik alapból beszámíthatatlan, és a rendőrség kötelékében szolgál? Murtaugh (Danny Glover) és Riggs (Mel Gibson) párosából utóbbi az igazi halálos fegyver, de ha együtt dolgoznak, tényleg mindenki meghal körülöttük. Richard Donner akciófilmje a maga módján karácsonyi klasszikus, és aki egyszer megkedvelte, annak utána már a Jingle Bells-ről is csak a film főcímének hideg, kék betűi fognak az eszébe jutni.
- - -
Rare Exports (Rare Exports: A Christmas Tale, 2010)
Furcsa események történnek a finn-orosz határon. Ismeretlenek lemészárolnak egy teljes szarvascsordát. Kutatók kezdenek áskálódni a világ legnagyobb temetődombján, akiknek egyik napról a másikra nyomuk vész. És Télapó sem az, akinek a Coca Cola-reklámok mutatják. Nem tejet és süteményt akar enni, hanem gyerekeket. A finn rendező, Jalmari Helander filmje olyan, mint az eredeti, Disney-változatoktól jócskán eltérő Grimm-mesék. Kicsit véres, kicsit rémisztő, de bizonyos kor felett már nevetni is lehet rajta. Legalább megtudjuk hogyan képes ezernyi helyre eljutni egy éjszaka alatt a kicsit sem kedves Télapó a zombi-szerű segítőivel.
- - -
Szörnyecskék (Gremlins, 1984)
Három szabályt kell betartanod, ha van egy szörnyecskéd: nem érheti fény, nem érheti víz, és bármennyire is sírjon, ne etesd meg éjfél után. Billy Peltzer nem egy szerencsés típus, neki még ez sem jön össze. A bájos amerikai kisvárosra pedig rászabadul egy medencényi ellenséges és gonosz szörnyecske, akik megpróbálják elrontani a karácsonyt, és felforgatják a lakók nyugodtnak mondható életét. A Szörnyecskék egy tipikus ifjúsági film, van benne kaland, vér és egy kis szerelem is. Filmrajongóként pedig felnőtt fejjel jövünk rá, hogy Chris Columbus és Steven Spielberg mennyi apróságot rejtett el a háttérben, amikkel korábbi sci-fi filmekre vagy az Indiana Jonesra utaltak.