Jön a nagy uniós rezsicsökkentés jövőre

Takarékoskodásra kötelezi a gázműveket, a villany- és távhőszolgáltatókat 2014. január 1-től az Európai Unió. Azt kell elérniük, hogy ügyfeleik minden évben 1,5 százalékkal kevesebb energiát használjanak, mint az azt megelőző évben. Magyarországon a szolgáltatók attól félnek, hogy az úgynevezett energiahatékonysági irányelvet újabb különadó formájában vezeti be a kormány - tudta meg az [origo]. Nagy-Britanniában már havi részletfizetéssel lehet energiatakarékosabbá tenni a lakást. 

Ezer eurót is spórolhat évente egy átlagos európai háztartás - ezzel kecsegtette az uniós polgárokat Richard Seeber néppárti képviselő az Európai Parlamentben még szeptemberben, az úgynevezett energiahatékonysági irányelv vitájában. Az Európai Unió ötödével akarja csökkenteni energiafelhasználását 2020-ra. Így 80 milliárd euróval kevesebbet kellene energiára költeni a következő években, egyúttal csökkenne minden tagállam energiafüggősége, ami különösen érzékeny pont az orosz gázzal fűtő Magyarországon is.

Az energia egyharmadát a lakosság használja el Magyarországon, rendszerint szigeteletlen ingatlanokban Fotó: Pályi Zsófia [origo]

Másrészt azért van szükség az általános takarékoskodásra, mert másként nem igazán terjedhetnek el széles körben a napelemek, szélturbinák, geotermikus fűtőrendszerek, melyek külön-külön sokkal kisebb kapacitásúak, mint egy hagyományos erőmű. Az EU erről szóló irányelve szerint Magyarországnak is arra kell köteleznie a gáz, a villany- és a távhőcégeket, hogy ügyfeleik összfogyasztását évi másfél százalékkal szorítsák le. Az egyes országok maguk dönthetik el, hogy mi számít energiacégnek, például ide tartozhat az összes üzemanyag-forgalmazó vállalat is.

Az EU-s irányelv azt is lehetővé teszi, hogy az energiaszolgáltatók az ügyfeleiknél folytatott takarékossági intézkedések helyett egy központi állami alapba fizessenek egy összeget, amelyből aztán majd az állam helyettük finanszírozza az energiahatékonysági megoldásokat.

Emiatt az energiaszolgáltatók attól tartanak, hogy a kormány - élve a lehetőséggel - központilag fogja meghatározni, hogy mennyit ér egy kilowattóra energia megspórolása, majd a vállalatokat arra kötelezi, hogy a pénzt fizessék be egy állami alapba. Vagyis az érintettek újabb különadótól tartanak az [origo] több forrásból származó információi szerint.

A benzinen is spórolnak a franciák

Hogyan fest a kötelező takarékoskodás a gyakorlatban? Az EU-s irányelvet évekkel megelőzve öt ország működtet kötelező takarékoskodási rendszert. Kérdésünkre egyaránt a francia és az olasz példát emelte ki dr. Bart István, a Magyar Energiahatékonysági Intézet igazgatója és Pató Zsuzsanna, a Regionális Energiagazdasági Kutatóközpont (REKK) munkatársa. A francia rendszer különlegessége, hogy az üzemanyag-forgalmazókat is bevonták a rendszerbe, így 2013 végéig 345 terawattórát terveznek megtakarítani (ez annyi energia, mint amennyit a paksi atomerőmű huszonhárom év alatt termel meg). Az üzemanyagcégek például takarékos vezetési stílus oktatásával, abroncsnyomásmérők beépítésével törekedhetnek arra, hogy ügyfeleik minél kevesebbet tankoljanak.

Energiamegtakarítási projektet egy államilag meghatározott listából választhatnak a cégek Franciaországban, lakóépületeknél például 65 féle megoldást lehet választani a fűtés és a világítás korszerűsítésére.

A hatóságnak kell standardizálnia, mennyit érnek az egyes megtakarítások, például a nyílászárócsere Forrás: AFP/DPA

Olaszország esete azért különleges - magyarázta a két szakértő - mert ott nagyon élénken kereskednek a megtakarítást megtestesítő úgynevezett fehér bizonyítványokkal, sok kis szereplő ügyködik ezen a piacon. "A bizonyítványok adásvételével könnyen együttműködhet egy építőipari vállalkozás egy energiaszolgáltatóval, hogy szigeteljék a fogyasztó lakását" - mondta Bart István. Év végén a cégeknek annyi bizonyítványt kell beszolgáltatniuk a szabályozó hatóságnak, amennyi a megtakarítási céljuk. Ha elmaradás van, a bírság minimum 25 ezer euró, de akár 155 millió euró is lehet.

Kevés már az idő a jó megoldásra

"Az unió nem jelölt meg egyetlen követendő modellt, úgyhogy Magyarországnak kell kiválasztania azt, ami a leginkább a hazai viszonyokra szabható" - mondta Bart István. Érthető, hogy a szolgáltatók tartanak a központosító állami rendszertől, mert a vállalatok rendszerint ügyesebbek az olcsó és kedvező ár-érték arányú takarékossági módszerek megtalálásában - tette hozzá Pató Zsuzsanna.

"Minél kevesebb a kötelező elem a rendszerben, annál kevesebbe kerül a működtetése. Az is fontos, hogy minél több ágazatra és minél több energiahordozóra terjedjen ki a kötelező takarékosság, ezért volt jó ötlet, hogy Franciaországban bevonták az üzemanyag-forgalmazókat" - magyarázta a REKK szakértője. Pató szerint sarkalatos kérdés, hogy a cégek mennyit kapnak vissza a rendszerből, vagyis például egy áramszolgáltató el tudja-e számolni a tarifáiban azt, hogy okos mérőórákat szerel fel az ügyfeleinél.

"Az sem mindegy, hogy az egészből mennyi jut a fogyasztóra, és az sem, hogy mennyire sarkallja a rendszer a legolcsóbb beruházások megvalósítására a cégeket. Ki kell szűrni a trükközéseket, megértem, hogy nem egyszerű dolog jó szabályozást kialakítani" - mondta a REKK munkatársa. Szintén az állami hatóság feladata standardizálni a takarékossági beruházásokat, tehát legyen világos például, hogy ha egy fogyasztónál 6 cm-ről 20-re növelik a padlástér szigetelésének vastagságát, az mennyi energiamegtakarításként számolható el.

Olaszországban az áramtőzsdén lehet kereskedni a takarékossági bizonylatokkal Forrás: MTI/Kovács Tamás

Egy ideális rendszerben az állam a minőségbiztosítással és felügyelettel foglalkozik, és a kivitelezést a cégek bonyolítják le - állította egybehangzóan Bart István és Pató Zsuzsanna. "Az elektromos művek több millió ügyféllel levelezik, könnyen kapcsolatba léphet velük, hitelt közvetíthet nekik, ajánlatokat tehet. Olaszországban például nagyarányú izzócsereprogramot valósítottak meg az áramszolgáltatók" - mondta Bart István.

Az összes érdekeltnek megfelelő megoldás kitalálására viszont kevés már az a tíz hónap, amely még hátravan 2013-ból, mondták a szakértők. Bart István lehetségesnek tartja, hogy végül tényleg állami alapba kerülnek a szolgáltatók energiatakarékossági pénzei, de ez szerinte nem jelentene gondot, ha a befizetéseket a cégek kiválthatnák a saját takarékossági programjaikkal, illetve, ha a vállalatok rálátnának, hogy mire költik el az általuk befizetett pénzt.

Megkérdeztük a témáért felelős Nemzeti Fejlesztési Minisztériumot, milyen terveik vannak, és valóban indul-e január elsejével a kötelező energiacsökkentés, és arról is, hogy milyen együttműködési hajlandóságot tapasztalnak a szolgáltatók részéről a januárban bevezetett rezsicsökkentés után. Kérdéseinkre még nem kaptunk választ.

A háztartásokat vonja be a brit Green Deal

Megvannak a hátrányai is annak, ha az energiatakarékosságért csak a nagy szolgáltatók, elosztók a felelősek, és a fogyasztók feje fölött születnek a döntések. Mivel a takarékosságnak is ára van, megjelenik a tarifákban, így felmerül az a kérdés, hogy miért dráguljon nálam is azért a fűtés, mert a szolgáltató a szomszédnál végeztetett hőszigetelést. Ezért érdekes a Nagy-Britanniában idén januártól indult Green Deal (zöld alku) rendszer, amelyben a háztartások, kis- és középvállalkozások, kisebb méretű közintézmények vesznek részt.

A szigetországban nagyon gyakori az úgynevezett cavity wall, vagyis a dupla téglafal, közötte légréssel. Ezt viszonylag olcsón fel lehet tölteni szigetelőanyaggal. A zöld alku folyamata azzal indul, hogy a ház lakója felmérést kér a egy akkreditált szakértőtől a szigetelésről. A Green Deal szolgáltató ezután kiszámolja, mennyi jövedelme származik a lakónak, miután már kevesebb hőt veszít az ingatlan, vagyis hány fontot ér az energiamegtakarítása.

Ezután jön az alku: a szigetelés törlesztőrészleteit ennek a jövedelemnek a terhére számítják fel. Ha a lakónak ez megfelel, akkor a felek szerződést kötnek, majd az energiaszolgáltató hozzáadja a havi számlához a törlesztőt. A rendszer fontos eleme, hogy a hitelt a mérőórához és az ingatlanhoz kötik, tehát csak addig fizeti a lakó, ameddig ott él. Így azok is belefoghatnak a felújításba, akik nem tudják pontosan, hogy meddig használják az adott ingatlant - derül ki a REKK európai energiatakarékossági modelleket összehasonlító tanulmányából.

"Nagyon fairnek tartom a rendszert, mert így havidíjat fizet a fogyasztó cserébe azért, mert csökken a rezsiköltsége. Magyarországon is gond, hogy sokat szeretnének szigetelni, új kazánt felszereltetni, de nincs egyben több százezer vagy millió forintjuk, és hitelhez jutni sem egyszerű. Viszont értékelhető tapasztalatok még nincsenek a Green Dealről, mert alig két hónapja indult" - mondta Pató Zsuzsanna.

Mennyiből kell spórolni?

Magyarországon évente 700 petajoule energiát használunk fel (ha a közlekedést levonjuk, akkor 504 petajoule-t). A végső energia legnagyobb részét, 34 százalékát a lakosság használja fel, a második legnagyobb fogyasztó a közlekedés 28 százalékkal. A német Fraunhofer Intézetnek az Európai Bizottság számára készült számításai szerint a magyar lakosság fogyasztásából legalább 17,3, maximum 37,9 petajoule energiát lehet megspórolni 2020-ig csak a fűtés és a használati melegvíz előállításával számolva, az elektromos készülékek fogyasztása nélkül.