A Szmogutazások (Smog Journeys) című rövidfilm főszereplői egy Hopej tartományi bányászcsalád és egy középosztálybeli házaspár a gyermekével a szomszédos Pekingből. Az alkotó a vidéki és a városi szmogtól szenvedők sorközösségét mutatja be, párbeszédek és kommentár nélkül:
A rövidfilmet az ígéretes tehetségnek számító Csia Csang-ko rendezte, aki kíméletlenül pontos, szikár alkotásokban mutatja be a kétezres évek Kínáját. A rendező szavaival „a szmog olyan problémává vált, amellyel az országban mindenkinek szembe kell néznie, amit meg kell értenie, és amit a következő években meg kell oldania”, de filmje
„a megvilágosodást és nem a félelemkeltést kívánja szolgálni”.
Csia Csang-ko édesapja tüdőrákban halt meg. A rendező azt is megjegyezte, hogy az 1990-es években még nem is létezett a szmog nak megfelelő szó a kínai nyelvben.
A filmet a Greenpeace East Asia mutatta be. A forgatási helyszín nem véletlenül esett Pekingre, ahol gyakran fojtóan sűrű a szmog, és Hopejre, mert ebben a tartományban terül el kilenc az ország tíz legszennyezettebb levegőjű városa közül (2014-es adatok).
Évente száz napon át szmog borítja a Jangce deltájában, a Gyöngy-folyó deltájában és a Peking-Tiencsin-Hopej régióban fekvő városokat a Kínai Környezetvédelmi Minisztérium adatai szerint.
Olyankor a legfinomabb szemcséjű és az egészségre legkárosabb szálló por, a PM 2,5 koncentrációja kétszer-négyszer haladja a meg az Egészségügyi Világszervezet javasolta határértékeket. 2010-ben csak Pekingben 2349 haltak meg a szállópor-szennyezéssel összefüggő betegségek miatt. A Greenpeace vészhelyzeti tervek kidolgozását, a lakosságot védő intézkedések hatékonyabb végrehajtását sürgeti.