Hogy lesz egy családban mindenki alkoholista?

Richard Yates neve ismerősen csenghet: ő az az amerikai író, akinek regényéből A szabadság útjai című emlékezetes film készült, Leonardo DiCaprio és Kate Winslet főszereplésével. A most megjelent Húsvéti korzó is filmvászonra kívánkozik. Az író legjobb regényének mondják, de akárhogy is: Yates a családon belüli elfojtások szakértője.

Richard Yates: Húsvéti korzó, Partvonal Kiadó, 2010, 224 oldal, 2990 Ft (ford.: Karáth Tamás)

Általában ezt a regényt tartják Yates legjobb művének - és nem alaptalanul: sodró, lendületes, elgondolkodtató. Kissé megkésve látott napvilágot magyarul, hiszen eredetileg 1976-ban jelent meg. Érdekes adalék, hogy Woody Allan Hannah és nővérei című filmjében Lee (Barbara Hersley) megköszöni sógorának, Eliotnak (Michael Caine), hogy kölcsönadta neki ezt a könyvet, és azt mondja, nagyon tetszett neki, és hogy "különleges jelentéssel" bír számára. És nem véletlenül említik éppen ezt a könyvet filmben.

A Húsvéti korzó története ugyanis a két Grimes-nővér sanyarú sorsát követi nyomon a harmincas évektől a hetvenes évekig. Már a könyv első mondata baljóslatú: " Egyik Grimes-nővérnek sem adatott boldog élet. Visszatekintve mindig is úgy tűnt, hogy a baj szüleik válásával kezdődött." A testvérek szüleik válása után anyjukkal maradnak, akivel állandóan költöznek, a jobb élet, a jobb munka, a jobb pasik reményében. Édi, az anyjuk prototípusa lehetne az anyai szerepre alkalmatlan anyáknak. Apjuk sem különb, tanúi lehetünk, ahogy lányaiban összeomlik egy világ, amikor rájönnek, apjuk mégsem az a félisten, akinek hitték. Abban a tudatban éltek ugyanis, hogy apjuk fontos pozíciót tölt be a New York Sun-nál, ő írja a lídeket. Csakhogy amikor elmennek a szerkesztőségbe, kiderül, hogy apjuk egy szélső asztalnál javítgatja a kéziratokat, és igen, ő írja a lídeket is, de végeredményben mégiscsak korrektorként dolgozik. (És nem másolóként, ahogy a magyar fordításban szerepel... Néhány igen zavaró fordítási hiba maradt a szövegben.)

Az idősebb nővér, Sarah apja kedvence, akivel a legtöbb időt tölti, a húg féltékeny pillantásaitól kísérve. Fiatal lány korukban még úgy tűnik, minden ajtó nyitva áll előttük. Mindketten a saját habitusuknak megfelelő utat választják: Sarah nagyon gyorsan a házasságba menekül anyjuk kiszámíthatatlansága, alkoholizmusa és nyomasztó lénye elől. Gyorsan szül három gyereket jóképű férjének (aki úgy néz ki, mint Laurence Olivier), vidékre költözik és időnként még írogat is. Emily, a húga merőben más karakter, továbbtanul, majd fényes karriert fut be különböző pasik oldalán. Egyik mellett sem horgonyozik le, gyereket nem akar, a függetlenséget választja.

Kate Winslet és Leonardo DiCaprio A szabadság útjai című filmben

Yates mesterien ábrázolja a testvérek kapcsolatát. A testvéri viszony rettentően meghatározza az életünk, de nem olyan tiszta érzelem, mint elsőre gondolnánk. Tele van elfojtott érzelmekkel, elhallgatásokkal, féltékenységgel, távolsággal és közeledési vággyal. Emily és Sarah között is egyre nagyobb szakadék tátong, ahogy múlik az idő. Mindezt Yates úgy képes lefesteni, hogy mindvégig szenvtelen marad, tartja a távolságot, pusztán leírja az eseményeket, véleményt nem nyilvánít. Épp ezért tesz ránk ekkora hatást.

Amikor szép lassan kiderül Sarah férjéről, hogy műveletlen bunkó, aki veri a feleségét, Emily először még megpróbál segíteni. De aztán már nem tud a saját életéből kilépni, és hagyja, hogy Sarah a csendes beletörődést és az alkoholizmust válassza. De az italhoz vezet - más okokból - Emily útja is. Ebben a regényben ugyanis mindenki iszik. Iszik a lányok apja és anyja, és iszik Sarah és Emily is. Eleinte ahogy az lenni szokott, csak társaságban, de aztán egyre gyakrabban egyedül is, hogy aztán végül őket is, mint szüleiket, maga alá gyűrje az alkohol.

A Húsvéti korzó Yates pályájának csúcsán, 1976-ban jelent meg. A szerző 1992-ben, 66 éves korában halt meg, tüdőbajban, melyet alkoholizmusa és permanens dohányzása okozott. Hét regény és két novelláskötet maradt utána. Számomra ez a könyv, illetve Yates az év felfedezése. Azt még fontolgatom, hogy magyarul ugorjak-e neki a másik két művének (Egy jó iskola, A szabadság útjai), mert a kötet félrefordításai elvették a magyar szövegtől a kedvem, vagy inkább nekiugorjak az eredetinek.

Jolsvai Júlia