A Műmárvány síremlék egy család három generációjának története. A vállalati aktakukac nagyapa és a kiábrándult nagymama 2005-ös horvátországi nyaralása és az unoka 2071-es erkölcsi megsemmisülése között a lengyel futballválogatott 7:1-re kikap a botswanai csapattól, valamint lezajlik egy rejtélyes háború, amelyben nem tudjuk meg, ki kivel harcol, mert nem is fontos. Íme, a pusztulás grádicsai.
A regény két igazi főszereplője a nagyapa és az unoka, az ő személyiségükről és korukról tudunk meg a legtöbbet. A kétezres évek elejéről Varga sok humorral és öniróniával mesél. Konkrétan hahotázni lehet annál a résznél, amikor a mániás nagyapa az őrjöngő fórumozók hozzászólásait olvasgatja a 20 órája Doomozó kockafejek között, a bűzös internetkávézóban. (Varga ez úton erősíti meg azt a régi gyanúnkat, hogy az internetes fórumok minden másnál jobban leplezik le egy társadalom lelkiállapotát.)
Azok az olvasók, akik maguk is vállalati hangyákként szorgoskodnak nap mint nap, jobban meg fogják érteni a nagyapa problémáit, aki két-három évente unja meg a dilemmát: "mi lesz, ha agyondolgozom magam, mielőtt meggazdagodom?", és adja fel állását, hogy aztán, félve attól, hogy nem tudja befizetni az életbiztosítást, újra munkát keressen. Az ő életét a pénz és idő csiki-csukija, a PIN kódok és jelszavak labirintusa foglalja el. Ahogy Varga sommásan megfogalmazza: "Minden erejét, ami ahhoz kellett volna, hogy válasszon magának az életutak közül, arra fordította a nagyapa, hogy válasszon a hipermarketek polcai közt vezető utcákból. Akkor elindulok itt a kávék és a teák között, hozta meg a bátor döntést." Ez tehát a mi generációnk, Varga szellemesen és éleslátással skicceli fel portrénkat (és a sajátját).
Az utópia viszont nehéz műfaj. Ha sci-fibe ágyazódik, akkor a kütyük és a technika szemfényvesztése jól kiegyensúlyozza a kínos jövőképet. A Műmárvány síremlék-ben nincs ilyen, csak egy boldogtalan unoka ("romok közt bujkáló patkány") ül az elhagyott IKEA-katalógus és a Rossmann-szórólapok fölött. A könyv második felét nem jó olvasni. A társadalmi utópiák nyűge mindig az, hogy a jövőbeli nihilt elképzelni nemcsak kényelmetlen érzés, de művi, erőltetett is. Mégis fontos, hogy ebből a perspektívából íródott a könyv, mert rámutat arra a problémára, amivel nekünk, a nagyszülők nemzedékének számolnunk kellene: hogy milyen lesz az unokáink élete.Nem rózsás. A hatvan évvel későbbi valóságshowban hullák versenyeznek egymással, hogy kinek volt bizarrabb halála, az allergiák miatt pedig alig lehet enni valamit. A kocsmába jelszóval lehet bejutni, az olaj ára hordónként 1000 dollár.
A regény nem nélkülözi a fantasztikus-szürreális elemeket (az anya szeplőtelen fogantatása, a hullák valóságshowja, a nagyanya gondolatolvasása), de ezek fölött gyorsan napirendre lehet térni. A bibliai utalások hálója új szintet ad a regényhez. Mégis, lehet, hogy jobban járt volna a könyv, hogyha ötven oldallal kevesebb - és ez az ötven oldal a végéről hiányzik. A nagyapa története minden gyarlóságával együtt élvezetesebb.
A fordítás eleven és mai, a fórumokon tényleg trollnak hívják a hülyéket, az utcán gizdának a vagánykodókat. A türhő szóval meg gazdagodott is a szókincsünk.
A Műmárvány síremlék egy évvel a Turulpörkölt előtt született, és esélyes volt arra a díjra, amit a Turulpörkölt végül besöpört. Az lazább, vékonyabb könyv, és euforikus élmény olvasni, mivel konkrétan rólunk szól, nmagyarokról. Ha valaki még nem olvasott Vargától semmit, azzal kezdje inkább.
Olvasnivaló: "A magyarokban inkább gyűlik a feszültség" - interjúnk az íróval
Dömötör Ági