Gyakorlatilag teljes az egyetértés a klímakutatók körében, hogy a globális felmelegedést az emberi tevékenység okozza – derül ki az ENSZ 2013-as klímajelentésének kiszivárgott változatából. Azt viszont a vártnál nehezebben lehet előre jelezni, hogy egyes régiókat hogyan érinti a globális átlaghőmérséklet emelkedése.
Az ENSZ Éghajlat-változási Kormányközi Testülete (IPCC) friss összefoglalóját szeptember 23-26-án véglegesítik egy stockholmi konferencián. A jelentés első kötete az éghajlatváltozás környezetfizikai jellemzőit foglalja össze. A Reuters hírügynökség által megszerzett dokumentum szerint legalább 95 százalék a valószínűsége annak, hogy a melegedést a szén, a kőolaj és a földgáz nagyarányú felhasználása okozza.
A jelentés 2007-es változata még 90 százalékos valószínűségről beszélt, sőt 2001-ben még 66, az 1995-ös jelentésben pedig valamivel több mint 50 százalékos valószínűség szerepelt. Ez azt jelenti, hogy a klímakutatók nagy többsége meggyőződött arról, hogy nem az éghajlat természetes változékonysága miatt nő a Föld átlaghőmérséklete. Jelenleg a felmelegedés mértékéről, üteméről és a valószínű hatásokról folyik a tudományos vita.
A jelentéstervezet több modellezés eredményét foglalja össze. Ezek szerint a Föld átlaghőmérséklete minimum 1 Celsius-fokkal, maximum 5 Celsius-fokkal lesz magasabb a 18. század közepi állapothoz, vagyis az ipari forradalom előtti szinthez képest.
A számításokhoz komplexebb, több tényező alakulását figyelembe vevő modelleket használtak, mint a 2007-es jelentés elkészítése során. A csupán 1 fokos emelkedés viszont csak akkor következne be, ha 2070-re az összes állam nullára csökkentené a szén-dioxid-kibocsátását, ez pedig szinte lehetetlen a kevés eredményt hozó ENSZ-klímakonferenciákat figyelembe véve.
Az 5 fokos felmelegedés viszont a hosszan tartó hőhullámokkal, nagyarányú fajkihalással és a klímamenekültek tömegeivel számoló katasztrófa-forgatókönyveket vetíti előre – erről ebben a cikkben, továbbá itt írtunk bővebben.
A globális átlaghőmérséklet eddig 0,8 Celsius-fokkal nőtt az ipari forradalom kezdetétől. Az új jelentés arra is kitér, hogy miért lassult valamelyest a felmelegedés 1998 óta annak ellenére, hogy évről évre egyre több üvegházhatású gáz kerül a légkörbe. A tervezet szerint ezért nagyjából egyenlő mértékben felelősek az éghajlat természetes változatossága és a földfelszínt elérő napsugárzás mennyiségét befolyásoló tényezők.
Az utóbbi években ugyanis több vulkáni hamu került a levegőbe a korábban vártnál, ez pedig visszaveri a napfényt; a viszonylag csendes naptevékenység miatt kevesebb hősugárzás éri a Földet; az óceánok mélyebb rétegei pedig több hőt nyelnek el, mint gondolták. Az sem kizárt, hogy a földi klíma összességében kevésbé érzékeny a szén-dioxid felhalmozódására. "Összeadódnak az egyenként nem annyira jelentős tényezők" – mondta a Reutersnek Gabriele Hegerl, az Edinburghi Egyetem klímakutatója.
A lassulás ellenére most ötezerszer gyorsabb ütemben melegszik a klíma ahhoz képest, ahogyan a leggyorsabb természetes változás végbement a Föld története során.
A jelentés következtetése szerint nagy a kockázata annak, hogy átlagosan több mint 2 fokkal lesz melegebb a 21. század vége a 18. század végéhez képest. A 2 fokos növekedés az az érték, amely alatt viszonylag kezelhetőek maradnának a klímaváltozás következményei.
Egyértelmű bizonyítékok vannak a tengerszint emelkedésére, derül ki a szeptemberi jelentéstervezetből. A számítások szerint a 21. század végére 29-82 centiméteres emelkedésre kell számítani. A 2007-es dokumentumban még 18-59 centiméteres emelkedés szerepelt azért, mert nem vették kellő mértékben figyelembe az antarktiszi és a grönlandi olvadást.
Az új jelentés szerint máris bizonyított tény, hogy a több üvegházhatású gáz több hőhullámot okozott, viszont kevesebb meggyőződéssel állítható, hogy az emberi tevékenység erősebb szárazságot eredményez. A 2007-es jelentéshez képest az újban szintén óvatosabban írnak a kutatók a trópusi ciklonok és az üvegházhatás összefüggéseiről: annyi bizonyos, hogy a melegebb levegőben több a pára, vagyis a hurrikánok, tájfunok nagyobb esőzéssel járnak a jövőben.
A most kiszivárgott dokumentum a három kötetből álló jelentésnek csak az első része. A második, 2014 márciusában megjelenő kötet foglalkozik a klímaváltozás hatásaival és az alkalmazkodás kérdésével, a harmadik, 2014 áprilisában érkező rész szól a felmelegedés mérsékléséről. Több kutató arra hívja fel a figyelmet, hogy a bizonyítékokat felsoroló első kötet nem érthető teljes mértékben a második nélkül. A három köteten három külön munkacsoport dolgozik, és mind a három szövegét egy-egy konferencián véglegesítik.