Magyar égre magyar ufót! - Izing Róbert sci-fijéről

Izing Róbert Támadás az űrből! című könyvét úgy harangozták be, mint "jó magyar sci-fit", és mivel ilyen nincs túl sok a hazai könyvpiacon, naná, hogy felkaptuk a fejünket. Azt hittük, a könyv brutál paródia lesz, ehhez képest az elsőkönyves szerző alig forgatja ki a világmegmentős sablonokat. Az eredmény látványos nyári akció-vígjáték könyv formájában, önironikus poénokkal. A magyarok lézereitől ments meg uram minket. 

Izing Róbert: Támadás az űrből!, Agave Könyvek, 2011, 320 oldal, 2880 Ft

Ha gonosz idegenek szállják meg bolygónkat, azt általában mindig Amerikában teszik. Rommá lövik a nagyvárosokat, felrobbantják a Fehér Házat, ám a derék amerikaiak természetesen győzedelmeskednek. Mellesleg a világ többi részét is megmentik, ha érdekel ez bárkit is, mert úgyis az a lényeg, hogy a lelőtt űrhajó roncsai fölött a csillagsávos lobogó méltóságteljesen, lassítva nekifeszülhessen a szélnek.

A Támadás az űrből! alapötlete adja magát, már-már kamaszosan egyszerű, hiszen Budapest utcáit róva ki ne ábrándozott volna arról, hogy milyen vagány lenne már, ha egyszer csak megjelenne egy nagy ufó az épületek fölött és elkezdene halomra lőni mindent, embert, házat, gyereket és kiscicát. Oké, valószínűleg az ábrándozót is lelézereznék, de akkor is, gondoljunk csak bele, mekkora vagányság. Izing egy kicsit tovább megy, mert ha már jönnek azok a nyomorult földönkívüliek, hát ne az amerikaiak rugdossák vissza őket a naprendszerükbe - magyar égre magyar ufót!

Lehet egy ilyen ötletet komolyan venni? Naná. Sőt, kell is, különben egy kínos, rossz vicc sülne ki belőle. Bár az 50-es évek amerikai sci-fijeit idéző, egyébként zseniális borító egyértelműen paródiát sejtet, a fülszöveg pedig valami betyáros-ripityomos vicceskedést ígér, a regény szerencsére nem esik ezekbe a csapdákba. Ha a Támadás az űrből! film lenne, akkor látványos, nyári akció-vígjáték lenne, hatalmas robbanásokkal és sok-sok űrhajóval.

Szándékos a filmes párhuzam, ugyanis Izing nem egyszerűen merít az ufós, inváziós sci-fikből, a Függetlenség napjá-ból, az X-akták-ból, sőt, még az Armageddon-ból is, hanem azoknak a kliséire építi fel a cselekményt. Megtaláljuk benne a szedett-vedett pilótacsapatot, a zűrös múltú főhőst, a feltörekvő újságírót, a paranoiás, őrült amerikai tábornokot és a korábban körberöhögött, ufókkal foglalkozó ex-FBI ügynököt is. Ezek alapján azt hihetnénk, hogy egy sótlan, újrahasznosított, ócska történetet kapunk, de nem: noha Izing végig a jól ismert sablonok mentén halad, remek ötletekkel és eltalált poénokkal elegánsan ki is fordítja azokat.

Egy szép napon maroknyi ufó jelenik meg Manhattan fölött és alig néhány perc leforgása alatt csak füstölgő romokat hagynak maguk után. Az Egyesült Államok vezérkara, élén az elnökkel kétségbeesetten tanakodnak földmélyi bunkerukban, amikor üzenetet kapnak egy távoli, kicsiny országtól. Magyarország ("Van atomjuk? Nincs, uram. Akkor nem érdekelnek minket.") birtokában van annak a fegyvernek, amellyel hatásosan felvehetik a harcot a földönkívüli támadók ellen, nevezetesen van egy ufójuk. Sőt, már meg is kezdték a Pumi névre keresztelt űrhajók sorozatgyártását a magyar "51-es körzet", a Szeged melletti Garázs mélyén. Az államadósság eltörlése és egy rakomány pénzért cserébe felajánlják, hogy felszerelik a világ országait - a világ országainak pedig nincs más választása, mert a földönkívüliek inváziós serege vészesen közeledik.

Nehéz Magyarországon játszódó zsánert írni, könnyen kínossá, műmájerré, netán ostobán magyarkodóvá válhat. Izing viszont egészséges öniróniával, ügyesen használja a hazai terepet, az amerikai filmes utalások közé szellemesen dolgozza bele a Pirx kapitányt (talán a regény legnagyobb poénja), az Indul a bakterház-at vagy egy Szécsi Pál-dalt. A remek geek-orgián túl kapunk még nagyon vicces Amerika-kritikát, egy rövidke szerelmes történetet, továbbá a regénynek még (kissé közhelyes, ám a történet szempontjából jól kidolgozott) üzenete is van.

Nagyon is szerethető, ám azért nem tökéletes mű a Támadás az űrből!. Talán, mert a szerző első regénye, a könyv meglehetősen döcögősen, sok szálon indul - némelyik jelenet indokolatlanul hosszú, olykor teljesen fölösleges -, ennek pedig a vége látja kárát. A történet csúcspontja, a budapesti csata túl rövid lett, pedig annyi minden történik, hogy megérte volna vele bővebben foglalkozni. Ráadásul Izing túl sok karaktert mozgat és jobbára azok is vázlatosak - persze egy jóféle ponyvától nem vár az ember mélyreható jellemábrázolást, hanem aprítást és robbantást. A két főszereplő komolyabban ábrázolt lelki élete ezért inkább csak lassítja a cselekményt, robbantsák inkább a Dunába fél Budapestet, száguldjanak az ufók, de ne melodrámázzanak annyit.

Néhol a nyelvezet is hagy maga után némi kívánnivalót, olykor túlságosan pongyola - például amikor az idős professzor gondolatait idézi, nagyon idegen és lehangoló, hogy szleng kifejezéseket használ.

Mindezek ellenére a Támadás az űrből! egy üdítő, fültől-fülig vigyorgós ponyvaregény. A lezárás - legalábbis egy szálon - lehetőséget ad a folytatásra. Szívesen olvasnánk a következő részt, ami esetleg a harmadik világháborús, netán a posztapokaliptikus zsánert forgatná ki amúgy jó magyarosan.

Lakatos István