Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
A valaha mért ötödik legnagyobb földrengés 2011. március 11-én rázta meg Japánt. A 9-es magnitúdójú földmozgás tíz méteres szökőárt váltott ki. A természeti katasztrófának szinte 16 ezer halálos áldozata volt, 6152 ember sebesült meg. A cunami a Szanriku-parton, Japán központi szigete, a Honsú északkeleti részén okozta a legjelentősebb kárt. Itt száz kilométernyi partszakaszra 40 méter magas hullám csapott le.
Stéphan T. Grilli, a Rhode Island-i Egyetem szökőárkutatója szerint a földrengés önmagában nem elégséges magyarázat ilyen nagy szökőárra és az általa okozott áradásra a japán partoknak ezen a részén. „Modellszámításaink szerint a földmozgás maximum 16-18 méteres cunamit válthatott ki” – mondja Grilli.
A kutató és kollégája, Jeff Harris (az egyetem korábbi doktorandusz hallgatója) ezért a partvonaltól az óceán fele haladva rekonstruálta a tengeraljzat mozgását. Arra következtettek, hogy a rengés epicentrumától mintegy száz kilométerre északra egy másik földmozgásnak kellett bekövetkeznie.
A tengeraljzatról a földrengés előtt és után is készültek mérések. Összevetésük alapján az rajzolódott ki, hogy a rengés tenger alatti földcsuszamlást váltott ki. A földmozgás egy 40-szer 20 kilométeres területen következett be, két kilométer vastag réteg mozdult meg, belecsúszva a Japán-árokba. A kutatási eredményről a Marine Geology szakfolyóiratban számoltak be.
A csuszamlás és a földrengés egyaránt gyűrű alakú hullámot kelt, ami körkörösen terjed. A két jelenség keltette hullámzás összeadódott, így érte el a rekordmagasságú cunami a Szanriku-partot. A kettő között az a különbség, hogy a földcsuszamlás keltette hullámok periódusideje rövidebb, így energiájuk egy viszonylag rövid partszakaszra koncentrálódik.
Ezen a partszakaszon történt a tragédia.
Grilli szerint nehéz volt meggyőzni a japán kollégákat arról, hogy bármilyen jelentős is volt maga a földrengés, önmagában mégsem okozhatott volna ekkora szökőárt az érintett partszakaszon. A kutató azt mondja, hogy a japán kormányzatnak dolgozó szökőárszakértők számításai alulbecsülik a cunamikockázatot, és az atomerőművekben érvényben levő biztonsági előírások is alulbecsülik a legnagyobb magnitúdújú földrengések valószínűségét. „Dolgoznak a cunamikockázatok felülvizsgálatát, de ez időbe telik” – magyarázza a Rhode Island-i Egyetem kutatója.
