Így öljük meg a tengert és mindent, ami benne él

Ilyen pusztítást tud okozni egy elhagyott műanyag halászháló

A nagy szemétsziget különösebb feltűnés nélkül pusztít a Csendes-óceánon. A több százmillió tonna műanyag szétmállik a napsütés és a sós víz miatt. A miniatűr műanyagdarabok előbb-utóbb eljutnak az asztalunkra is.

A Midway-atoll látszólag háborítatlan, cseppnyi kis sziget a Csendes-óceán közepén, bő 4000 kilométerre a japán és 5500 kilométerre az amerikai partokról. Az itt létesített természetvédelmi területet előszeretettel keresi fel az óceán északi részének nagy testű szárnyasa, a Laysan-albatrosz. Ez a madár minden emberi településtől távol eső, háborítatlan helyeken szeret költeni. Mégis, ez a fotó azt mutatja meg, hogy az emberiség szemete, a mi hulladékunk már a Föld legtávolabbi pontjaira, így a Midway-atollra is elért:

Műanyag labdán gyakorolja a költést egy Laysan-albatrosz Forrás: USFWS/Greg Schubert

A képen egy Laysan-albatrosz látható, amint a költést gyakorolja, de nem ám egy elhagyott tojáson vagy egy ahhoz hasonló, óceán csiszolta kövön, hanem egy baseballedzéseken használt labdán. A tárgynak több ezer kilométert kellett utaznia, hogy az óceán kellős közepére sodorják az áramlatok.

Mindent felfal

A labda minden bizonnyal az úgynevezett nagy csendes-óceáni szemétsziget része – ez a Csendes-óceán északi részén lebegő rengeteg műanyaghulladék sajátos gyűjtőneve. Az óceán minden évben ötven tonna műanyagszemetet most a partokra belőle a Midway-atoll körüli természetvédelmi területen. Nem nagy csoda tehát, hogy az albatrosz talált egy labdát a hulladékban.

Önmagában nem veszélyezteti a madarat, hogy egy ilyen tárgyon gyakorolja a költés, a műanyag viszont többféle módon pusztítja az albatroszokat. Lenyelve fulladást okozhat, vagy az állat nem tud megfelelően táplálkozni, és éhen pusztul.

Műanyagszemét között költő Laysan-albatroszok Forrás: USFWS

Az USA Hal- és Vadvédelmi Szolgálatának (USFWS) légi fotója a Midway-atollról Forrás: Wikimedia Commons/USFWS

Szerencsétlen körülmény, hogy a Laysan-albatrosz mindenevő, és nem különösebben válogatós. Az óceán felszínén vadászik apróbb halakra, tintahalakra, de ha nincs friss fogás az étlapon, az elhullott állatok felszínen lebegő tetemeiből is csipeget. Éppen a mindenevő tulajdonság miatt nyelik le a kisebb-nagyobb műanyag tárgyakat, például kupakokat, öngyújtókat. A Midway-atollt gondozó természetvédelmi őrök becslése szerint a szigetecske albatroszai évente összesen 5 tonna emészthetetlen hulladékot etetnek meg a fiókáikkal.

Albatroszok, teknősök, tengeri vidrák

De nem csak az albatroszok esnek áldozatul. Az 1990-es évek óta rendszeresek a híradások és tudományos közlemények a műanyag hálókba csavarodott fókákról, gyűrűk, kupakok miatt megfulladt tengeri vidrákról, teknősökről, amelyeknek a torkán akadt egy műanyag játék darabja vagy a bevásárlószatyor.

Nem csak ez a probléma. A habosított anyagú polisztirén például egy éven belül lebomlik, és potenciálisan mérgező biszfenol-A keletkezik. A mikroszkopikus méretűvé aprózódó műanyagszemcsék felszívják a különböző méreganyagokat, és előbb-utóbb megjelennek a mi étrendünkben is, amikor tengeri halat fogyasztunk.

Ilyen pusztítást tud okozni egy elhagyott műanyag halászháló Forrás: USFWS/Roy Lowe

Hatalmas változás

Szerte a világon évente körülbelül 260 millió tonna műanyagot használunk. A mennyiség nyomasztó, de elég körülnézni egy átlagháztartásban ahhoz, hogy hány tárgyunk, eszközünk, csomagolóanyagunk készült műanyagból.

Ha pedig arra gondolunk, hogy dédnagymamánk háztartásában mennyi lehetett a műanyag (jó eséllyel semennyi), akkor az is érezhetővé válik, milyen gyors változásról van szó. A PVC-t [poli(vinil-klorid)-ot] 1938 óta állítják elő tömeggyártásban. Nem csoda, hogy az állatvilág hetven-nyolcvan év alatt képtelen alkalmazkodni ehhez a változáshoz. Több tízmillió év alatt kialakult táplálkozási stratégiák nem cserélhetők fel egyik napról a másikra.

Csendes-óceáni levesteknős (Chelonia agassizi) műanyagszeméttel borított parton Forrás: NOAA/Andy Collins

Végül a tengerbe kerül

A műanyag elképesztő mennyisége mellett az a gond, hogy ennek a bizonyos 260 millió tonnának a többsége végső soron a tengerekbe kerül. Elsodorja a szél a szemétgyűjtő telepekről, bemossa a víz a folyókba a csatornákból. A műanyagokat aztán a tengeráramlatok sodorják nagyjából egy területre.

Így alakul ki a sziget

A Csendes-óceán északi medencéjében körbe-körbe áramlik a víz, az óramutató járásával azonos irányban. Az áramlás Panama partjainál indul, Északi-egyenlítői-áramlás néven. Majd Pápua Új-Guineánál észak felé fordul, ez a szakasz Kuro-shio-áramlás néven szerepel a térképeken. Az áramlás nyugat felé szeli át az óceánt, majd északon megfordulva eléri Észak-Amerikát. Itt egy része délnek fordul Kaliforniai-áramlás néven.

A szemétszigetet az áramlatok körforgása alakítja ki Forrás: NOAA

Ezek az áramlatok hozták létre és zárják közre a nagy szemétszigetet, amely egy nyugati és egy keleti részre oszlik. És itt el kell oszlatnunk egy tévhitet. A szennyfolt nem úgy néz ki, mint egy felszínen lebegő szőnyeg. A kutatások szerint ritkák az akkora műanyagdarabok, amelyeket a hajók fedélzetéről is látni lehet. A sós víz és a Nap ibolyántúli sugárzásának hatására a műanyag fokozatosan egyre kisebb darabokra oszlik, ezek pedig a felszín alatt lebegnek.

Nehéz megfigyelni…

Így aztán a nagy szemétszigetet nem lehet megfigyelni sem repülőgépről, sem műholdról. A szennyezés kiterjedéséről is rendkívül eltérőek a becslések. Egyes számítások szerint 700 ezer, mások szerint 15 millió négyzetkilométerről van szó, és ha ez utóbbi becslés az igaz, akkor a folt jóval nagyobb, mint a 10,18 millió négyzetkilométeres Európa.

Seal Beach, Kalifornia, 2010. január. Egy szörfös tart a nyílt víz felé, miután átgázolt a viharok által a partra hordott szeméthalmokon Forrás: AFP/David Mcnew

…és eltakarítani

Mivel a műanyagszemét egy részének átmérője az 5 mm-t sem éri el, különösen nehéz a takarítás. A nagyobb darabokat természetesen le lehetne halászni. Ehhez követni kellene, hogy hol a legsűrűbb a szemét, ez pedig évről évre változik. Figyelembe kell venni azt is, hogy az óceáni élővilág fontos része ugyanolyan apró, mint maga a szemét.

Ráadásul egyre több a műanyag a Csendes-óceán déli medencéjében, az Indiai-óceánon, az Atlanti-óceán északi és déli medencéjében. Mint a súlyos betegségek esetén, itt is a megelőzés a legfontosabb:

• Vásároljon úgy, hogy minél kevesebb csomagolóanyagot vegyen igénybe (például kimérős termék az előre csomagolt helyett)
• Félliteres üdítők, ásványvizek helyett inkább igyon szörpöt, csapvizet.
• Sose dobja el a műanyagot, tegye az újrahasznosítós kukába.
• Ha tengerparton üdül, gyűjtse össze maga után a szemetet, és vigye el a legközelebbi kukáig.
• Bármilyen kínos, gyűjtse össze a mások által eldobált szemetet is.
• Itthon ne szemeteljen a járdán, tartsa tisztán a csatornákat, mert a szennyezés előbb-utóbb a tengerbe sodródik.