A Nemzetbiztonsági Tanács a kelet-európai eseményekről

 

A Nemzetbiztonsági Tanács ülésén külpolitikai tájékoztató keretében tárgyalnak a kelet-európai fejleményekről. Harold E. Stassen, az elnök leszerelési tanácsadója javasolja: biztosítsák a szovjeteket arról, hogy ha a csatlós országok visszanyernék szabadságukat, az semmiképpen sem veszélyeztetné a Szovjetunió biztonsági érdekeit. A javaslatot elvetik, de Eisenhower utasítást ad a Nemzetbiztonsági Tanács Tervező Bizottságának, hogy sürgősen dolgozzon ki egy dokumentumot a lengyelországi és magyarországi eseményekkel kapcsolatban követendő amerikai politikáról.

Stassen még aznap ismerteti elgondolásának továbbfejlesztett változatát az elnökkel és a külügyminiszterrel: e szerint közölni kell a szovjetekkel, hogy az Egyesült Államok elfogadná, ha a csatlós országok Ausztriához hasonló semleges státuszt kapnának, és beleegyezne, hogy ne legyenek tagjai a NATO-nak.

Az elnök elfogadja a javaslatot, és utasítja J. F. Dulles külügyminisztert, hogy az elnökválasztási kampány keretében másnap Dallasban tartandó beszédébe építsen be egy olyan passzust, amely szerint az Egyesült Államok nem kívánja a kelet-európai országokat a NATO-ba bevonni és azokat katonai szövetségeseivé tenni, mindössze azt reméli, hogy ezek az országok Ausztriához hasonló státust kaphatnak. Dulles, aki a javaslattal kezdettől fogva nem ért egyet, mert azt túlzott elvi engedménynek tartja, az elnököt meggyőzve végül jelentősen letompítja a javaslat élét, kihagyva abból mind a semleges státus és az osztrák példa, mind pedig a NATO-tagság tilalmának tételes említését.