A különböző szabályozásoknak köszönhetően az ózonréteget romboló kemikáliák (klorofluorkarbonok; CFC-k) mennyisége csökkent a légkörben, így az ózonlyukak elkezdtek begyógyulni. A vegyszerek azonban nem tűntek el teljesen az atmoszférából - a tavaszi és nyári hónapokban (jelenleg nyár van az Antarktisz térségében) a pólusok környékére koncentrálódnak és ezzel évente szezonális ózonlyukak keletkeznek.
Októberben például az antarktiszi ózonlyuk területe elérte a 10 millió négyzetmérföldet (26 millió négyzetkilométert)
ami alig kevesebb, mint a kilenc évvel ezelőtti rekordnak számító 10,42 millió négyzetmérföld (hozzávetőleg 27,92 millió négyzetkilométer).
Az idei ózonlyuk formálódásáról a német űrügynökség, a DLR készített animációt, amely az augusztusi és október közötti időszak állapotváltozásait mutatja.
A kutatók úgy vélik, hogy a bolygónk déli pólusa felé áramló, szokatlanul meleg légáramlások tehetők felelőssé a jelenlegi helyzetért.
A földi légkör legalsó rétegében, a troposzférában az ózon az egészségre káros anyag, a szmog egyik összetevője, mely leginkább a nagy forgalmú városokat sújtja. Képes viszont bizonyos frekvenciájú ultraibolya sugárzást elnyelni, így jelenléte a troposzféra feletti sztratoszférában létfontosságú a földi élet védelme szempontjából.