Hatalmas mennyiséggel, több mint 41 milliárd köbméterrel, nagyjából 41 köbkilométerrel csökkent a kaliforniaiak rendelkezésére álló vízkészlet három év alatt a NASA számításai szerint. A mennyiséget jól érzékelteti, hogy a Balaton medrében átlagosan 2 köbkilométer víz fér el.
A NASA klímaműholdja, a GRACE adatait most először használták fel annak megállapítására, hogy mennyi víz lenne szükséges ahhoz, hogy egy elhúzódó aszály véget érhessen. A számításokat a pasadenai Sugárhajtás Laboratórium (Jet Propulsion Laboratory, JPL) klímakutatói végezték.
A kaliforniai szárazság a nyár folyamán tetőzött. A kutatók szerint akkor a Sacramento és a San Joaquin folyó vízgyűjtőjébn összesen 41,63 köbkilométer víz hiányzott a korábban szokásos mennyiségekhez képest. A műholdas adatok szerint a két vízgyűjtőn 2002 óta folyamatosan nőtt a szárazság.
A kérdéses területeken 2011 óta évente körülbelül 15 köbkilométernyivel csökkent a vízmennyiség. Ez több, mint amennyi vizet elhasználnak háztartási, ipari, kereskedelmi és közcélra összesen a 38 milliós Kaliforniában – évente 11,1 köbkilométert. Ez az úgynevezett települési vízhasználat, amelybe az öntözést (a mezőgazdasági vízhasználatot) nem számolják bele a vízügyi szakemberek.
A csökkenést kétharmad részben az okozza, hogy a süllyed a talajvíz szintje a part menti hegyvonulatok és a Sierra Nevada között elterülő Központi völgyben. 2014 elején pedig az is kiderült, hogy a Sierra Nevadán összegyűlt hómennyiség is csak a fele a korábban várt mennyiségnek.
A kevesebb hó nem csak amiatt okoz gondot, hogy kevesebb patakot, folyót tud táplálni, hanem közvetett módon is. A kisebb hótakaró miatt a talajt jobban melegíti a nap, mert kevesebb sugárzás verődik vissza. „Emiatt szikkadtabbá válik a talaj, így a hóolvadék is nehezebben szivárog le a mélybe, így aztán a talajvíz is lassabban pótlódik” – magyarázza Tom Painter, a JPL munkatársa.
Mennyire száraz a talaj a gyökerek szintjén, és mennyire csökkent talajvíz az Egyesült Államok délnyugati részén? Ez látszik az alábbi videón:
Eközben egy kaliforniai üdülővárosban megelégelték a szárazság miatti vízfogyasztási korlátozásokat. Pontosabban 1990-es évek óta 40 százalékkal csökkentették a háztartási vízfogyasztást, és a lakosság többsége úgy gondolta, ennyi már elég.
A 6000 fős Cambriában a kormányzó szárazságügyi rendeletének jogi kereteit kihasználva megépítik azt, amit a város már régóta tervezett: egy tengervíz-sótalanító üzemet. A létesítmény még januárban üzembe lép a Csendes-óceán partján, Los Angelestől 300 kilométerre északkeletre fekvő városban, miután mindössze hat hónap alatt felépült.
A sótalanítás sok energiát igénylő művelet, és visszamaradó, rendkívül sós víz károsíthatja a környezetet. A cambriai üzemben az a különleges, hogy tengervíz, friss víz és többszörösen tisztított szennyvíz elegyéből állít elő ivóvizet. Az üzem a város vízigényének mintegy harmadát fedezi, csökkentve a szennyvízkibocsátást.
Vannak viszont olyanok, akik szerint persze takarékoskodni kell a vízzel, de a vízhiány természetes állapot arrafelé. Connie Gannon tősgyökeres cambriai lakos, családjának ötödik generációja él a csendes-óceán-parti kisvárosban. Szerinte legyen vészhelyzet vagy sem, a sótalanító üzem fölösleges azok számára, akik fel vannak készülve arra, hogy félsivatagos éghajlaton éljenek – mondta a Phys.org ismeretterjesztő híroldalnak.
Kaliforniában általában november és március között esik le az éves csapadék háromnegyede, a fogyasztás viszont a nyáron és ősszel a legnagyobb. A JPL kutatói most arra figyelmeztetnek, hogy az államot az utóbbi hetekben elért viharok korántsem pótolják a vízhiányt. „Ilyen súlyos szárazság csak évek során alakul ki, így aztán számos nagy zivatarra és több évre van szükség, hogy kimásszunk belőle” – figyelmeztet Jay Famiglietti, a vízkészlet-csökkenést felmérő kutatás vezetője.