Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Európában a közlekedés 94%-a kőolajtól függ, amelynek 84%-át importálják – mondja Carlo Fidanza európai parlamenti képviselő. Az Európai Unió közlekedési energiaszámlája napi egymilliárd euró, azaz nagyjából 300 milliárd forint Henrik Holoei, az Európai Bizottság (EB) munkatársának összegzése szerint. Mindez környezetvédelmi és biztonságpolitikai okokból is hátrányos, így az EU célul tűzte ki az import csökkentését. Az egyik lehetséges megoldás, ha európai termelésű bioüzemanyagokat kevernek a benzinhez, dízelhez.
A bioüzemanyagokat elsősorban a klímaváltozást okozó üvegházgázok kibocsátásának csökkentése céljából fejlesztették ki. Növényi vagy állati biomasszából állítják elő, lehet cseppfolyós vagy gáznemű. A bioetanolt a motorbenzinbe keverik az olajtársaságok, míg a biodízelt a gázolajba; ez most Magyarországon 4,8 térfogatszázalék az uniós és a magyar jog előírása szerint. A kis arányú bekeverés nincs hatással az autók működésére, tehát a gépkocsikat változtatás nélkül lehet használni a továbbiakban is.
Biodízelt Magyarországon egy nagy, évi 150 ezer tonnát előállító üzemben gyártanak repceolajból, de más országokkal ellentétben tiszta biodízelt, úgynevezett B100-at nem tankolhatunk itthon. Külön biodízeles motorokat nem is gyártanak, de aki a gázolajra tervezett kocsijában nagyobb arányban akar biodízelt használni, előbb kissé át kell szereltetnie az autóját, például az üzemanyagvezeték-rendszerben tömítéseket kell cseréltetnie.
Aki az úgynevezett E85-tel, egy benzin-etanol eleggyel akar közlekedni hosszú távon, annak nincs más választása, mint olyan kocsit vásárolni, amelynek a motorját erre az üzemanyagra tervezték, mert csak ez a biztonságos megoldás – írja a Magyar Ásványolaj Szövetség tájékoztatója. Az E85 etanoltartalma legalább 70 és legfeljebb 85 térfogatszázalék.
Magyarországon két bioetanol üzem működik: a Pannonia Ethanol dunaföldvári gyára és a Hungrana szabadegyházi üzeme. A Dunaföldvár határában lévő gyár már messziről látszik a buszból: nagy silók, tartályok és egy magas, fehér vízgőzt eregető kémény. Az irodában az egyik falat kukoricát és malacokat ábrázoló nagyméretű fotók borítják, mutatva a cég által felhasznált alapanyagot és a „célközönséget”.
Mellette egy nagyméretű, kémcső alakú tartályban találkozom először a száraz kukoricatörköllyel, más néven DDGS-el (az angol Dried Distillery Grain with Solubles elnevezés rövidítése). A cég a bioetanolt Magyarországon, nagyrészt az üzem 100 kilométeres körzetében megtermelt kukoricából állítja elő, és csak a kukoricaszemeket használják fel.
Mindenütt tartályok és csövek: először azt a csarnokot nézzük meg, ahol emésztőenzimekkel (ilyenek vannak az emberi nyálban is) kivonják a keményítőt a kukoricából. A laboratóriumban fehér köpenyes munkatárs ellenőrzi a termék minőségét. A következő helyszínen, egy félig nyitott udvarban már az egyik végtermék, a nedves kukoricatörköly áll nagy halomban, és egy csőből potyog rá az anyag. Utána egy hatalmas csarnokba jutunk, ahol a száraz törköly áll hatalmas, piramisszerű kupacokban. Az üzem hátsó részén az etanolt szállító kamionok parkolnak.
Az etanol mellett termelt kukoricatörköly értékes állati takarmány, nagyon szeretik az állatok – mondja Reng Zoltán vezérigazgató. Ezt az Origo kérdésére megerősíti Baracsi Gábor Békés megyei őstermelő is: magas az ásványianyag- és vitamintartalma, emiatt szokták a takarmányhoz keverni.
Ma szinte az összes bioüzemanyagot élelmiszernövényekből, búzából, szójából, olajpálmából, repcéből és kukoricából állítják elő a gazdag országokban, miközben a szegény államokban 800 milliós tömeg éhezik – az alapvető ellentmondást a Magyar Ásványolaj Szövetség is elismeri. Emiatt a legtöbb környezetvédő kritikusan viszonyul a bioüzemanyagokhoz. 2013. december 11-én negyvenöt magyarországi civil szervezet fordult levélben Orbán Viktor miniszterelnökhöz a bioüzemanyagokkal kapcsolatos EU-döntés előtt. A civilek arra kérték a kormányt, hogy „az EU kudarcot vallott bioüzemanyag-politikájának kijavítása érdekében támogassa az élelmiszereinkkel versenyző bioüzemanyagok térnyerésének azonnali leállítását.”
Milyen érvei vannak a két oldalnak? „A világ gyakorlatilag a következő hármas kihívás előtt áll: először is egy egyre népesebb és egyre gazdagodó társadalom növekvő közlekedési energiaszükségletét kell kielégíteni, mindezt környezetileg fenntartható és éghajlatbarát módon, végül biztosítani kell, hogy az élelmiszer-ellátás ne kerüljön veszélybe a fejlődő országokban” – írja egy tanulmányában dr. Szabó Zoltán környezet-gazdaságtani tanácsadó, aki különböző európai egyetemek, kutatóintézetek és cégek számára végez kutatásokat.
Szabó szerint „a bioetanolgyárakban feldolgozott kukorica energiatartalma nem hull ki az élelmiszerláncból, hiszen állati takarmány formájában visszakerül a folyamatba. A bioetanol-gyártás csupán a kukorica keményítőtartalmát vonja ki.” A cukrot leszámítva minden visszakerül a takarmányláncba, sőt a fehérjetartalom jelentősen megnő a folyamat végére. Azt a takarmánykukoricát, amelyet az etanolüzemek hasznosítanak, alig-alig használja az élelmiszerpiac. „Ezenfelül jó szem előtt tartani az USA példáját, ahol az elmúlt évtized eredményes bioetanol-politikájára válaszul a gazdák beruháztak, és így megnőttek a kukorica terméshozamai. A többlethozamból pedig többek között bioetanolt állítanak elő” – magyarázza a szakértő.
A zöldek közleménye szerint az EU jelenlegi bioüzemanyag-célkitűzései nélkül – amelynek a felülvizsgálata épp a napokban zajlik – egyes élelmiszerek, mint például a növényolajok ára a jelenleginél 50%-kal alacsonyabb lenne Európában. A Világbank, az OECD, a Kereskedelmi Világszervezet, a Nemzetközi Valutaalap, a FAO és öt további ENSZ szervezet figyelmeztetett arra, hogy az élelmiszerek ára „jelentősen magasabb, mint amilyen a bioüzemanyagok gyártása nélkül lenne”. Ugyanezek a szervezetek szorgalmazták a bioüzemanyagok támogatásának és a bioüzemanyagokra vonatkozó célkitűzések megszüntetését, ugyanis a szabályrendszer befolyásolja az élelmiszerárak ingadozását.
„A célkitűzések szerepet játszanak az éhezés, az ún. földkizsákmányolás (land grab) és az éghajlatváltozás fokozódásában, miközben a kormányoknak és az adófizetőknek minden évben sok milliárd forintba kerülnek, és egyre magasabbra növelik az élelmiszerek fogyasztói árát” – mondja Fidrich Róbert, a Magyar Természetvédők Szövetségének programvezetője.
Szabó Zoltán ezzel szemben a bioüzemanyagok és az élelmiszerárak kapcsolatának eddigi legátfogóbb tudományos szakirodalmi feldolgozására hivatkozik. Két amerikai kutató, Gbadebo Oladosu és Siwa Msangi szerint mostanra felülvizsgálták azon kezdeti következtetéseket, miszerint a bioüzemanyagok számlájára írható a 2005 és 2008 közötti időszak élelmiszerár-csúcsa a világpiacon.
Most nagyon lent vannak a kukoricaárak – mondja Baracsi Gábor gazda az Origónak. Tavaly áron alul, 4000 Ft/mázsáért tudta csak eladni a terményt, így nem volt rajta haszna. Véleménye szerint a bioetanol-gyártás nem viszi fel a kukorica árát, mert azt az aszály, az időjárás sokkal jobban befolyásolja.
A szakmai álláspontok abban is ütköznek, hogy hosszú távon egyáltalán érdemes-e bioüzemanyagokkal foglalkozni. A Magyar Ásványolaj Szövetség állítása szerint a bioetanol energiatartalma (fűtőértéke) csak a benzin 70%-a, energiamérlege pedig negatív – azaz előállítása több energiát igényel, mint amennyit az égéssel lead. Gyulai Iván, az Ökológiai Intézet a Fenntartható Fejlődésért Alapítvány igazgatója szerint „jóformán annyi az energiabevitel, amennyi a kivétel”. Ugyanakkor az USA Mezőgazdasági Minisztériuma szerint az energiamérleg bőven pozitív, 2,3 körül van.
Szabó szerint az energiamérleg túlhaladott mutató, ma már nem használják a tudományos életben. Szerinte az a lényeg, hogy életciklusát számolva a kukoricaalapú bioetanol 55%-kal kevesebb üvegházgázt bocsát ki, mint a benzin (2013-as számok) – mondja a környezet-gazdaságtani szakértő. Hozzáteszi ugyanakkor, hogy a biodízel klímamérlege jóval kevésbé kedvező.
Szabó, bár elismeri, hogy a mezőgazdaság intenzifikációnak (amikor egyre nagyobb terméshozamokat akarunk elérni ugyanazon a földdarabon) vannak árnyoldalai, de hisz abban, hogy az etanolgyártás stabil keresletet és jó árat biztosít a terményeknek, beruházásokra ösztönözve a gazdákat. Így hazánkban is a jelenlegi 6 tonnáról az osztrák és észak-amerikai 10 tonnára növekszik majd a kukorica terméshozama. A szakértő a precíziós növénytermesztés pártján áll, melynek során pontosan annyi műtrágyát és vegyszert adagolnak a növényeknek, amennyire szükségük van, azaz nem nő a környezetterhelés. Az így megnövelt terméshozamok hozzájárulhatnak az élelmezési problémák megoldásához is – mondja.
Szabó Zoltán szerint nincs értelme általánosságban a bioüzemanyagok környezeti hatásairól beszélni, mivel nagy különbségek vannak az egyes típusok között. Olyan ez, mint az eper és a dinnye – mindkettőt „gyümölcs”-nek hívjuk, de mégis jelentősen különböznek egymástól. A szakértő konkrétan a bioetanollal kapcsolatban végzett számításokat.
A dunaföldvári bioetanol-üzemet 2012 tavaszán adták át, így ott a legmodernebb technológiával történik a termelés. Szabó eredményei szerint az üzemben gyártott bioetanol életciklusa során a benzinhez képest nagyjából feleannyi üvegházgáz kerül a légkörbe. (Egy ilyen életciklus-elemzés során egy adott termék teljes életciklusát végigkövetik – jelen esetben a kukorica megtermelésétől a szállításon és az etanolgyártáson át az üzemanyagként való elégetésig.) Nem sok olyan közlekedéspolitikai eszköz van, amely révén a felére lehetne csökkenteni az éghajlatváltozás veszélyét – zárta vizsgálatát az elemző.
Folyamatban van viszont az ún. második generációs bioüzemanyagok fejlesztése. A biodízelnél ez azt jelentené, hogy a nyersanyag korlátlanul felhasználható hulladékokból (pl. használt sütőolajból) áll, a készterméknek nincs stabilitási problémája, és tetszőlegesen keverhető gázolajjal. „A jövő szempontjából nagy kérdés, hogy meg tudják-e valósítani az etanol cellulózból történő előállítását. Ilyen elven működő, ipari méretű üzem jelenleg még nincs sehol a világon” – írja a Magyar Ásványolaj Szövetség. A cellulóz azért lenne előnyös mint alapanyag, mert nagy mennyiségben keletkezik mezőgazdasági melléktermékként.
Addig volt jó az etanol, amíg olcsó volt
Néhány évig nulla százalék volt az etanol jövedéki adója, így sokkal olcsóbb volt a benzinnél, és sok autós használta. Aztán 2011. augusztusában megszűnt a jövedékiadó-mentesség, és először 40 forint, majd év végén 70 forint adót vetettek ki literenként az E85 alkoholtartalmára. A bioetanol utáni érdeklődés egyik napról a másikra visszaesett. Míg a legjobb évben körülbelül 36 millió liter E85-öt értékesítettek, 2012 végére ez a hatodára esett vissza. 2013. január elsejétől végül egy EB-határozat értelmében teljesen megszűnt az E85 adókedvezménye, és az E85 alkoholtartalma után ugyanannyi jövedéki adót kell fizetni, mint a motorbenzin után. Az Európai Unióhoz benyújtott kérelmében a magyar kormány további hat évre kérte, hogy az E85-re kedvezményt biztosíthasson. Az Origo egy 2013-as összehasonlítása szerint etanollal 33, benzinnel 31, gázolajjal 27 és autógázzal 22 forint az üzemanyagköltség egy kilométeren, mert etanolból többet fogyaszt az autó.
