Azzal a gondolattal indította beszédét a 21. Nemzetközi klímatalálkozón (COP21), hogy miközben 150-200 éve a szénalapú üzemanyagok drámai előrelépést jelentettek a civilizáció számára, és
mára a Föld összes felhasznált energiájának több mint 80 százaléka szénalapú forrásból származik,
most mégis arról kell beszélnünk, hogy csökkenteni kell a szén-dioxid-kibocsátást.
„Szükségünk van az energia-, a közlekedés-, az agrárágazatban, az erdőgazdálkodásban változásokra?” - tette fel a költői kérdést, melyre természetesen igennel válaszolt, sőt mi több, átadta a szót a természetnek, amely folyamatosan üzen nekünk, embereknek.
Albert Arnold Gore (1948-)
Ismert környezetvédelmi aktivista, 1993-2001 között az USA 45. alelnöke volt. 2000-ben demokrataként indult az elnökválasztáson, de épphogy lemaradt az elnöki címről George W. Bushsal szemben. Ezután megszakította politikai karrierjét. Környezetvédelmi tanácsadóként, aktivistaként sokat tesz a klímaváltozásról szóló információk terjesztésében, a lakosság és az üzleti szektor környezettudatosabbá válásáért. 2007-ben Nobel-békedíjat kapott az ENSZ Éghajlatváltozási Kormányközi Testülettel megosztva (IPCC). Egykori tanára, Roger Revelle klímakutató már 1952-ben a globális felmelegedést kutatta, és mély benyomást tett az ifjú Al Gore-ra. 2006-ban Kellemetlen igazság címmel könyvet írt politikai pályafutásáról, magánéletéről és a klímaváltozásról. A könyvet megfilmesítették (Davis Guggenheim rendezte a filmet), és elnyerte a legjobb dokumentumfilmnek és a legjobb betétdalnak járó Oscar-díjat. A párizsi klímacsúcsra aláírásgyűjtéssel hívta fel a világ polgárainak figyelmét, akiket arra kért, hallassák hangjukat, és üzenjenek a döntéshozóknak, hogy vegyék figyelembe az emberek érdekeit, és a jövő generációinak nevében hozzanak felelősségteljes döntést.Hosszasan sorolta azokat a jeleket, amelyek a közelmúltban történtek, kezdve a most leginkább aktuálissal, az indiai Csennában zajló áradásokkal, ami miatt lezárták a repteret, vagy éppen 1878 óta először nem tudták kiadni a helyi lapot, a Hindut.
Nem fér kétség ahhoz, hogy a globális felmelegedésnek tudhatóak be a közelmúlt természeti katasztrófái, amelyek mind arra hívják fel a figyelmet, hogy igenis szükség van a változásra. A már legalább három évtizede a klíma védelméért tevékenykedő Al Gore kijelentette, hogy
a tudóstársadalom gyakorlatilag egyhangúlag elismeri az emberiség felelősségét a klímaváltozásban.
Világos, akárcsak a gravitáció létezése”
– mondta. A Nobel-békedíjas Al Gore az erről szóló különféle híradásokat a Jelenések könyvében való kiránduláshoz hasonlította. Kihívásokkal teli, kalandos útnak nevezte azt a folyamatot, amely előttünk áll, és amire most rá kell térnünk.
Ez pedig nem mehet másként, mint a CO2-kibocsátás radikális csökkentésével úgy, hogy a fosszilis energiaforrásokat fokozatosan megújuló energiára cseréljük le.
Úgy látja, „drámai különbség van” aközött, ahogy most élünk, és ahogy élhetnénk azokkal a technológiákkal, amelyek már most is rendelkezésünkre állnak, és amelyek a klímaváltozás elleni küzdelemben segítségünkre lehetnének.
„Az üzleti szféra, a befektetők, a fejlesztők és a kutatók olyan technológiai megoldásokkal rendelkeznek a napenergia, a szélenergia, az akkumulátorok és az energiatárolás, a fenntartható erdőgazdálkodás és az ökológiai mezőgazdaság területén, amelyek rendkívül versenyképesek.”
Erre hozott is néhány szemléltető példát is.
- A Goldman Sachs jelentése szerint 2015 és 2020 között a fotovoltaikus napenergia, azaz a fotoelektromos, a napsugárzást elektromos árammá alakító technológiából nyert energia és a szárazföldi szélenergia a globális energiaellátásban nagyobb szerepet fog vállalni, mint ahogy az amerikai palagáz termelése tette 2010 és 2015 között.
- A megújuló energiák által termelt energiamennyiség exponenciális görbén, felfelé ível.
A szélenergia által termelt előre becsült energiamennyiség 2012-ben tizenkétszeres értéket hozott,
a napenergia esetében is hasonló tendencia volt tapasztalható: tavaly 48-szoros, idén 62-szeres növekedésről beszélhetünk az előre becsült adatokhoz képest.
- Mivel nem jár különösebb költséggel a megújuló energia megtermelése, példaként említette, hogy
a texasi TXU ügyfeleinek olyan csomagokat is kínál, amelyekben az elektromos áram ingyenes,
ha nem csúcsidőben, hanem este 9 óra és reggel 6 között használják a hálózatot. Hasonló kezdeményezés már Dél-Ausztráliában is működik.
- Nevadában a fotovoltaikus napelemes rendszerekből vett áramért 3,87 centet kell fizetni kilowattóránként, ami elég alacsonynak számít.
A párizsi klímaegyezmény végleges szövegét nemcsak kormányok alakítják, hanem éppúgy szerepet kapnak a civil szervezetek és az üzleti élet fontosabb szereplői is, akiknek szintén érdekében áll, hogy fenntartható célok legyenek kijelölve.
A 2008-as gazdasági világválság kirobbanása - amelynek hatása még ma is érzékelhető – részben visszavezethető a fosszilis energiahordozókba fektetett értékpapírokra is. A független pénzügyi elemző, a Carbon Tracker elemzései szerint körülbelül 2 trillió dollár lehet az összértéke azoknak a részvényeknek és értékpapíroknak, amelyeket hosszú távú befektetésként fosszilis energiával kapcsolatos projektekbe fektettek.
Ebből csak az USA-ban 412 milliárd dollár lehet azoknak a szén- és olajalapú befektetési papíroknak az összértéke, amelyek befagytak vagy bedőltek.
Al Gore felhívta a figyelmet arra, hogy
ebbe az iparágba hosszú távon befektetni ma már komolyabb pénzügyi kockázatot jelent, mint bármikor korábban.
A nagybefektetők is elkezdhetnek aggódni, hogy bennrekednek a szénbe vagy kőolajba fektetett részvényeik, de már egyre többen kezdik felismerni, hogy "fantasztikus, új lehetőségek rejlenek az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaságban is".
"Szóba került az is, hogy New York főügyésze, Eric Schneiderman nemrég eljárást kezdeményezett az Exxonmobil ellen, mivel az a befektetőivel - hamis adatokra hivatkozva - el akarta hitetni, hogy a klímaváltozás nem is létezik, így próbálva visszaszerezni ügyfelei bizalmát.
Beszélt arról is, hogy
a fogyasztók egyre tudatosabbak, és folyamatosan tájékozódnak a klímaváltozásról,
így mostantól nagyobb kihívást jelent majd megfelelni az igényeiknek, ezért aki versenyben akar maradni, új utak felé kell hogy nézzen.
Zárásként egy elgondolkodtató mondattal búcsúzott el: „Bárki, aki kételkedik abban, hogy megvan-e a politikai akarat a cselekvésre, ne feledje, hogy a tenni akarás önmagában is egy megújuló erőforrás." A felszólalás előtt Al Gore találkozott a COP21 elnökével, Laurent Fabiusszal, és a sajtótájékoztatón külön kiemelte, hogy nagyon jól szervezettnek látja a párizsi klímatalálkozót.