Egyértelművé vált: gyógyul az ózonlyuk az Antarktisz felett

Antarktiszi látkép

Gyógyulni kezdett az ózonlyuk az Antarktisz felett, állítják kutatók. Úgy tűnik az 1987-es montreali egyezmény beváltja a hozzá fűzött reményeket.

A szakemberek szerint 2015-ben az ózonlyuk a 2000-ben mért adatokhoz képest, 15 év leforgása alatt 4 millió négyzetkilométerrel kisebb lett. Ez annak tulajdonítható, hogy fokozatosan kivonták a forgalomból azokat a vegyszereket, amik károsítják a Földünket védő pajzsot. A most megjelent tanulmány ugyanakkor arra is rávilágít, hogy a vulkánkitörések milyen szerepet játszanak az ózonréteg elvékonyodásában, olvasható a BBC-n.

1985-ben észlelték először

Az ózonlyukról Joe Farman brit Antarktisz-kutató értekezett először egy 1985-ös Nature cikkben. A felfedezés vezetett el a montreali egyezmény aláírásához. Ez a nemzetközi egyezmény szabályozta az ózonpajzsot romboló CFC-gázok, a halogénezett szénhidrogének termelését a világon.

Rekordméretű ózonlyuk az Antarktisz fölött 2006-ban. A lila és kék színek jelzik, hol volt a legalacsonyabb az ózon koncentrációja Forrás: NASA

Az ózonréteg elvékonyodásáért nagyrészt az ember által előállított vegyületekből - CFC-gázokból - felszabaduló klór a felelős, amely hihetetlen gyorsasággal képes szétzúzni az ózonmolekulákat bizonyos körülmények között. Az ózonréteg természetes védelmet nyújt a Napból érkező káros ultraibolya-sugárzással szemben, amely bőrrákot okozhat és károsíthatja a növényzetet.

Miért pont az Antarktisz?

A téli évszakban a sarkok térségében egy sajátos, zárt cirkuláció alakul ki. A hónapokig tartó sötétség alatt, napsugárzás hiányában a sztratoszféra közel mínusz 80 fokra hűl le, és a levegő lesüllyed. A Föld forgásának következtében örvény (úgynevezett poláris örvény) jön létre, amelybe nem áramolhat levegő se be, se ki. Mintegy 20 km-es magasságban az örvényen belül poláris sztratoszférikus felhők képződnek, melyek jégkristályai magukba zárják a mesterséges eredetű szennyező anyagokat, a klór- és fluortartalmú szénhidrogéneket. Ezek a CFC-gázok tehát a sarkok felett télen feldúsulnak, majd tavasszal a napsugárzás hatására a káros vegyületek "kiolvadnak", és elkezdik rohamosan fogyasztani az ózonmolekulákat. Három-négy hónap alatt a zárt örvény leépül, és ismét emelkedni kezd az ózonszint.

Antarktiszi látkép (illusztráció) Forrás: Origo

Az ózonlyuk veszélyeiről általában az Antarktisz kapcsán hallhatunk, itt jelentkezik ugyanis intenzívebben a jelenség. A Déli-sark felett a homogén felszín miatt a levegő jobban le tud hűlni a sztratoszférában, így erőteljesebb poláris örvény tud kifejlődni, és több sztratoszférikus felhő is képződik. A jelenség azonban az Északi-sark felett is megfigyelhető, és olykor szokatlanul elvékonyodik az északi féltekén is az ózonréteg.

Egyértelművé vált a javulás

A montreali egyezmény a CFC gázok betiltását eredményezte. A károsító anyagok mennyiségének csökkenését már több tanulmányban is kimutatták, a mostani azonban az első, ami az ózonréteg gyógyulására bizonyítékkal szolgál. A kutatók részletesen tanulmányozták a sztratoszférában jelenlévő ózon mennyiségét 2000 és 2015 között. Meteorológiai ballonok, műholdak és különféle szimulációk adatait feldolgozva mutatták ki a pozitív eredményeket,

melyek nagyrészt a légkörben jelenlévő klór mennyiségének csökkenésére vezethetők vissza.

Látható a CFC-k betiltásának eredménye Forrás: Science

Habár a CFC-k előállítása tiltott, még mindig rengeteg klór található az atmoszférában – mondta a BBC-nek Susan Solomon, a tanulmány egyik szerzője. A kutató kiemelte, hogy az ózont károsító gázok eltűnéséhez még legalább 50-100 év kell, így az ózonpajzs teljes gyógyulása legkorábban 2050-ben vagy 2060-ban következhet be.

A vulkánok szerepe

Fejtörésre késztette a kutatókat, hogy miért alakult ki Észak-Amerika nagyságú lyuk 2015 októberében az Antarktisz felett. A legújabb eredmények fényében kiderült, hogy ennek oka a chilei Calbuco vulkán 2015-ös kitörése volt, ami szezonális elvékonyodást idézett elő. A kutatók megállapították, hogy a kitörések során kiszabaduló kénvegyületek hozzájárulnak a poláris sztratoszférikus felhők képződéséhez, így ha vulkáni tevékenység tapasztalható, több ilyen felhő lesz jelen és a légköri ózon pusztulása is felerősödik.

A 2015-ös elvékonyodás. A lila és kék színek jelzik, hol volt a legalacsonyabb az ózon koncentrációja Forrás: NASA/Goddard Space Flight Center

Jelenleg az ózonréteg még mindig nagyon rossz állapotban van, de fontosnak tartom kihangsúlyozni, hogy

a montreali egyezmény működik és hatással van az ózonlyuk méretének változására, ez pedig egy hatalmas előrelépés

– összegezte az eredményeket dr. Markus Rex, az Alfred Wegener Intézet kutatója.

A publikáció a Science magazin legfrissebb számában jelent meg.