A Le Figaro kritikusa részletesen ír a művészi ideáljaitól elvakult és a történelem viharában eltévedt zseniális német karmester, Wilhelm Furtwängler történetét feldolgozó Szabó István-alkotásról.
Mint a cikk megállapítja, a rendező - csakúgy, mint korábbi jelentős alkotásaiban, a Mephistóban és a Hanussenben - ismét a művészet és a politika kétértelmű viszonyát, a diktatórikus hatalommal kötött kompromisszumok erkölcsi határainak kérdését veti fel.
A francia színházlátogatók jól ismerik az 1945-ös Berlinben játszódó film témáját, Furtwängler, a kivételes tehetségű dirigens, és a hajlíthatatlan amerikai vizsgálótiszt, Steve Arnold drámai feszültségű párharcának történetét.
Ronald Harwood: Taking Sides, a Furtwängler-eset című színdarabját, amelyből a német-osztrák-francia-angol koprodukcióban készült új Szabó-film forgatókönyve született, évekkel ezelőtt nagy sikerrel játszották Párizsban.
A nagy magyar rendező nem elmélyíti, inkább aláhúzza a zene egyetemessége és pártos kisajátítása, a tiszta szépség égi magassága és a földi szörnyűség ellentmondása közötti ellentétet. A darabhoz képest ebben a megközelítésben van Szabó valódi eredetisége, amely nem annyira a főszereplők közti dialógusokban, mint az atmoszférateremtésben és a jelenetek mozgalmasságában érvényesül - írja a Le Figaro kritikusa.
A lapnak adott interjúban Szabó hangsúlyozta: Furtwängler vitathatatlanul kivételes zseni volt, élete legnagyobb tévedését éppen politikai vaksága miatt követte el. A riporter kérdésére válaszolva az Oscar-díjas rendező leszögezte, hogy a zsenialitás nem adhat felmentést a döntések erkölcsi felelőssége alól.
A Le Monde de la Musique kulturális folyóirat májusi számában foglalkozik az új Szabó-filmmel. A lap értékelése szerint a kétszemélyes drámát a filmrendező a mellékszereplők alakjának kidolgozásával gazdagította, hagyományos, de hatásos stílusban alkotta újra.
Korábban:
Szabó István a megalkuvással szembesít
Szabó István filmje tarolt Argentínában