"Nagyon hülye" helyzetbe kerülhet a kormány Paks II. miatt

Hogy néz ki a paksi bővítés az Európai Unió versenyhatóságának szemszögéből? Nem túl jól: a magyar kormány több mint 3000 milliárd forint támogatást nyújt a programhoz azzal, hogy az orosz hitel minden költségét átvállalja. Az Origo által megkérdezett energiapolitikai szakértő szerint ezért ma „joggal lehet azt gondolni, hogy nem lesz ebből erőmű”, és a bővítéssel várni kellett volna pár évet, amikor az EU kénytelen lesz nyitni az atomenergia felé, hogy merész klímavédelmi céljait elérje.

Részletekbe menő vizsgálatba kezd az Európai Bizottság (EB) versenyhatósága Nagy-Britannia atomenergiát támogató intézkedéseivel kapcsolatban – ezzel a címmel jelent meg egy közlemény az EB honlapján. A hír azért érdekes, mert Magyarország is új atomerőművet tervez, a paksi bővítés pedig az uniós versenyhatóság miatt bukhat meg a legnagyobb eséllyel és a leghamarabb.

Miért? A tagállamok szabadon alakíthatják ki, hogy milyen erőművekkel és mennyi áramot termelnek. Ha viszont közpénzt költenek egy energiacég támogatására, akkor az EB versenyhatóságának kötelessége megnézni, hogy ez összhangban áll-e az állami támogatásokról szóló uniós joggal. A versenysemlegesség őrzése és az állami támogatások tiltása egészen az 1957-es Római szerződésre, az EU-t megalapító megállapodásra megy vissza. A versenyhatóság konkrétan arra kíváncsi, hogy egy adott erőművet fel lehet-e építeni kizárólag piaci alapon, vagy sem.

Kegyetlen döntések

A hatóság szempontjából nem számít, hogy Paks II. orosz hitelből épülne, csak az, hogy ennek törlesztőrészleteit és kamatait a magyar állam fizeti Moszkvának. Vagyis a kormány több milliárd eurónak megfelelő forinttal támogatja a Paksi Atomerőmű tulajdonosát, a Magyar Villamos Műveket (MVM) azáltal, hogy mindezt átvállalja a cégtől. Ez pedig szinte biztosan fennakad az állami támogatást tiltó szűrőn, akárcsak az, hogy egy ekkora beruházást miért nem versenytárgyalással indítottunk el – mondja Deák András, a Magyar Külügyi Intézet külső munkatársa az Origónak.

„A hatóság előtt nincs különbség támogatás és támogatás között, tehát ha a kormány például járműgyártásra akarna szubvenciót adni a Rábának, akkor ugyanúgy a testület elé kell vinnie az ügyet. A versenyhatóság viszonylag gyors és kegyetlen döntéseket szokott hozni, általában hat-kilenc hónap alatt, de volt már olyan eset, hogy három hónap múlva megtörtént az elbírálás. Ez az EB talán legkevésbé átpolitizált intézménye.”

Az uniós versenyhatóság gyorsan és csak a versenytisztaság szempontjai szerint dönt az erőmű-támogatásokról (a fotón: újságírók alakja tükröződik a paksi atomerőmű 3-as és 4-es blokkjának irányítóközpontjának ablakán) Forrás: MTI/Koszticsák Szilárd

"Valamennyire meg kell nyitni a kapukat az atom előtt"

Deák András szerint jelenleg hatalmas ellentmondás van az EU-ban a klímavédelmi célok és az állami támogatások szigorú tiltása között. Egyrészt az a cél, hogy 2030-ra 40 százalékkal, 2050-re pedig 80 százalékkal csökkenjen az üvegházház-kibocsátás az 1990-es szinthez képest az egész EU-ban. Ez pedig nem megy anélkül, hogy le ne állítanák az összes szén- és gázerőművet. Másfelől a nap- és szélenergiát már kivonták az állami támogatásokat tiltó rendelkezések hatálya alól. Az érvelés a következő volt: a megújuló energia kizárólag piaci alapon nem tudna gyorsan elterjedni, viszont akkora társadalmi-környezetvédelmi hasznot hoz, hogy jogos és érdemes pluszpénzt fizettetni a fogyasztókkal érte, még azon az áron is, hogy a beavatkozás komolyan torzítja az energiapiacot.

A nukleáris ipar jelenleg nem esik a lazább szabályozás hatálya alá, de Deák szerint valószínűleg el fog jönni a pont, amikor az Európai Bizottságnak döntenie kell a szigorú versenyszabályok és a széntől való megszabadulás között. „Harmincöt év alatt pusztán megújuló energiatermeléssel szerintem nem tudják szén-dioxid-mentessé tenni az egész uniós áramtermelést. Előbb-utóbb valóban komoly egyensúlyi problémákkal fogunk szembenézni az áramhálózatokon, mert más dolog 20 százaléknyi nap- és szélenergiát futtatni rajtuk, és más dolog 80-90 százaléknyit. A megújulókkal termelt áramot tárolnunk kellene, de ha nem lesz erre nagy kapacitású technológiánk, akkor nem tudjuk megoldani, hogy a hálózatunkon minden pillanatban egyensúlyban legyen az áramtermelés és a -fogyasztás. Tehát valamennyire meg kell nyitni a kapukat az atom előtt” – mondja Deák András.

„Manapság viszont nagyon nehéz, sőt majdnem lehetetlen átnyomni egy atomerőmű-építést a versenyhatóságon. Nem is tudnám, hogyan lehetne hatékonyan megindokolni egy ekkora, több mint háromezer milliárd forintos beruházást. Érdemes lett volna csak három-öt év múlva nekifutni a paksi bővítés engedélyeztetésének, amikor valószínűleg már lazábbak lesznek a szabályok” – magyarázza a nemzetközi energiapolitikával foglalkozó szakértő.

Deák úgy látja, hogy a kormány egyelőre nem is próbálta meg védeni a bővítést. „Így aztán Brüsszel felől nézve csak az látszik, hogy rengeteg pénz ömlene Paksra, és egyetlen érv sem szól az engedélyezése mellett, sőt ha a versenyhatóság ebben a formában átengedné, akkor ezentúl mindenre rá kellene bólintania. Az, hogy a kormány ennyire alulbecsüli a versenyszabályok miatti kockázatokat, kifejezetten veszélyezteti az egész projekt megvalósulását.”

Lázár János, a Miniszterelnökséget vezető államtitkár január közepén azt mondta, hogy „az erőműbővítés technológiai-gazdasági konstrukcióját a magyar kormány megküldte Brüsszelnek, amely nem emelt ellene vétót”. Később arról beszélt, hogy a magyar fél úgynevezett notifikációra megküldte a szerződéstervezetet az EU-nak, Brüsszel pedig arról tájékoztatta a kormányt, hogy nem emel kifogást a paksi beruházásról szóló orosz–magyar szerződés megkötése ellen.

Ezt azonnal cáfolta Sabine Berger, Günther Oettinger energiaügyi biztos szóvivője, közölve, hogy az Európai Bizottság semmire sem bólintott rá, és az uniós szakértők vizsgálni fogják az ügyet. Deák András szerint ez a dolgok rendje az EU-ban, hiszen a notifikáció annyi, mint amikor útlevelet igényel az ember, és ezt az okmányiroda tudomásul veszi, vagyis iktatja, és nem dobja egyből vissza az iratainkat.

A Brüsszel tájékoztatásával kapcsolatos ellentmondásos helyzet továbbra is fennáll. Kedden az Energia Klub közzétett egy levelet, amelyben az áll, hogy az Európai Bizottság semmilyen tájékoztatást nem kapott. A magyar fejlesztési minisztérium viszont azt állította, hogy a bizottság kapott hivatalos értesítést a készülő atomüzletről. (Részletek ebben a cikkben.)

Hogyan zajlik egy ilyen versenyhatósági eljárás?

A kormány eljuttatja a dokumentációt Brüsszelbe, ahol a versenyhatóság szakértői megvizsgálják. Pár hónap alatt elkészül egy vaskos tanulmány, amelyben összefoglalják a magyar állításokat és a hatóság kritikáját, majd tárgyalások következnek.

Az eljárás során bizonyítani kell, hogy a magyar kormány fölmérte, hogy mennyi az a minimális állami támogatás, amennyi Paks II.-höz kell. Továbbá meg kell határoznia, hogy miért és kinek adja ezt a támogatást, és hogy valóban oda kerül majd. Itt eleve nem lesz jó pont, hogy az erőmű nagyobb részt az ipart szolgálja ki, sőt még exportra is megy az áramból. Ez utóbbiak támogatására könnyen mondhatják azt, hogy indokolatlanul torzítja a versenyt, sokkal inkább, mintha csak a lakosság vagy a közületi szektor kapna belőle. Azt is bizonyítania kell a kormánynak, hogy ugyan nem írt ki nemzetközi tendert a beruházásra, de az ezzel egyenértékű, nagyon bonyolult számítások során figyelembe vettük a lehető legkevesebb állami támogatás elvét.

„A magyar miniszterelnök viszont azt nyilatkozta, Paks II.-re azért van szükség, hogy még a jelenleginél is olcsóbb legyen az áram, miközben a piaci árak már most is magasabbak annál, mint amennyit a lakosság fizet" - mondja Deák. "Ebből a versenyhatóság számára teljesen nyilvánvaló, hogy a kormány olyan többletszubvenciót nyújt a nukleáris iparnak, ami jóval túl van azon, ami a beruházás megvalósulásához szükséges.”

„Ugyan nem láttam az orosz-magyar hitelszerződést, de kell legyen benne egy mondat arról, hogy csak akkor lép életbe, hogyha a versenyhatóság is engedélyezi, és az uniós jog az irányadó. Ha ilyen mondat nem szerepel benne, akkor Magyarország nagyon hülye helyzetbe kerülhet. Elképzelhető, hogy a hatóság csak bizonyos feltételekkel adja áldását a bővítésre, így vissza kell menni Moszkvába újratárgyalni a kérdéses pontokat, ami nem tűnik túl könnyűnek. Ha pedig a hatóság egyértelműen nemet mond a bővítésre, akkor majd ott állunk egy megkötött hitelszerződéssel, amelyet törleszteni kell, de mégsem tudjuk megépíteni az erőművet. Az orosz félnek másfelől az az érdeke, hogy minden, az uniós szabályozással kapcsolatos kockázatot a magyarokra hárítson.”

A brit példa

Látványterv a Hinkley Point-i atomerőmű 3200 megawattos C egységéről. Ha megépül, ez lesz Nagy-Britannia első új nukleáris erőműve 1995 óta Forrás: EDF Energy 2011/Hayes Davidson

Miért van egy hajszálnyival könnyebb helyzetben a versenyhatóság előtt a brit kormány? A tervek szerint a Hinkley Point-i erőmű új, C egysége 2023-ra készülne el, a befektetők csoportját a francia EDF energiacég vezeti. A britek arra vállaltak garanciát, hogy az EDF-től egy bizonyos időszak alatt mindenképpen 92,5 font/megawattóra áron vásárolják az áramot. Ez ugyan szinte kétszer több, mint a mostani piaci ár, de ha a jövőben a 92,5 font/MWh szint fölé drágul az áram, akkor cserébe a befektetők fizetnek a brit kormánynak.

A britek összesen 17,6 milliárd fonttal (6600 milliárd forint mai árfolyamon számolva) támogatnák a beruházást, pedig az építés csak 16 milliárdba kerülne (6000 milliárd forint), vagyis a befektetők körülbelül 10 százalékos profitra számíthatnak. A versenyhatóság számításai szerint viszont az erőműépítés a támogatás nélkül is nyereséges lenne, és most azt kérdezi a brit kormánytól, hogy akkor így a beruházó vajon milyen kockázatokat vállal. „A Hinkley Pointben a fő különbség Pakshoz képest, hogy a brit kormány csak előzetesen állapodott meg a befektetőkkel, és ezt tárta a versenyhatóság elé, tehát a beruházás feltételeit még lehet módosítani úgy, hogy a verseny szempontjából is korrekt legyen, és az erőmű is megépüljön” – mondja Deák András.