Titánok harca: Bárdos vs Frei

Idén a magyar televíziózás két emblematikus, képernyőről lekerült figurája fogott regényírásba. Bárdos András zűrzavaros utópiába csomagolta hírolvasóként eddig lenyelt véleményét, Frei Tamás az európai olajpolitika közegében játszódó amerikai stílusú thrillerrel próbálkozott. Kinek hogy sikerült a pályamódosítás? Kell-e, hogy kínos legyen, ha egy tévés regényt ír? Mi is meglepődtünk, mert kiderült, nem feltétlenül. Bárdos tavasszal megjelent Ítélet című könyve után most kerül a polcokra Frei Tamás A megmentője. Két kritika.

A krimihez nem sok köze van

Bárdos András könyve a borító állítása szerint politikai krimi - a krimihez azonban nem sok köze van, tulajdonképpen csak annyi, hogy pár pillanatra feltűnik benne egy nyomozó.

Bárdos András: Ítélet, Kulinária Kiadó, 2010, 288. oldal, 3490 Ft

Az Ítélet a közeljövő nyomasztó Magyarországán játszódik: az egyik pillanatban megdöglenek a kutyák, a másikban kitör egy veszélyes járvány, a cigányok vérszemet kapnak, a szélsőjobboldal meg átveszi a hatalmat. Ehhez jön még egy kis társadalomkritika, amit a paraszolvencia és a kapzsi főorvos, vagy a mássága miatt kirúgott meleg nyomozó hivatott megjeleníteni. Minden ködös, és hiába haladunk előre a könyvben, semmi nem lesz világosabb, egyre kevésbé értjük, hogy az egyes részeknek mi köze van egymáshoz. Nem csak a történet szálait, hanem a kidolgozatlan, és így az olvasó számára végig semlegesnek megmaradó karaktereket sem köti össze semmi.

Bárdos András láthatóan tele van jó ötletekkel, csak nem súlyoz, mindegyikhez kitartóan ragaszkodik. Így az olvasó kap rengeteg mellékszálat, miközben hiányzik a fő sztori. Egy ideig még nagyjából követhetőek az események, de aztán a sok Elnök, Főnök, Vezér kezd összeolvadni. Egyre többször kell megállni, visszalapozni, hogy újra fel tudjuk venni a fonalat. Persze, nem idegen ez a tapasztalat egyetlen regényolvasónak sem, de Bárdos András könyve nem az a szépirodalmi mű, melynek megértéséhez erre az extra erőfeszítésre hajlandóak lennénk. Az olvasó helyzetét tovább nehezíti, hogy szinte ömlenek az újabb és újabb, sablonos és egyformán kezelt, ezért súlytalannak ható szereplők, akiket egyszerűen képtelenség megjegyezni.

Pedig a sztori alapvetően nem volna rossz, számos ígéretes ötlet sorakozik kibontatlanul. Egy őszinte szerkesztő vagy némi családi segítség (Bárdos írócsaládba született) sokat javított volna az ebben a formájában így csak lazán kapcsolódó, több helyen logikátlan és ezért nem ritkán nehezen követhető bemutatkozó regényen. Annyi biztos, hogy az Ítélet célja nem a szórakoztatás. Bárdos inkább elgondolkodtatni, esetleg felrázni szeretné olvasóit.

A megmentő

Frei Tamás viszont klasszikus bestsellert írt, ahogy az a nagy könyvben meg van írva. Az összeesküvés-elméleteket alátámasztó vagy éppen megkérdőjelező, feszített tempójú, akciódús, jóképű főhőssel, gyönyörű modellel és a kettejük között kibontakozó szerelemmel felturbózott sztori szinte eteti magát.

Frei Tamás: A megmentő, Ulpius-ház, 2010, 587 oldal, 3499 Ft

A megmentő-ről a seregnyi interjúban, beharangozóban ezerféle meghatározást hallhattunk, mondták rá például, hogy akcióregény, thriller, kémregény, kalandregény. Valóban, mindenből hasznosít valamit. A részben valós, részben fiktív tényeket és személyeket Frei úgy gyúrja össze, hogy az európai olajpolitikában kevésbé jártas olvasó abszolút valószerűnek gondolhatja a regény konspirációit. Egyszerűen elfogadjuk, hogy mindez lehetséges. Lehetséges, hogy egy magyar idegenlégiós Európa egyik legtehetségesebb titkos ügynöke legyen, hogy Magyarország a kontinens fontos és elkötelezett országa legyen az orosz gáztól való függés elleni küzdelemben. A politikai hátteret ugyanis a Nabucco építése körüli - valós - csatározások adják, persze, a regényben kissé elfajulnak a dolgok merényletekkel, atombombákkal...

Ahhoz persze, hogy mindezt elhiggyük, egy nagyon ismerős, de azért titokzatos világot kellett létrehozni. Mert azt mindenki tudja, hogy a kilencvenes évek átrendeződései után az oligarchák az átlagember számára elképzelhetetlen gazdasági és politikai hatalommal bírnak. De a módszereikről, a kapcsolat- és viszonyrendszereikről már kevesebb ismeretünk van, azokat is jórészt amerikai filmekből szereztük. Frei könyvében az az igazán izgalmas, hogy nem amerikai vagy nyugat-európai szemmel mutatja meg a magyar olvasónak az orosz-nyugati szembenállást, hanem a közép-európai büszkeségből, félelemből, függésből, üldözési mániából is építkező posztkommunista lét szempontjából.

Nem bújtak ki a bőrükből

Bárdos András és Frei Tamás is fontosnak tartják leszögezni a regényeik elején, hogy szereplőiknek semmi köze a valósághoz. Mindkét regény "élethű" fikció, mindkettőben érezni, hogy az olvasottak akár meg is történhetnének. Van azonban egy lényeges különbség. Bárdos András víziója sötét és merész: félreérthetetlen párhuzamokat állít az elmúlt évek magyar valóságával, melyből a legrémisztőbb következtetéseket vonja le, túlságosan is egyértelmű aktuálpolitikai áthallásokkal. A létező, valós problémák apokaliptikussá nagyítása sokszor hatásvadászattá, közhelyes megállapítások együttesévé válik, és ezért valószerűtlennek, néha komikusnak hat.

Ezzel szemben Frei Tamás thrillerének világa, miközben jóval kevesebb benne a magyar belpolitikai utalás, James Bond-os akcióival együtt is realisztikus. Hagy időt mindenre: az olvasónak lehetősége van megszokni a szereplőket, a helyszíneket, miközben a szöveg Frei-dossziésan (néha az unalomig részletesen) elmagyaráz minden lényeges és kevésbé fontos információt, összefüggést, kapcsolatrendszert.

Az íróvá avanzsált tévések nem hagyják maguk mögött szakmai múltjukat, annak jól begyakorolt rutinját. Az Ítélet a híradókhoz hasonlóan minél többet, minél ütősebben, minél tömörebben akar megmutatni, ezért mire nagyjából ráhangolódunk az egyik témára, már le is váltja azt valami teljesen más. A megmentő felépítése pedig inkább egy riporthoz hasonlít: nem ugrál összevissza, hanem egy központi témára fókuszál, és azt mutatja meg minél több szempontból. Regényírásra láthatóan az utóbbi módszer tűnik alkalmasnak, az előbbi talán a novella műfajában működhetne.

A két szerző mindenesetre a regényírást nem csupán valamiféle kitérőnek gondolja: Bárdos András írói tehetségéről minden bizonnyal többet fog elárulni a napokban megjelenő második regénye, a Love Story. Frei Tamás következő könyve pedig 2011 szeptemberében várható.

Varga Betti