Joe Strummer 1952-ben született Törökországban, John Graham Mellor néven. Apja diplomata volt, így Strummer gyermekkorát többnyire Nagy-Britanniától messze töltötte. Zenészi karrierje 1974-ben, Londonban kezdődött a 101’ers együttesben. Ez a formáció, bár meglehetősen hangos és lendületes rockzenét játszott, nem sokra vitte.
Strummer karrierjét - akárcsak a rockzenét úgy általában - egy 1976-os Sex Pistols-koncert változtatta meg végérvényesen. Ennek hatására hagyta ott a 101’erst, és néhány gyors tagcsere után létrehozta a The Clasht és annak legendás felállását, amelyben ő és Mick Jones gitároztak és énekeltek felváltva, Paul Simonon basszusgitározott és Terry Chimes dobolt.
A Clash első lemeze 1977-ben jelent meg, és bár az együttest mindenki az akkor a csúcson lévő brit punkmozgalomhoz sorolta, az egyszerűen Clash című album meglehetősen távol állt a punk "klasszikus" vonulatától. A stílusban kötelező, mindent elsöprő kaotikus rockzenei alap itt is megvolt, ám ehhez még hozzáadódott a Strummer által favorizált korai rock n'roll nyersessége és a jamaikai reggae lüktetése. A kor Angliájának szociális és gazdasági problémáival, a munkanélküliséggel, a faji indíttatású zavargásokkal foglalkozó szövegekkel teli lemez ma is a könnyűzene történetének legjobbjai között tartják számon. Megjelenésekor Mark P. a punkbibliának számító Snffing Glue fanzin szerkesztője írta, hogy "az egész rohadt élet benne van".
A Clash 1985-ig kiadott hat albuma közül - talán a búcsúként kiadott Cut The Crap kivételével - mindegyiknek helye van a rockzene klasszikusai között. A dupla London Calling reggaevel kevert, a punktól végérvényesen eltávolodott nyers rockja vagy a tripla Sandinista kísérletezése mindennel a raptől a dubig egyaránt mesterien sikerültek. A számtalanszor idézett mondás szerint a Clash volt az "egyetlen együttes, ami számított" ("the only band that mattered"), és a hetvenes évek végén-nyolcvanas évek elején ez egyáltalán nem is volt túlzás.
A Clash szinte valamennyi számát Strummer és Jones írták, alkalmanként külön, de többnyire együtt. Éppen a két frontember közötti konfliktus volt azonban az, ami végül az együttes lassú felmorzsolódásához vezetett a nyolcvanas évek közepén. Strummer gyorsan kiadott két szólólemezt, majd közel egy évtizedre visszavonult a zenéléstől. Elvállalt néhány filmszerepet, a legemlékezetesebbet Jim Jarmusch 1989-es Mystery Train-jében mint kispályás, Elvis-rajongó bűnoző.
A kilencvenes évek végén Strummer újraélesztette zenei karrierjét. Mescaleros néven kísérőzenekart állított maga mögé, két év alatt két lemezt jelentetett meg, és a világon mindenfelé koncertezett.
A reszelős hangjával és felhajtott inggallérjával a rockzene legnagyobb ikonjai közé tartozó Strummernek felesége és három gyereke volt.